A Kezdő Ötös

Dobor Dezső

Ez a kezdő ötös elég különleges, hiszen 65 év kellett ahhoz, hogy összeálljon.

Ez a kezdő ötös elég különleges, hiszen hatvanöt év kellett ahhoz, hogy összeálljon.

kepeslap-csipke.jpg 1950 és 2015 között öt alkalommal pályázta meg a magyar szövetség annak a lehetőségét, hogy Magyarországon fogadja Európa legjobb női válogatottjait. Igazán büszkék lehetünk erre az ötösre, ugyanis csak egy szövetség, Olaszországé mondhatja el magáról, hogy ennél is többször, hétszer üdvözölhette földjén a kontinens krémjét. Abból az alkalomból, hogy 2015-ben újra házigazdák leszünk, érdemes végigtekinteni női csapataink történetén, eddigi Eb-szereplésén, különös tekintettel azokra az alkalmakra, amikor mi láthattuk vendégül a földrész legkiválóbbjait.

A következő Eb-re – melynek szlogenje “Játék szívből” (Play with heart) – 2015. június 11. és 28. között kerül sor.

A rendezési jogot 2011 decemberében Magyarország még egyedül nyerte el. A román szövetség közbenjárására azonban az európai szövetség végrehajtó bizottsága 2012-ben úgy döntött, a kontinenstornát Magyarország Romániával közösen rendezheti.

A torna kapcsán újdonság, hogy először szerepel majd húsz csapat a kontinenstornán.

A csoportkört (2015. június 11–15.) Sopronban, Szombathelyen, Nagyváradon és Temesváron rendezik. A tizenhat csapatos második kört Debrecenben és Győrben játsszák, míg a június 24. és 28. közötti döntő szakaszra – negyeddöntő, elődöntő és helyosztók – Budapesten kerül majd sor.

Az Eb mezőnye: Magyarország (rendező), Románia (rendező), Spanyolország (címvédő), Franciaország, Törökország, Szerbia, Fehéroroszország, Csehország, Görögország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Montenegró, Oroszország, Szlovákia, Lengyelország, Svédország, Ukrajna, Nagy-Britannia, Olaszország.

A női kosárlabda Európa-bajnokságok történetében a jövő évi, a sorban a harmincötödik lesz az első, mely közös rendezés keretében zajlik le. (Hasonlóra a férfi Eb-k történetében sincs példa.)

A Hőskor

Az ismeretlenségből igen gyors ütemben emelkedtek ki egyes csapatok.

Magyarországon 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát játszották, abban az évben azonban a Torinóban rendezett főiskolai világbajnokságon a válogatott játékosai megismerkedtek a palánkos kosárlabdával, mely hazánkban is gyorsan elterjedt.

a_gamma_bajnokcsapata.jpgAz első hivatalos bajnokságot 1933-ban a férfiaknál tíz csapat versenyében a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC, a nőknél a négy csapat között a TFSC nyerte.
A hölgyeknél hat éves szünet után avattak újra bajnokot, és attól kezdve kivétel nélkül minden évben győztest hirdettek (tehát a II. világháború ideje alatt is).
Az ismeretlenségből igen gyors ütemben emelkedtek ki egyes csapatok. 1941-ben például az egy évvel korábban még a másodosztályban szereplő Gamma lett a bajnok.

olasz_ujsag_01.jpg“Csak a véletlenen múlt, hogy nálunk kosárlabdáznak. Másfél évvel ezelőtt ugyanis, amikor a sporttelepünk elkészült, és a lőterünk mögött maradt egy kis terület, Michalsky Elemér azt ajánlotta, hogy ide kosárlabdapályát kellene készíteni. A tervet illetékes helyen előterjesztettem, és a pálya igazi Gammás-ütemben, egy hét múlva már kész is volt.” – mondta Vékony Sándor cégvezető.

1942 óriási jelentőségű év a magyar kosárlabdában. Nagy dolgok történtek a palánkok világában abban az évben.

olasz_ujsag_03.jpg November 15-én önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ), melynek első elnökévé – közfelkiáltással – Kuncze Gézát választották.

A női válogatott nem várta meg a szövetség létrejöttét, még azon a nyáron lejátszotta története első mérkőzését. A kor történelmét figyelve egy cseppet sem meglepő az, hogy ennek helyszíne Olaszország volt. A különlegesen élénk olasz-magyar sportkapcsolatok további erősödését jelezve, augusztus 2-án óriási cikkben számolt be a Genova Sportiva a címoldalon, fotóval arról, hogy az Európa-bajnoki címet védő olaszok a válogatott mezt először magukra öltő magyar hölgyekkel találkoznak aznap este hat órakor.olasz_ujsag_cimlap_csapat.jpg A másnapi lapok arról szóltak, hogy nem született meglepetés, mert a nagyon megilletődött magyarok első félidei sikertelensége (3-16) után hiába nyerték meg a második félidőt (!), végül az olaszok örülhettek (27-18).

Még abban az évben a zászlódíszbe öltözött lágymányosi pályán mintegy kétezer (!) főnyi közönség előtt mérkőzött meg az olasz és a magyar főiskolai női kosárlabda-válogatott. A mérkőzést 41:21 arányban a fekete inges olaszok nyerték.olasz_ujsag_cimlap.jpg

Nyilván nem véletlen, hogy két héttel a magyar szövetség megalakulása után a római Bruno Mussolini vendégjátékát hirdették a plakátok a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnokba, a férfiaknál a BSZKRT, a nőknél a BBTE ellen. Scan20001.jpg

A következő év egy új alakulat nevétől hangos, az pedig a Nagykovácsy SE, a magyar bajnok, mely három év alatt kapaszkodott fel a harmadosztályból a bajnoki címig, miközben a névadó üzletháza (a később Úttörő Áruházra keresztelt épületben) 1945-ig tömegével árusította a Bokréta és Babarózsa elnevezésű, magyaros ruhákat. a_bajnokcsapat_nagykovacsy.jpg

A dúsgazdag áruház-tulajdonosnak, a szerb származású Nagykovácsy (Kovacsevics) Milenko őméltóságának a mecénási hevületével élve, a háborús évek ellenére is felépült a csapat, soraiban a következő korszak leendő vezéregyéniségével, Fekete Ilonával, becenevén Kukival.

A játékos-edző Bátky Zsigmondné:
“…annak ellenére, hogy tisztviselőnők és elárusítók is játszanak a csapatban, teljes az összhang és a bajtársiasság. Itt látszik meg a sport igazi mély értelme. Hetenként kétszer edzettünk a Fehér utcai iskolában. Én magam is együtt dolgoztam a lányokkal, hiszen a mérkőzéseken is játszottam. Elsősorban a gyorsaságra fektettem a fő súlyt. Emellett azonban nem hanyagolom el a kosárra dobálást és labdakezelést sem.”

A II. világháború befejeződése után gyakorlatilag minden késedelem nélkül talpra állt a kosárlabdasport is. 1945-ben a IX. ker. MADISZ Dózsa TE lett a bajnok. Úgy tűnt, ahol Fekete Ilona, ott a bajnok. Az all-round játékos, miközben pompásan játszott a palánkok alatt, nagypályás kézilabdában is magyar bajnok lett, atlétikában többszörös aranyérmes 200 és 800 méteren, valamint mezei futásban és távolugrásban is. (1946-ban az atlétikai Európa-bajnokságon nyolcadik lett távolugrásban. – a szerk.) A következő szezonban klubja ismételten aranyérmes lett, de ő akkor már a Közalkalmazottak SE kötelékében játszott. A következő évek egyeduralkodója, a KASE ekkor csak bronzérmes lett, úgy szerezve meg a harmadik helyet, hogy az Előre ellen 60-19 az eredmény, és Fekete Ilona a maga húsz pontjával egyedül több pontot ért el, mint az ellenfél összes játékosa együttvéve.

tiranai_bajnoksag_82_oldal.jpg Mint ahogy Az első 100 évünk című könyv fejezeteiből is kiderül, a kosárlabda feltartóztathatatlanul tört előre férfi és női vonalon egyaránt. A férfiak Gyimesi János vezetésével 1948-ban az olimpián szerepeltek, a női válogatott pedig kezdetben a Balkán-bajnokságokon villogott és nyert.tirana.jpg

1947-ben kihirdették a női olimpiai keretet is (a női szakág csak 1976 óta szerepelhet olimpián – a szerk.), melyben harminchat név szerepelt, tizenhárom egyesület képviseletében, köztük három vidéki is, a Diósgyőri VTK, a Pécsi EAC és a Kiskunfélegyházi VSE (Kosárlabda Híradó, 1947. febr. 6). 1947-ben Eszéki Rezső volt a női szövetségi kapitány és Szabó János a női utánpótlás kapitány. A női nemzeti csapat épülése és sikerei szoros összhangban álltak azzal a ténnyel, hogy Gyimesi János kezében 1947-re összeért a megszakítás nélkül hét bajnoki címet gyűjtő Közalkalmazottak SE, később Bp. Petőfi.kase_noi_csapata.jpg

Tíz év alatt csak egyszer vesztették el a bajnokságot, 1953-ban a Vörös Lobogó elorozta előlük az elsőséget. Ezután Petőfi Tervhivatal, majd egy évre rá Bp. Bástya Tervhivatal néven még kétszer kerültek a dobogó tetejére.

Azaz a tíz év alatt kilenc bajnoki cím, 250 bajnoki mérkőzés, melyek során csak hat vereséget szenvedtek (átlagban negyvenegy mérkőzésenként egy vereség)! Öt szezonban is veretlenek maradtak.

Mi volt a KASE sikerének titka? Fischerné Fekete Margit: “A csapat tagjainak többsége atlétikában is remekül megállta a helyét. Az atlétikusságra épülő, gyors indítás és a kor szintjén agresszív védekezés jellemezte az egyébként a munkája elején még párhuzamosan férfiakkal is foglalkozó Gyimesi János sallangmentes taktikai elképzeléseit. Tekintve, hogy a női válogatott gerincét a KASE/Bp.Petőfi adta, hasonló játékkal sikerült megalapozni a nemzetközileg is jelentős sikereinket.”

Telegdy György, az 1952-ben az olimpián szerepelt válogatott tagja: “Öt kitűnő erővel rendelkeztek, Fekete Ilona, a “Nagy Kefe” remek mozgáskoordinációval megáldott “spieler”, kiemelkedő labdakezeléssel. Hajós Ilona, a közismert “Sica”, előbb Stieberné, későbbi nevén dr. Randé Jenőné, aki az irányítója, együttesen a Puskás Öcsije és a Bozsikja volt a csapatnak, ragyogó szem és pompás ütemérzék jellemezte, ügyesen tette a labdákat a társaknak, távolról jó dobónak számított. Akkoriban a női mezőnyben még nem volt egy játékos sem, aki egy kézzel dobott volna, ő sem. Középen szerepelt az evezősbajnok Blahó Kálmán felesége, Pirik Margit, aki magassága révén a kor szintjén igen jó centerjátékot játszott, jó mozgáskészség jellemezte. A két bedobó, Sárosdyné Sziklai Paula, a “Palika”, atlétikus mozgású, fürge játékos volt (4x100-as és 4x200-as váltóban nyert magyar bajnokságot), különösebben figyelemreméltó technikai képzettség nélkül, de mindig lehetett neki adni a labdát, mert futásban verhetetlen volt. Tökéletesen illeszkedett a csapatba Nagyné Szabó Márta is, aki nagyon jól induló, erőteljesen a kosár felé húzó bedobó volt.Gyimesi csapata egy igazi Wundermanchaft, egy kicsit az előfutárai voltak annak, amivel a Bp. Honvéd férfi csapata később tarolt, a gyorsindításos játék állt az előtérben. Valóban élvezet volt nézni őket. Cserecenterük, az Előréből jött Nagy Mária, kiemelkedő tudású súlylökő, hasznos csapatjátékos volt. “Nagy Kefe” testvére, Fekete II. Manci, azaz “Kis Kefe“ gyorsan és erőszakosan tört a kosár felé. Vékony Ilike amellett, hogy remek játékos volt, nem mellesleg magasugró bajnok, egy bűbájos egyéniség, akit imádott mindenki.”

Az akkori kosárlabda nem hasonlítható össze a maival. Technikailag teljesen más játék folyt, igencsak egyszerű a maihoz képest, az egy az egy elleni játék dominált. A mezőny tagjai két kézzel dobtak, álló helyzetből, egy kézzel csak jóval később kezdték elengedni a labdát. A hát mögött passzolni tudó játékos trükkje a legnagyobb ritkaságnak számított. Fűzős bőrlabdával játszottak, mint a fociban. Mindenki amatőr volt, munka mellett, heti két-három edzést tartottak, a válogatottakat pedig úgy kérték ki a nagy tornákat megelőző két-három hetes edzőtáborokra.

Magyar bajnokok (1933-1945)

1933 Testnevelési Főiskola FC

1939 Testnevelési Főiskola FC

1939-1940 BSZKRT SE

1940-41 Gamma SE

1941-42 Testnevelési Főiskola SE

1943 Nagykovácsi Milenko SE

1944 Testnevelési Főiskola SE

1945 IX. ker. MADISZ Dózsa TE

Az 1940/41. évi bajnokcsapat a Gamma, mely mindkét korábbi bajnokot legyőzte: Molnár Tilda, Dosztál Olga, Tumbász Józsefné, Werth Erzsébet, Michálsky Elemér testnevelő, Bánky Magda, Lukács Magda, Burai Janka és Varga Boglárka

Álló sor, balról jobbra: Bánki Magdolna, Dévai Anna, x, Szamosi Istvánné, Gombor Klára, Czakó Czupra Alexandra, Elöl: Fekete Ilona, Németh Irma, Pintér Magdolna, Kövér Ilona (az olasz lap az “x” helyen azonosíthatatlan nevet közöl) Az olasz forrás a fényképtől függetlenül ír még Kael Annáról és Ipolyi Keller Máriáról is, az első válogatott meccs kapcsán másutt Legényi Lenke és Kardos Vera neve is említésre kerül.

címlap sztori a magyar hölgyek első meccse

A férfiaknál a magyarok, a nőknél az olaszok győztek 38-24 (17-18)

Adorján Mária, Bátky Zsigmondné, Fekete Ilona, Kiss Edit, Balogh Erzsébet, Dombó Jánosné, Kövér Ilona, Pók Jolán

Az 1947. évi Balkán-bajnokság győztes csapata

Az első ‘dobás’ Tirana ‘meghódítása’ volt

A KASE 1947-ben, (balról jobbra) Szelőczey, Szolcsányi, Nagy, Stieber, Gyimesi János, Fekete Ilona, Fekete Margit, Szász, Hajdú

Ezüstös Menetelés a Békeharc Útján

A tökéletesen összecsiszolt KASE lányok hazai sikerei mellett a nemzetközi térhódítás sem maradt el.

A-magyar-sport-utja-fogadalomtetel.jpg Az első lecke az akkoriban politikai harci üvöltésnek szánt főiskolai világbajnokság volt, melyet négy évvel a világégés után, 1949. augusztus 14-én nyitottak meg a Ferencváros Üllői úti stadionjában.

Az esemény jelvénye

Harmincezer néző előtt mondta el a fogadalmat Rohonczi Mária, korának kiváló atlétája, aki gerelyhajításban, ötpróbában, magasugrásban csúcstartó, tizennégyszeres magyar bajnok, de emellett kosárlabdában harmincnyolcszoros válogatott, Eb-bronzérmes volt (1952). Ezen a versenyen az atléták közt indult.

Foiskolai-vb-poszter.jpg A hölgyek kiállták a próbát, a Szovjetunió mögött ezüstérmes lett a csapat, előre vetítve a következő évek dobogós helyezéseit. A csapat tagjainak névsora: Blahóné Pirik Margit, Fekete Margit, Incze Piroska, Kardos Vera, Molnárné Fekete Ilona, Nagy Mária, Nagyné Szabó Márta, Oláh Gizella, Csúcs Anna, Sziklai Paula, Hajós Ilona, Várkonyi Edit, Vékony Ilona, Vinczéné Szabó Hedvig.

Gyimesit tulajdonképpen a nők csábították a női válogatott élére, hisz 1949-ben a főiskolai világbajnokságon még a férfi csapatot irányította. A nőkkel elért klubsikerei és a játékosai kérése győzték meg arról, hogy felcsapjon a nők szövetségi kapitányának. 1950-re, a budapesti Európa-bajnokságra az egy évvel korábbi csapaton négy helyen változtatott.

“Az atlétikai alapképességek játszották a döntő szerepet apám kosárlabda felfogásában.” – mondja ifj. Gyimesi János. mezei-futas.jpg “A másik szempont a játékkészség volt. A Rudasban a gőzben jöttek össze, és rengeteget vitatkoztak Szabó Johnnyval, a válogatott őt követő mesterével, aki a rendszerjáték híve volt. Apám viszont csak úgy nyilatkozott a hármas nyolcasról, mint a vizes nyolcasról, nem igazán foglalkoztatta.”

Magyar bajnokok (1945-1950)

1945-46 IX. ker. MADISZ Dózsa TE

1946-47 Közalkalmazottak SE

1947-48 Közalkalmazottak SE

1948-49 Közalkalmazottak SE

1949-50 Közalkalmazottak SE

_1300862.jpg Vincze Györgyné Szabó Hedvig így emlékezett vissza (1983-ban): “Háromhetes edzőtáborozással készültünk a hazai Eb-re, a csapat fenn lakott a Normafánál (a hollandok felkerestek ott minket, és el voltak ájulva a lehetőségeinket látva), ott futottunk, és onnan naponta lehoztak minket a Sportcsarnokba edzeni. A jelmondatunk az volt, hogy “Add a labdát és fuss!” Rendelkeztünk az ehhez a játékhoz szükséges képességekkel, mert majd mind atletizáltunk (kötelező is volt), de sokat kézilabdáztunk, sőt röplabdáztunk is.”

Bogár Lászlóné Szekendy Irénke (1950-ben tartalékjátékos, nem lépett pályára): “Én vagyok az első soproni válogatott kosaras. Alig húsz évesen Sopronból, az NB II-es Vasúttól hívtak meg az Eb-re készülő keretbe, ahol még kezét csókolomot köszöntem a legtöbb játékosnak. Vidékről felkerülni a “menő pesti csajok“ közé, más világ volt. Festették a hajukat, festették a körmeiket. Megtanítottak römizni, s egymást tanítottuk kötögetni. Honleány fonalból készítettünk az akkor forgalomban levőhöz képest modernebb csipkebugyogót… Hetente egyszer, szerdán volt válogatott edzésünk. Reggel indulás Sopronból, edzés, este szálloda, reggel vissza Sopronba és 11 órakor már ott dolgoztam a helyemen.”

Népsport (1950): “A sport fontos fegyver a békéért folyó harcban. Ennek a harcnak a jegyében folyik majd a küzdelem a női kosárlabda Európa-bajnoki címért is. A világ haladó erőinek békeharcában a nőknek rendkívül fontos szerepe van. Különböző nyelveken beszélnek, de egy az érdekük, a béke.”

pob_547_11.jpg Magyar, orosz és francia nyelven a következő felirat látható: Váljék a sport is éles fegyverré a világbéke megőrzéséért vívott harcban!”

Népsport: “A falakat díszítő vörös drapériákon ott látjuk a résztvevő nemzetek zászlait, az Európa-bajnokság színes jelvényét. Vörös bársony alapon Lenin, Sztálin és Rákosi képe látható.”

0514-foto-vasarnap-delelott-nyitjak-meg.jpg “Utolsónak vonul be a magyar csapat, fehér mezben. Nagy Mária viszi a zászlót. Nagyszerű látványt nyújtanak fegyelmezetten menetelő lányaink.”

kituzo-94_oldal.jpg A tudósításokból kitűnt, hogy nem volt tele a Sportcsarnok az első napon. Ennek oka a drága jegyárakban volt kereshető. A legolcsóbb ülőhely nyolc forintba került, de tizenhat forintos jegy is volt.

pob_547_15.jpg A napi program három mérkőzésére egyenként kellett jegyet váltani, azaz a mindenre kíváncsi néző huszonnégy, sőt akár negyvennyolc forintot is költhetett egy nap. Ez az elhibázott jegyár-politika nem szolgálta a sportág népszerűsítését.

pob_547_12.jpg Hamar változtattak is rajta, és már a második naptól kedvezményesen lehetett jegyet vásárolni a szakszervezeteken keresztül. Délelőttönként például egységesen két forintba került az ülőhely.

P1090968.jpg A Népsport a selejtezőkör után: “A magyar együttes az első két mérkőzésén, a fölényes győzelme ellenére sem nyújtotta azt, amit mindenki elvárt tőle. A játékosok időnként idegesen kapkodtak, ezzel magyarázható a sok rossz leadás. Az új palánk kétségtelenül szokatlan, de ez még nem jelentheti azt, hogy nem lehet dobni messziről. Már pedig első mérkőzéseiken alig-alig láttunk távoli dobásokat játékosainktól. Nehéz lesz így a jól működő olasz s csehszlovák zóna ellen eredményt elérni, nem beszélve a tömör szovjet védelemről. A csapat erőnléte szerencsére megnyugtató. Egyénileg Nagyné, Nagy Mária, Fekete I. és Csúcs nyújtotta eddig a legegyenletesebb teljesítményt.” – értékelt a szakíró Varsányi Imre.

Kosárlabda és atlétika. Rohonczi Mária életében is jól megfértek

Az esemény plakátja

A korabeli edzések része volt a mezei futás is

Souvenir Budapestről: az Eb minden résztvevője ezt az emlékérmet kapta

A béke ügye minden más előtt…

Vasárnap délelőtt nyitják meg…

A budapesti Eb kitűzője

A leghűségesebb néző, aki mindent látott… Rákosi egy pillanatra le nem vette a szemét az Eb eseményeiről

Korabeli VIP páholy

Az élcsapatok

P1090969_stieberne-karikaturaja.jpg Egyedülálló módon, az olaszok ellen úgy szerezte meg a győzelmet a magyar csapat, hogy ahhoz – a több mint hatvanéves Eb-története során elért legkevesebb – huszonkilenc pontra volt szükség (29-28, 13-15).

Népsport: “Szép játék nem alakult ki, inkább elkeseredett, heves küzdelem jellemezte az egész mérkőzést. Az Európa-bajnok olasz válogatott legyőzése komoly nemzetközi siker. Az első félidőben az olasz csapat dobóátlaga sokkal jobb volt. A magyar csapat 19-ből 14 büntetődobást nem értékesített, igaz, az olaszok is csak 8-at hajtottak végre jól a 19-ből. A dobóátlagtól eltekintve a magyar csapat nem nyújtott rossz teljesítményt, mégis amikor az olaszok a második félidő elején öt pontos előnyre tettek szert, már mindenki el is könyvelte csapatunk vereségét. A mieink azonban megfordították a mérkőzést. Csapatunk több mint két percig tudta tartani a labdát a legizzóbb hangulatban, a legádázabb hajrában. Nőknél ez a legnagyobb ritkaság! A magyar csapatból Stieberné és Nagyné nyújtotta ismét a legjobb teljesítményt. Előbbi a védekezésben és a gyors indításban, míg utóbbi a kosárra töréseivel emelkedett ki. Az olasz csapat legjobbja a fiatal Ronchetti L. volt.”

A döntőbe jutásért folyó magyar-csehszlovák mérkőzésen jellemző a két csapat közti különbségre, hogy a félidőig az ellenfél csak kilenc pontra volt képes a mieink ellen.

Népsport: “A magyar csapat kitűnően játszott, végig bírta az iramot, szinte észre sem lehetett venni, hogy a hatodik mérkőzését vívja az Európa-bajnokságon. Amikor kellett, nyugodtan adogattak, nem szórták el könnyelműen a labdát. Ilyen arányban még sohasem győztük le a csehszlovákokat, és ez a győzelem már az Eb második helyét jelentette. Csapatunk és a mezőny legjobbja Fekete Ilona volt, aki az egész mérkőzést végigjátszotta. Ezúttal a legeredményesebb kosárdobónk is ő volt. Ragyogó teljesítményt nyújtott Stieberné is, távoli bombái, nagyszerű leadásai és jó érzésű szerelései feltűnést keltettek.” P1090969_stieberne-karikaturaja.jpg

A magyar-szovjet döntőről
Népsport: “Szombaton este zsúfolásig megtöltötte a közönség a Sportcsarnokot. kezfogas.jpg Érthető volt a nagy érdeklődés, hiszem az Eb két veretlen csapata találkozott egymással az utolsó mérkőzésen. A döntőn megjelent Gerő Ernő államminiszter, Farkas Mihály honvédelmi miniszter, Vas Zoltán miniszter, a Tervhivatal elnöke, Kiszeljov szovjet nagykövet, Nógrádi Sándor altábornagy, honvédelmi miniszter helyettes, Hegyi Gyula államtitkár, Sebes Gusztáv, a SZOT sportosztályának vezetője.”

P1090942_magyar-es-szovjet-jatekosok-karikaturaja.jpg Népsport: “Az Európa-bajnokság legizgalmasabb küzdelmét vívta a két csapat. A magyar csapatot az egész Európa-bajnokság alatt nem láttuk ilyen kitűnően játszani, különösen az első félidőben nyújtott remek teljesítményt.”

A Gyimesi családi legendárium mindezt így tartotta meg emlékezetében: “a szünetben vezettünk, Hegyi Gyula belátogatott az öltözőbe, és gratulált a játékhoz, de azért azt is megemlítve, hogy ne feledjék, hogy a Szovjetunió a barátunk, és “nekünk” ez a szempont mindennél fontosabb.” A Nemzeti Sport tudósítója szerint, aki aligha tudhatott Hegyi itt szóba került látogatásáról, nem a “hegyi beszéd” döntött a végeredményt illetően.

A még élő játékosok között nem volt, aki tényszerűen megerősítette volna a szóban forgó, “magasabb szempontokat” közvetítő vezetői “beszólás” emlékét.

Az viszont tény, hogy a szünet után megtört a magyarok lendülete, szinte egy helyben topogott a csapat. Fekete Ilona és Stieberné szerepét – a két játékos a kipontozódás sorsára jutott (lehet, hogy a bírói öltözőben is járt egy politikailag magas szinten elkötelezett, hithű látogató? – a szerk.) – senki sem tudta betölteni._1300858.jpg

Ez volt a szovjet csapat első Eb-aranyérme, melyet 1991-ig további húsz követett (majd újabb három már Oroszországként)._1300852.jpg

P1090981-Nepsport-vegeredmeny.jpg Gyimesi János szövetségi kapitány: “A játékosok minden dicséretet megérdemelnek, nagyszerű teljesítményt nyújtottak, különösen az első félidőben. Ha Fekete Ilona és Stieberné végigjátszotta volna a mérkőzést, akkor még szebb küzdelemnek lehettünk volna tanúi.”

P1350189_vegzodesu-csapat-kep.jpg Se szeri, se száma a bokrétáknak és csokroknak, a könnyeknek és meghatódottságnak, s legkevésbé a beszédeknek. Benyák Ferenc, a kosárlabda szövetség főtitkára így értékelt: “Nem véletlenség az, hogy a szocialista Szovjetunió csapata után két népi demokrácia, Magyarország és Csehszlovákia következik. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az Európa-bajnokság komoly győzelmet jelent azon a frontszakaszon, amelyet a sportnak jelöltek ki a békéért folyó harcban. Nagy jelentőségű, hogy minden hazug “vasfüggöny” legenda ellenére nagy számmal indultak a nyugati országok kosárlabdázó női. Igen tanulságos lehetett számukra ez a hét, nemcsak sportszempontból, hanem a tekintetben is, hogy most a saját szemükkel láthatták a nyugati kapitalista sajtóban tervszerűen letagadott valóságot. Tapasztalataikkal odahaza a béke nagy ügyét szolgálhatják.” (Népsport)

P1100005.jpg De hogy a szakmáról is essen szó, Varsányi Imre szakíró így értékelt a sportlapban:

“Nem mehetünk el szó nélkül a kisebb nagyobb hibák, hiányosságok mellett. Kosárra dobásban például játékosaink elmaradtak a várakozástól. Az Eb előtt a csapat tagjai általában hatvan-hetven százalékos dobóátlagot értek el, ezt azonban a torna alatt meg sem közelítették. Még a személyikkel is baj volt, pedig az előkészületek alatt ezeket igen sokat gyakorolták. Mi volt a visszaesés oka? Az, hogy a palánk nem felelt meg a nemzetközi követelményeknek, és közvetlenül az Eb előtt ki kellett cserélni? Az új, keményebb palánk szokatlan volt a mieinknek, s miután többnyire “palánkosan” dobnak távolról, ez sok hibás dobás okozója lett. Kosaras nőinknek a leghasznosabb volna, ha megtanulnák a palánk nélküli, úgynevezett csont nélküli dobásokat is, és akkor ritkábban érné meglepetés őket. Örvendetes fejlődést láttunk a játékosok cselező képességében. Különösen a kosárra töréseknél alkalmazta hatásosan Nagyné és Fekete I. a megtévesztő cseleket. Támadó taktikánk a lendületes lerohanós játékra épült. Ehhez azonban több, jól indító játékosra lett volna szükség. Csak a kapitány Fekete I. és Stieberné tudta betölteni az indító szerepét, a többiek csak labdavezetés után voltak képesek erre. Védekezésünk ellen nem lehet panasz, a védelmi fortélyt játékosaink mindig az ellenfélhez alkalmazták, és többnyire az ember ember elleni fortélyt játszották. Arra kell törekednünk, hogy több élvonalbeli játékos álljon rendelkezésre. Válogatottunk átlagéletkora ugyan csak huszonkettő-huszonhárom év, de mégis gondolni kell a jövőre is. Az elért jó eredménnyel ne elégedjünk meg.”

A magyar válogatott Eb-eredményei (1950)

Csoportmérkőzések B csoport
Magyarország-Izrael 95-13 (53-7)*
Lengyelország-Magyarország 31-58 (15-24)
Magyarország-Ausztria 62-22 (42-11)
Hatos döntő P1350224_vegzodesu----az-ezusterem.jpg
Magyarország-Franciaország 56-49 (39-14)
Magyarország-Olaszország 29-28 (13-15)
Magyarország-Csehszlovákia 49-32 (29-9)
Magyarország-Szovjetunió 32-45 (24-22)

* (A valaha esett legkevesebb pont, melyet magyar csapat kapott az Eb-szereplései során.)

nemzetkozi-kosarlabdamerkozes-pragaban_1950-december-2_csapat.jpg Ami a sokat idézett békeharcot illeti – ahogy ígérték – az valóban egyre csak fokozódott. A kreativitás viszont nem terjedt messzebb annál, hogy a sportnapokon a résztvevőknek a saját testükből a két nagy vezér nevét kellett megformázniuk, és ettől ugyan a pörkölt ha nem is lett olcsóbb, de legalább a szervezők maradéktalanul elégedettnek érezhették magukat. Rakosi-Sztalin.jpg

Szóval a “kirakóssal” nem volt semmi baj, minden betű előírásosan, a megtervezett helyén sorakozott, mint ahogy “tervszerűen” az újabb ezüstérem is “előállt” az újabb főiskolai világbajnokságról, Berlinből 1951-ben. _1300864.jpg

Nem minden előzmény és utóélet nélkül, legalábbis Mátay Dezsőné Vékony Ilona számára:
“Még a hétvégén se nagyon akartak hazaengedni bennünket a táborból. Én viszont családi okokból nagyon is mentem volna, és fel is szólaltam emiatt. Meg is kaptam, hogy “rombolom a csapatszellemet!” felvonulas-a-VIT-en-berlinben-1951.jpg Kutas elvtárstól is elkéredzkedtem, nehogy azt mondhassák, hogy szabotőr vagyok, és eltiltsanak. Erre ő csak annyit mondott, hogy ha már nem is emlékszem melyik “elvtárs kibírta a börtönben, akkor magának is ki kell tudni bírni az edzőtáborban”. Maradtam. Berlinben még játszhattam, de utána az edzőváltásig többet már nem.”P1350196.jpg

Viszont ami az Eb-eredményességet illeti, ott – eltérően a “nemzetközi helyzettől” – nem fokozódtak a reményeink. Igaz, ha a fokozásnak a dobogón való előrelépést nevezzük,1952-stadion-bejarat---fiba.jpg akkor az képtelenség is volt, hisz a szovjetek toronymagasan álltak az élen._1300824.jpg

A következő Európa-bajnokság 1952-ben Moszkvába, szabadtérre repítette a mezőnyt. (Érdekes, hogy azóta sem rendeztek kontinensviadalt orosz földön!) A játékosoknak feltűnt, hogy a főbb épületeken szinte még állt a festék, a vendégek tiszteletére vastagon kenték le őket olajfestékkel. felsorakozott-a-csapat-a-meccs-elott-1952.jpg

A magyar hölgyek is Moszkva akkori legelegánsabb szállodájában, a műemlék besorolású Metropolban laktak a Vörös tér közelében. Azt, hogy ennél színvonalasabb szálloda akkor nem létezett arrafelé, bizonyíthatja a tény, hogy a kosárlabda Eb idején a labdarúgó válogatottunkat is itt szállásolták el. Senki sem úszhatta meg, a hölgyek programjába is beépítették a Lenin elvtárs földi maradványai előtti főhajtást.

No de vissza a kosárlabdához! A tizenkét csapatot három csoportba osztották, és a csoportelsők kerültek a hármas döntőbe. Csapatunk a futottak még kategóriában tanyázó ellenfeleit “legyalulta”, de a hármas döntőben jött a feketeleves: a csehszlovákoktól huszonkilenc, a szovjetektől harminc pontos vereség, s ezzel a harmadik hely.

Stieberné Hajós Ilona

Egy minőségi kézfogás, pillanatokkal a magyar-szovjet döntő előtt

Ahogy a karikaturista látta a magyar és szovjet csapat néhány játékosát

A győztes szovjet és az ezüstérmes magyar válogatott

A győztes szovjet és az ezüstérmes magyar válogatott

Aminek ki kellett domborodnia, az ki is domborodott

"Állnak balról jobbra: Vinczéné Szabó Hedvig, Csúcs Anna, Vékony Ilona, Blahó Kálmánné Pirik Margit, Gyimesi János, Nagy Mária, Fekete Ilona, Nagyné Szabó Márta, Sárosdyné Sziklai Paula.
Guggolnak: Kintli Kálmánné, Lőrincz Andorné, Varsányiné Szolcsányi Lilla, Obermayer Edit"

Erények és hibák a “játékfortélyban”

1950 decemberében a Prágai Nagydíjért indult harcba a csapat. Állnak balról jobbra: Szabó Ági, Sziklai Paula, Nagy Mária, Vékony Ilona, Blahóné Pirik Margit, Brakszakovics Piroska, Fekete Ilona, Hajós IlonaGuggolnak balról jobbra: Fekete Margit, Csúcs Anna, Incze Piroska, Kardos Vera

Sorminta

Vonulás itt, vonulás ott á la 1951. Felvonulás a berlini VIT-en, majd Berlin-Keleti pu. Hazatérés egy újabb ezüsttel, a kép jobb oldalán Sebes Gusztáv a MOB elnöke.

Vonulás itt, vonulás ott á la 1951. Felvonulás a berlini VIT-en, majd Berlin-Keleti pu. Hazatérés egy újabb ezüsttel, a kép jobb oldalán Sebes Gusztáv a MOB elnöke.

A moszkvai stadion. Az Eb eddigi 77 éves történetében csak egyszer játszottak orosz földön.

A dokument szent dolog volt Moszkvában, ez itt Szekendy Eb igazolványa, enélkül sehova egy lépést se

Balról jobbra: Tasi Jánosné, Szabó Ágnes, Bárány Mária, Fekete Margit, Nagy Ferencné Szabó Márta, Rohonczi Mária, Szekendy Irén, ?, Várkonyi Edit, Blahóné Pirik Margit, Nagy Mária, Fekete Ilona

nezik-a-magyarok-focimeccset.jpgJátékosaink az Eb zárását követő másnap ott ültek a Dinamo stadionban, és szurkoltak Puskáséknak.

Hiába, az eredmény egy-egy lett, majd három napra rá a visszavágón Puskás gólja kevés volt a kettő-egyes vereség elkerüléséhez. civilben-moszkvaban-1952.jpg (A Szovjetunió elleni májusi két meccset a magyar szövetség is csak később vette fel a hivatalos találkozók közé, ezek voltak a szovjet csapat első nemzetközi mérkőzései, eredetileg még Moszkva válogatottja néven. – a szerk.)

99-oldal-csapat.jpg A válogatott gyökeresen megváltozott a két év alatt, szinte hírmondója is alig maradt a budapesti ezüstverőknek (Bárány Mária, Blahó Kálmánné, Bokody Károlyné, Fekete Ilona, Fekete Margit, Kardos Vera, Nagy Ferencné Szabó Márta, Nagy Mária, Kamarás Istvánné Rohonczi Mária, Szabó Ágnes, Szekendy Irén, Tasi Jánosné, Toldi Gézáné Várkonyi Edit). 1952-moszkva-erem.jpg

A magyar válogatott Eb-eredményei (1952)

Csoportmérkőzések B csoport
Magyarország-Olaszország 58-18 (29-5)
Magyarország-Ausztria 79-21 (38-14)
Magyarország-Finnország 79-28 (38-13)
Hármas döntő
Csehszlovákia-Magyarország 65-36 (27-19)
Magyarország-Szovjetunió 41-71 (20-36)

gyimesi-janos-100.jpg A nagy pontkülönbségű vereségeket az érem fénye és ténye sem mentette, Gyimesi János rengeteg támadást kapott, sok “fontos elvtárs” szemében “leégésnek” minősült a harmadik hely.

Felerősödtek a Gyimesi-korszakot bíráló hangok, s az akkori felfogást tükrözve politikailag is aláásták a tekintélyét, mondván, hogy a Notre Dame meglátogatásával nem átallott templomba menni, ráadásul a tanítványaival együtt!

Az lett a történet vége, hogy ha nem is örökre, de végül elváltak útjai a válogatottétól.

Értékelendő a dobogós helyeket, a csapat mindenesetre részt vehetett első nyugat-európai turnéján, Franciaországban szerepelhettek, többek közt a párizsi húsvéti tornán. Ekkor már Szabó Johnny dirigálta a hölgyeket.

Az első három sorban a magyar kosaras hölgyek szurkolnak a szovjet-magyar foci meccsen

A ruha kisértetiesen hasonlít az olimpiára utazott magyarok formaruhájára (1952)

Balról jobbra, állnak:?, Nagy Ferencné Szabó Márta, Blahó Kálmánné Pirik Margit, Gyimesi János kapitány, Nagy Mária, Fekete Margit, Fekete Ilona, Szabó Ágnes, Guggolnak: ?, ?, Bárány Mária, Kamarás Istvánné Rohonczi Mária, ?, Szekendy Irén, Bokodyné Domonkos Irma

Az úttörő, id. Gyimesi János

Az “új seprű jól seper” mondás kezdetben nem igazolódott. Mintha ha csak ráragadt volna a négyes sorszám Szabóra, 1953-ban nem jutott előrébb a Bukaresti VIT-en és a Prágai Nagydíjon sem.

Mogyorósi Sára tizenhét évesen került be a válogatottba: “Nagyon felkészült és szigorú edző volt János. Maximálisan a kosárlabdának élt, képezte magát, Amerikából szerzett be szakfolyóiratokat, ami abban az időben semmilyen szempontból sem volt egyszerű dolog. Rengeteg sémát gyakoroltatott velünk, ő vezette be az elzárásos rendszer alapjait Magyarországon. Remekül összetartotta a csapatot, mindent megtettünk egymásért és a sikerért. A válogatott Tatán készült, reggel korán futás, majd délelőtt, délután edzés.”

vonatablakbol.jpgA következő év sem hozott változást. 1954-ben Belgrád volt az Eb-találkahely, de ekkor csak tíz csapat szereplésével.

setal-a-csapat-belgradban.jpg Mátay Dezsőné: “Mi voltunk az első csapat, amelyik akkor már lemehetett Titoékhoz. Szabó Johnny hívta fel a figyelmünket a különleges határra: egy nagy vaskapu állt a sínen szalmával betömve, csak amikor a kaput kinyitották a vonat előtt, akkor indulhattunk tovább.irenke-begipszelt-labbal-belgradban.jpg Emlékszem, Belgrádban kis alacsony úttörőknek készült ágyakban aludtunk, és nem volt szabad a táborból kimenni egyedül. Oktatást kaptunk arról, hogy nagyon vigyázzunk a provokatőrökkel. És mi nagyon vigyáztunk…”

belgrad-bankett-1954.jpg Pengeélen táncolt a csapat továbbjutása a csoportból, mivel a francia-olasz-magyar trió tagjai két győzelem és egy vereséget jegyeztek, s végül csak jobb kosárkülönbséggel léphetett tovább a magyar gárda a csoportkörből. Ott azonban a bolgároktól elszenvedett vereség megakadályozta Fekete Ilonát abban, hogy csapatkapitányként sorrendben harmadszor is felállhasson a dobogóra. A hatos döntőben két győzelem, három vereség és így a negyedik hely jutott nekünk.

A budapesti Eb óta csak hátrébb és hátrébb sorolódtunk, miközben Belgrádban már az a Bulgária lett előttünk harmadik, mely négy évvel korábban nem is vett részt az Eb-n, újabb négy évvel később viszont hosszabbításban a Szovjetuniót legyűrve Európa-bajnok lett!

a-magyar-valogatott-csapat-foiskolai-vilagbajnoksag-1954.jpg 1954-ben nekünk az újabb budapesti nyári főiskolai világbajnokság jelenthette volna a szépségtapaszt. A feldíszített Vörös Lobogó Sporttelepen kezdődtek meg a FVB küzdelmei, hat női csapat szereplésével. Magyarország a statisztikák szerint ötven arany, negyvenhat ezüst és harminc bronzérmet szerzett, ezzel a Szovjetuniót is zsebre vágta. (A második lett a Szovjetunió harmincnyolc aranyéremmel. A nyugati országok – a főiskolai sport nemzetközi megosztottsága miatt – nem a legjobbjaikkal érkeztek, vagy nem is reagáltak a meghívásra, mint pl. az Egyesült Államok.) Ehhez a 126 éremhez a női válogatott sajnos nem tudott még egy továbbit hozzátenni, úgy tűnt, hogy a negyedik helyről képtelen elmozdulni a Szabó csapat.

Az augusztus elején rendezett verseny fővédnöke Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke volt, a Szervező Bizottságot pedig Hegyi Gyula vezette. A szereposztás is mutatja, hogy a versenysorozatot a magyar sportvezetés szokás szerint kiemelkedő eseményként, mintegy a magyar sportmozgalom színes, szagos, hangos óriásplakátjaként kezelte.

Igazi történelem óra volt ez az utazás, Mátay Dezsőné így idézi fel:

Belgrádi séta, szigorúan csak csoportosan!

Szekendy Irén ha akart volna, akkor sem tudott volna elkóborolni, a szovjetek elleni meccsen úgy megsérült a lába, hogy egy csinos kis gipsszel térhetett haza

A játékosok nem tűnnek letörtnek, az Eb banketten Bárány Mária, Vékony Ilona, Ádám József politikai vezető, Szabó Ági, Kovács Katalin (balról jobbra)

Álló sor balról jobbra: Blahóné Pirik Margit, Szőke Erzsébet, Mogyorósi Sára, Szekendy Irén, Bárány Katalin, Fekete Margit, Szabó Ágnes, Bárány Mária
Guggolnak balról jobbra: Dobai Judit, Kocsor Mária, ?

1956-magyar-csapat.jpg 1956 – prágai Eb. A sok útkeresés után végre újra a döntőben a csapat, de már csak hárman maradtak a hat évvel korábbi budapesti ezüstérmesek közül: Nagy Mária, Mátayné Vékony Ilona és Fischerné Fekete Margit, aki a testvérétől, az itt már nem szereplő Ilonától vette át a csapatkapitányi tisztséget.

Fischerné Fekete Margit, Botz Mária, Cselkó Tiborné Bárány Katalin, Gyimes Edit, Kaló Mária, Kocsor Mária, Lick Mária, Mogyorósi Sarolta, Szabó Ágnes, Szabó Jenőné Szmertnik Ilona, Tancsa Mihályné Dobai Judit

1983-Bulletin_Szabo-Johnny.jpg “A tatai felkészülés során robbant a bomba, a csapat egyik kulcsjátékosa, Blahó Kálmánné előállt a maga tervével, vagy ő, vagy én, mert hogy a továbbiakban ő Szabó Jánossal nem hajlandó együtt dolgozni. A baj nem jár egyedül, az esti lábtenisz közben Achilles-ín szakadást szenvedtem, másnap már meg is műtöttek, és ami a nagyobb gond, nem akartak elengedni, szöknöm kellett. Tatán állt a bál, Blahóné semmilyen békéltetésben nem volt partner, távozott. Az ortopéd klinikán szereztem járógipszet, és így tértem vissza a lányok mellé. A kinti edzések egyikén Bokorné súlyos bokasérülést szenvedett, majd a románok ellen egy újabb kulcsjátékos esett ki: Szabó Ági szárkapocstörést szenvedett. A szovjetek ellen Mátayné ujja ugrott ki, maga tette helyre. A jó a rosszban, hogy saját taktikáját játszó csapat vagyunk. Szinte “ábra” után játszva értük el kosarainkat.P1350205_SZOVJET--MAGYAR.jpg Csehek elleni elődöntő: tizennégyezer néző halálos csendben nézte a náluk is sápadtabb játékosaik vergődését, egy ponttal nyertünk.

A tömeg zúgolódása egyre szenvedélyesebb. Ki kellett hívni a katonaságot. Az edzőjüket mentőkocsiban csempészték ki a stadionból. csehszlovakia-1956-junius-10-meccs-kepek.jpg A döntőben a szovjeteket sajnos nem tudtuk megzavarni a labdabiztosságukban. Hogy játszott a csapat? Dicséretes morális töltéssel, amely gyorsan feloldotta a súlyos veszteséget eredményező belső viszályt. Feltétlen bizalommal, amely lehetővé tette egyrészt a sérültek pótlását, másrészt taktikai fegyelmet és rugalmasságot alakított ki.” – írta visszaemlékezésében Szabó Johnny János. P1350185_erem-fej.jpg

ARCHIV FILM MANDA – Sport Híradó, 1956 1-8.sz. 01:21:12:50-01:22:02:10, magyar-szovjet

P1350182_erem-iras.jpg Korenné Mogyorósi Sára: “Jó formában voltunk. Ha csak egyetlen ponttal is, de hosszabbításban megvertük otthon a cseheket. Tancsáné újoncként tizenöt pontra volt képes! Mikor máskor, mint amikor a döntőbejutás volt a tét. Finoman az értésünkre adták, hogy ne merjünk haza indulni, ha a döntőben “meg találnánk verni az oroszokat”.Pedig nagyon ment a játék, ide-oda, fej-fej melletti meccset játszottunk. Szerintem bennünk volt akár még a győzelem is, de végül nyolc ponttal kaptunk ki (a középdöntőben huszonhárommal!). Talán ha táplálták volna bennünk és nem pedig irtották volna belőlünk a harci szellemet… A második hellyel kivívtuk a jogot, hogy kiutazzunk a vb-re 1957-ben Brazíliába.”

1956-eredmeny-hirdetes.jpgA csapatból a legponterősebb játékosok Szabó Ágnes és Nagy Mária voltak, átlagban 11.5 illetve 11.4 ponttal. Nagy Máriának különösen a szovjetek ellen ment a játék, először húsz ponttal szórta meg őket. A döntőben Fischerné Fekete Margit is és Nagy is tizenkét-tizenkét pontot dobtak, amivel bőven tartották a Jarosevszkaját, aki tizenhárom pontot gyűjtött.

Bár ha a többieknek is így ment volna… Az igazsághoz ugyan hozzá tartozik, hogy sérülések hátráltattak több játékost is…

A magyar válogatott Eb-eredményei (1956)

Középdöntő
Magyarország-Olaszország 62-41 (26-17)
Szovjetunió-Magyarország 77-54 (37-15)
Magyarország-Lengyelország 46-41 (25-18)
Elődöntő
Csehszlovákia-Magyarország 49-50 (19-20)
Döntő pragai-szobor.jpg
Szovjetunió-Magyarország 49-41 (28-26)

A formaruha ugyan odalett, de a csapat egyik húzóerejének, Mátaynénak mégiscsak emlékezetes maradt ez az ezüstérem, ugyanis ennek hatására végre elfogadták a kérelmét, és – olimpián szereplő sportolókat megelőzve – lakáskiutaláshoz jutott. Betette végre a lábát a profizmus a női kosárlabdába is? Aligha… A közkedvelt sikersportágakhoz (labdarúgás, vízilabda, vívás) képest a női kosárlabdázók semmilyen szempontból sem voltak elkényeztetve.

Az ezüstkovács: Szabó János

Mátay Dezsőné (a levegőben) és Szabó Jenőné (12) az elhárításra koncentrálnak

Mátayné (10) és Nagy Mária (6) aggodalommal figyelik a szovjet támadást
Fischerné Fekete Margit (3) és Alexejeva (7) csatáznak

Fischernét a dobogón figyelve, a magyar játékosok vajon mit tartottak volna elképzelhetetlenebbnek, azt-e hogy szinte napra pontosan 35 év múlva az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot vagy pedig azt, hogy 27 év telik majd el, míg újra fenn állhat egy magyar csapat kapitánya az Eb dobogón?

A Riói Kaland

Tény, hogy ennek az oldalnak az Európa-bajnoki vitézségeink a témája, de engedtessék meg egy kis kitérés.

Hisz a valaha volt legjobb magyar világbajnoki szereplést hozó tornán való indulást végül is az Eb-n vívták ki a sportág hazai hősnői. Pedig de nehéz idők is voltak azok.

“A brazíliai utat nem volt képes kifizetni az állam (egy évvel korábban az Európa-bajnok férfi csapatot se vitték ki az ausztráliai olimpiára – a szerk.). Ekkor a FIBA sietett a magyarok segítségére, és magára vállalta a csapat utazásának költségeit. Hepp Franci bácsi mint mindent, ezt is elintézte William Jones-szal, a FIBA főtitkárral. Disszidáltak a legjobb erőink, a kezdőcsapatból Partiné Szabó Ágival csak ketten maradtunk meg hírmondónak, teljesen átszervezett csapattal indultunk útnak. A törzsből Blahóné Pirik Margit, Nagy Mária, Bárány Kati, három hosszú center, Tancsáné, valamint Fischerné Fekete Margit, '56-ban mind elhagyták az országot. Jelentős veszteséget jelentett a közvetlen utánpótlásnak számító Szőke és Magyari távozása is. Lick Mária sérülése további szerkezeti változtatásokat igényelt.” – eleveníti fel Mátay Dezsőné. P1350208.jpg

“- Hogy lett csapatkapitány?
- Johnny kihirdette, hogy választás lesz. Ő ajánlott engem. Én azt szerettem volna, ha a másik idősebb játékosé lesz a szerepkör és “Rókát”, Szabó Jenőnét ajánlottam. A csapat viszont megszavazott, mondván “Ili te legyél!”
– emlékszik Mátayné. P1350178.jpg

4-jatekos-egy-fenykepezogeppel.jpg Bécsig vonattal mentek, Párizsban átszálltak egy nagy, négy turbólégcsavaros gépre, és Lisszabon, Dakar, Recife érintésével érkeztek meg Rio de Janeiroba, ahol a Copacabanan a Luxor szállodában helyezték el a küldöttséget, dr. Hepp Ferenc csapatvezetővel és Velkey Ferenc játékvezetővel. A nagy hőség miatt a meccseket éjszakánként játszották a Maracana Zinhoban, hatszögletű szeletekből összeállított labdákkal. “Hoztunk is belőle, mint ajándékokat” – írja Szabó A Kosárlabda című szakfolyóiratban. Győzelem Chile, Kuba, Mexikó ellen, majd az USA elleni mérkőzés következett.

“Az USA ellen a zóna elleni játék minden szépségét bemutatták a lányok. Távoli dobásaink ellen a sokat mozgó játékosokból álló amerikai zóna szinte tehetetlen volt.” – emlékezett Szabó.

Ennek ellenére nyolc pontos különbség lett a vége, pedig a szünetben még két pont volt ide. Drámai küzdelem, de elemi hibák végül a mieink vesztét okozták (54-46). P1350214.jpg

A játékosok azt hitték, hogy a szoros amerikai meccs után jobb eredményt érnek el, de a csehszlovákok alapos bosszút álltak (55-34) az egy évvel korábban, az Eb-n elért győzelmünkért. P1350165.jpg

Október 23-án a szovjetek következtek. A szünetben csak hat pont volt a különbség, ami a végére tizenegyre duzzadt. P1350212.jpg Ennek ellenére Szabó így nyilatkozott: “Rá sem lehetett ismerni a csapatra, és ha az ellenfél nem fog ki egy elképzelhetetlenül jó dobószériát, megszületett volna a nagy meglepetés.” Nem mellesleg Schneider huszonöt pontot dobott a 64-53-al véget ért mérkőzésen, ami a legtöbb pont magyar részről egy meccsen. A teljes vb-n ő hozta a legjobb átlagot, a nyolc meccsen 14,5 pontot.1957-vb-csapatkep-edzesen.jpg

Még egy három pontos vereség a braziloktól, majd egy újabb győzelem következett Chile ellen. Szabó úgy vélte, hogy “a külső körülmények erős kihatásai miatt vesztettünk az USA és Brazília ellen. Harmincezer ember hangorkánja a fedett teremben el sem képzelhető a hazai méretekhez szokott hallószerveinkkel, de azt, amit a sok amatőr szamba zenekar művelt, azt igazán álmunkban sem hittük volna.” Végül a válogatott az eredetileg nem várt ötödik helyen kötött ki. P1350173.jpg

“A vb-t az amerikaiak nyerték, s tőlük csak néhány ponttal kaptunk ki. A világbajnok amerikaiak csupán három ponttal verték a szovjeteket! Fájó pont volt a vereségünk a későbbi bajnoktól” – mesélte Korenné Mogyorósi Sára. P1350179.jpg

P1350170.jpg Szabó János a Kosárlabdába című szaklapban így értékelte a vb egyes tanulságait: “…a tempódobás lassan a nőknél is komoly szerepet játszik. Jó távoli dobás és a lepattanó labdákért való harc csak együtt képzelhető el. A közepeknek mindkét oldalra veszélyesnek, a pozíció keresésében energikusnak és változatosnak kell lenni. Jól kell tudni mozgásból és állóhelyből horgot dobni. A magyar játékosállomány legfőbb fegyvere a jó távoli dobás. Partiné, Korenné, Kovács, Gyimes, Bokorné, Jalsoviczky nemzetközi mértékkel is kiváló dobójátékosok.” 1957-vb-csapatkep-edzes-jatekjelenet.jpg

szabo-agnes-felfelkves-labdaval.jpg “A csapat minden tagja kettős felelősséget hordott magán, idegen földrészen képviselték a magyar sportot, de mint delegáció képviselték az egész magyar népet is. A lányok egyéni és együttes magatartása osztatlan rokonszenvet váltott ki mindenütt, és nagymértékben növelték a magyar sport és a magyar nép iránti megbecsülést. Egyöntetű a vélemény, hogy a magyar népnek semmiféle küldöttség ilyen jó szolgálatot eddig nem tett, mint a kosarasok.” – nyilatkozta a szövetségi kapitány.P1350215.jpg

1957-vb-csapatkep-civil-ruhaban.jpg “A vb után marasztaltak bennünket, mert azt mondták, hogy ahogy a brazilokat az amerikaiak, úgy a szegény magyarokat az oroszok nyomják el, és emiatt össze kell tartani. A csapat éjjel-nappal meghívásoknak tehetett volna eleget. P1350216.jpg A háború után emigrált magyarok, de a brazilok is tejben-vajban fürösztötték bennünket. Egyik nap egy cipőboltban válogathattunk kedvükre, a másikon az akkor itthon még ismeretlennek számító farmernadrágokkal halmoztak el minket.” – idézte fel Mátayné. P1350176.jpg

P1350167.jpg “Santosba, Sao Paoloba, Redonitába és Campinasba is meghívták a csapatot, plusz négy meccsünk volt, plusz négy győzelem.” – emlékezik a csapatkapitány Mátayné. “Egy kiselejtezésre váró géppel elutaztunk Paraguayba is, ahol egy mezőre szálltunk le. Ott szabadtéren tizenötezer néző előtt játszottunk, egyet nyertünk, egyet vesztettünk.” P1350166.jpg

Véget ért az álomtúra, nem is akárhogyan. A sok mézédes közé keserű is keveredett, igaz már csak itthon, Európában.

“Hazafelé Partiné Szabó Áginak és Szabó Johnnynak sikerült beleszaladnia egy vámügybe. Több minden volt náluk, mint ami a vámcédulán szerepelt. Az terjedt el, hogy valamilyen furkálódás eredményeként feljelentették őket, és már a határon lekapcsolták mindkettőt, úgymond állampolgári bejelentés alapján. Az edzőnket le is váltották.” – mesélte Mogyorósi Sára.

“Szabó Johnny intrika áldozata lett, egyszerűen bemártották, Ágival együtt leszedték őket a vonatról. A csapat eljött, ők ketten csak később indulhattak utánunk. Mindenki csomagjában matattak, persze. Hoztam haza négy-öt gyönyörű, ajándékba kapott kígyóbőrt. Mondom a nagy szemeket meresztő vámosnak: ‘Biztos a feleségének is tetszene egy. Hol laknak?’ Elengedett, és másnap elvittem az egyik bőrt hozzájuk.” – tette hozzá Mátayné.

“Rengeteg ajándékot kaptunk, merthogy “a szegény magyarokat támogatni kell '56 után”. A sportáruházban is felruháztak bennünket, az égvilágon mindennel elláttak. Jöttek a bőrösök, jöttek a kávékereskedők. Nem kellett vásárolni semmit, mert mindent ajándékba kaptunk.Itthon aztán kaptuk a leszúrást a szövetségtől, mondván a sok ajándékot magunkkal hoztuk, a sportfelszerelést meg egy konténerben csak hónapokkal később hozták utánunk hajóval. ‘Milyen sportolók maguk, hogy nem képesek a nemzeti mezeket magukkal hordani?’– pirítottak ránk.” – mesélte a csapatkapitány.

Magyar bajnokok (1950-1960)

1950 Közalkalmazottak SE

1951 Bp. Petőfi

1952 Bp. Petőfi

1953 Bp. Vörös Lobogó

1954 Bp. Petőfi Tervhivatal

1955 Bp. Bástya Tervhivatal

1956 Bp. Vörös Lobogó

1957 Bp. VTSK

1957-58 Bp. Vörös Meteor

1958-59 Bp. Petőfi

1959-60 Bp. VTSK

A mögötte álló Parti János, későbbi kenu olimpiai bajnok, majd sikeres szövetségi kapitány figyelmétől kísérve, a menyasszony Szabó Ágnes, mellette a szövetségi kapitánya Szabó János, a másik oldalán a csapatkapitánya, Mátay Dezsőné.

A csapatkapitány Mátayné vezeti a csapatot.

Négy játékos egy fényképezőgép, balról jobbra Kaló Mária, Kocsor Mária, Schneider Éva, Partiné Szabó Ági

Csak nyolc pont választotta el a mieinket a nagy sikertől

Riot mindenfelé ezek a plakátok díszítették emlékeztetve az egy évvel korábbi október 23.-i budapesti eseményekre

Október 23-án a szovjetek következtek

Szűnni nem akaró média érdeklődés, az egyik edzés előtt állnak balról jobbra: Partiné Szabó Ágnes, Kaló Mária,Korenné Mogyorósi Sára, Schneider Éva, Kaló Ilona, Szabó Jenőné Szmertnik Ilona, Bárány Mária guggolnak balról jobbra: Kocsor Mária, Vékony Ilona, Kovács Katalin, Jalsoviczky Anna, Gyimes Edit

Balról jobbra Bokorné Bárány Mari, Jalsoviczky Anna, Kalo Mária, Schneider Éva, Kalo Ilona, Mátayné Vékony Ilona, Korenné Mogyorósi Sára, Partiné Szabó Ági, Szabóné Szmertnik Ilona, Kovács Katalin, Kocsor Mária, Gyimes Edit

Schneider Éva (5) és Korenné Mogyorósi Sára (8) a Vb egyik mérkőzésén

Szabó "Johnny" János

Edzés Brazíliában, balról jobbra Schneider Éva, Kovács Katalin, Szmertnik Ilona vezeti a labdát, Partiné Szabó Ágnes

Korabeli sztárfotó

A lányokkal szívesen fényképezkedett a brazilok kétszeres olimpiai bajnok hármasugrója Adhemar da Silva is.

Csak úgy keresték a játékosaink kegyeit Brazíliában

Szabó János edző (bal oldalon), id. dr. Hepp Ferenc csapatvezető (a jobb oldalon), Velkei Ferenc játékvezető (középen) irigylésre méltó helyzetben…

Az üzletvezetők lesték a lányok gondolatait, próbálták kitalálni, hogy mivel is kedveskedjenek nekik. Egyik nap egy fotós megleste őket a strandon és másnap már benne is volt az újságban, hogy Bárány Marinak csak két részes fürdőruhára futja. Mondani sem kell, hogy másnap az egész csapat lábai elé egyrészes fürdőruha kollekciókat hordtak, csak válasszanak , hogy ezzel is örömet szerezhessenek nekik. Az emberek - persze a tehetősebbek - a tenyereiken hordták őket, Bármerre is léptek.

A lányok azt szerették volna, hogy ez a túra soha se érjen véget

A Hét Helyett Huszonhét Szűk Esztendő, Avagy Merre Is Van Az Arra?

P1350162.jpg Lehóczki Tibor kezébe került a karmesteri pálca és mellé a női válogatott. A kérdés csak az volt, hogy mit kezd a varázsvesszővel? 1958-ban a lengyelországi Lodzban tíz nemzet válogatottja jött össze, köztük a nagymértékben átszervezett magyar gárda. A keret – Lehóczki Eb után írt beszámolója alapján – az 1957. évi vb-keretre épült, bár az eltiltott Partiné kiesése csökkentette a ponterősséget. Az előkészületek idején tovább gyengült a csapat, mert lemondta a válogatottságot négy vb-t is járt játékos, s ettől erőteljesen megingott a szerkezeti egység. Már nem volt labdaleszedő magas hátvéd, nem volt férfias típusú bedobó, hiányoztak az erőteljes mezőnymunkások, és nem állt rendelkezésre tapasztalt és harcedzett irányító.

“A pozícióféltés, illetve a pozíciószerzés nem egészséges versengési szellemhez, hanem klikkek kialakulásához, intrikák szövögetéséhez vezetett. Mindezek felett a legsúlyosabb hiba a szakvezetésben mutatkozott. A feladat nagysága és közelsége, a sok hiba és hiányosság rövid időn belül való felszámolásának szükségessége kapkodást, tervszerűtlenséget és önbizalomhiányt idézett elő nálam is, amelyhez hozzájárult még az egyes játékos klikkek velem szembeni bizalmatlansága és az őszinteség hiánya is.” – írta önkritikusan az 1958. évi Kosárlabda című szaklapban a vezető edző. Igaz, hogy az esetlegesen kedvezőbb kilátásokkal kecsegtető jugoszláv meccset sikerült hosszabbításra hozni, de a vége vereség lett. A végeredmény nem is lehetett más, mint az akkor gyászosnak tekintett hetedik hely, melyet Hollandia, NDK és Ausztria előtt kaparintott meg a csapat.

Lehóczki kapitány így szűrte le az Eb tanulságait: “Az erőnléti felkészítésben el kell érni azt a fokot, hogy a magyar játékosok is képesek legyenek a mérkőzések délelőttjén edzést végezni anélkül, hogy ez megerőltetést jelentene. A kerettagok kiválasztásánál csak azokat szabad számításba venni, akiknek a válogatottság ténye kitüntetést jelent.” Beszédes mondatok…

De Lehóczki nem elégedett meg ennyivel. 1959-ben már egy átfogó helyzetelemzésre vállalkozott, és a Kosárlabda az évi III./2-3. számában segélykiáltásként osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel.

A későbbi időszakok eredménytelenségét figyelve megjegyzései csupán pusztába kiáltott szavak maradtak.

Mintha csak előre érezte volna, hogy az 1959. évi vb-n a nyolc szocialista ország “szpartakiádján” megint csak a hetedik helyig jutnak.

“…azt szeretném leszögezni, hogy a válogatott keret nem épül fel megfelelő mennyiségre és minőségre, mert a női kosárlabda sport nem rendelkezik a különböző korcsoportok szakmai követelményeinek színvonalán lévő tömegbázissal. (…) Sajnos nincs meg – a válogatott szinttől lefelé az úttörőkig – a különféle színvonalnak megfelelő tömegesítés. (…) A külső tényezők közül megemlítem a kosárlabda sportág szempontjából meg nem felelő iskolai tanterveket, mert nem teszik lehetővé, hogy a gyerekek már általános iskolás korukban megismerjék és megszerethessék sportágunkat. Ezt betetőzi még az a tény is, hogy az egyesületek nem foglalkozhatnak úttörő korcsoportú fiatalokkal. Meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy a nevelő egyesületek általános iskolásokkal is foglalkozhassanak. Gondolni kell arra, hogy Partiné, Kaló Ilona és Mária, a Wolf testvérek már 10-12 éves korukban megismerték és megszerették a kosárlabda sportot. Az úttörő szövetséggel karöltve – az úttörő labdarúgó bajnokság mintájára – meg kellene szervezni, és le kellene bonyolítani egy úttörő bajnokságot is. (…) A sportparkokban, vagy gyermeküdültetési helyeken kisméretű kosárlabda pályákat és palánkokat kellene létesíteni, amelyeken kisebb méretű labdával az általános iskolák alsó tagozatos tanulói is megismerkedhetnének a sportággal. Ezek a kisméretű pályák rendelkezhetnek füves talajjal is, ahol a gyerekek mezítláb játszhatnak.”

“Nagyban hátráltatja sportágunk tömegesítését a teremhiány is. Sajnos a rendelkezésre álló termek nagyon sokszor még a minőségi csapatok igényeit sem tudják kielégíteni. (…) Sajnos az Edzőbizottság – amelyet a sportág szempontjából a legfontosabb szakmai szervnek tekintek – az ellenforradalom óta eltelt időszakban csak rövid ideig volt életképes, és akkor is elsősorban csak személyi problémákkal, valamint a válogatott keretek ellenőrzésével tudott foglalkozni. Ennek következtében két év óta nincs edzőképzés és továbbképzés. Senki sem foglalkozik az oktatás módszertanában történt fejlődés ismertetésével. Ez maga után vonja azt, hogy az edzők legtöbbje még ma is a régi módszerekkel, és talán már elavult dolgokat oktat.”

“Belső oknak tekintem még azt a hibát is, hogy edzőink nem fordítanak kellő gondot, időt, energiát és türelmet a játékosok megalapozására. Ez lehet részben az edzők hibája, felelőtlenségük, vagy képzetlenségük következménye. De oka lehet az is, hogy – különösen az alsóbb osztályú csapatoknál – az edzők sokszor együtt foglalkoznak nagy szintkülönbségű játékosokkal. Ennek következtében elhanyagolják az alsóbb szinten lévő játékosok egyéni képzését, azok vadon nőnek fel, és ennek tulajdoníthatók a későbbi korban tapasztalható rossz beidegződések, amelyeken változtatni már nagyon nehéz.”

“Az élvonalat tekintve meg kell állapítani, hogy az alsóbb, eddig gyengébb teljesítményt nyújtó csapatok fejlődése némi színvonal emelkedést jelentett, ez azonban még nem állandósult, és női kosárlabda sportunk jelenlegi színvonala mélyen alatta van az európai kosárlabda sport élvonalába tartozó nemzetek színvonalának. Meg kell még említenem azt a tényt is, hogy a női kosárlabda sportot nagy veszteség érte az ellenforradalom utáni disszidálások következtében. Külön kell még foglalkozni azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi élvonalbeli játékosállomány általában nem versenyző típus. Ezt alátámasztják az edzők szájából hallott azon kijelentések, hogy a csapat kb. 50-60%-át tudta kijátszani annak, amire képes. Úgy érzem, hogy ennek megvitatásába, az indító okok kiderítésébe be kellene vonni orvosokat, vagy pszichiátereket, akik talán a nagy forma-, vagy teljesítményingadozásokra magyarázattal tudnának szolgálni.”

A helyzetelemzést követően Lehóczki egy tizenhárom pontból álló javaslatcsomagot tett le az asztalra. A Kosárlabda című lapban nem reagált erre senki, viszont a női válogatott teljesítményének színvonala (melynek helyzetelemzését csak most, az alkalomra való tekintettel választjuk el a férfiétól) tovább esett lefelé. A következő Eb-ken a 9., 7., 8., 9., 10., majd ismét a 10. helyet hozta össze a csapat, majd tizennégy év szünet után kapaszkodott vissza a pontszerző, hatodik helyre, bár a hatos döntőben csak egy győzelmet aratott. Igaz, azt épp a házigazda, a végül ezüstérmes Bulgária ellen (1972).

P1350160.jpg Négy további újonc társaságban mutatkozott be dr. Jóna Ernő válogatottjában Rátvay Katalin is, aki ezzel együtt megszakítás nélkül nyolc Európa-bajnokságon játszott, egyszer a teljes Eb-mezőny legjobb pontszerzőjeként jegyezték (1966, 20.3-as átlag), kétszer az Európa-válogatottba is meghívták. Ez az Eb arról is ismert, hogy Eb-története során, vesztes meccsen itt szerezte eddigi legkevesebb pontját, huszonkilencet a magyar csapat (Szovjetúnió-Magyarország 88-29).

Lehóczki Tibor tényfeltáró dolgozatai nem segítettek, a kátyúból nem tudott szabadulni

1962 Mulhouse Eb

Itthon Majd Minden Más Lesz?

A korábbi évek sikertelenebb szereplései ellenére az volt az elvárás, hogy itthon be kell kerülnünk a legjobb négy közé. Ennek sajnos a közelébe se kerültünk,…

1964-musorfuzet.jpg A korabeli műsorfüzetből kiderül, hogyan reklámozták az EMKE éttermet az akkori Lenin körúton (“nemzeti ételkülönlegességek”, írták, illetve “minden nap 5 órai tea”). Létezett még a Sportkönyvesbolt a Rákóczi úton (“sportolók és sportbarátok könyvesboltja”), s Kazal Lászlóval és Németh Lehellel épp az Eb első napján mutatták be a Ki mit súg? című, “színes zenés varieté műsort” a Kamara Varietében. A füzetből kiderült az is, hogy a mieink között Lick Mária volt a legmagasabb (183 cm), a legtöbb válogatottsággal pedig Kovács Katalin és Koren Csabáné rendelkeztek (132).

_1300831.jpg Thuróczy Nóra, újonc az 1964. évi budapesti Eb-n, aki 19 évesen került be a válogatottba: “A korábbi évek sikertelenebb szereplései ellenére az volt az elvárás, hogy itthon be kell kerülnünk a legjobb négy közé. Ennek sajnos a közelébe se kerültünk, pedig mindent elkövettek érte. A margitszigeti Nagyszállóban laktunk, mindenki körülöttünk ugrált, és a kedvünkre akart tenni. A vége csúnya kudarc lett, aminek az eredményeként menesztették is az idősebb játékosokat, sőt a kapitányt, Jóna dr.-t is félreállították.”

belyeg.jpg Pillinger Mihályné Renn Katalin, szintén újonc a budapesti Eb-n: “Valamennyiünk számára hatalmas csalódás volt a hazai Európa-bajnokság, hiszen csak nyolcadikak lettünk. A mi csapatunkból Krizsánné Hegedüs Györgyi a maga 186 cm-évél kimagaslott közülünk, de a játék változásával ma már nem lehetne középjátékos, pedig micsoda szenzációs biztonsággal szerezte a pontokat. Budapesten ő dobta közülünk a legtöbbet, átlagban 13,7-et.”

_1300809.jpg Thuróczy Nóra: “A kudarc okai közt tartom számon azt, hogy dr. Jóna nem volt közös nevezőn a csapattal, de a játékosok között sem volt olyan egység, mint amilyet a Killik-érában tapasztaltam a későbbiekben. A pesti csapatok közt akkoriban óriási volt a rivalizálás, elvégre akkor még Budapest uralta a kosárlabdát. Akik az Előrében, Meteorban, MTK-ban játszottak, összetartottak a válogatottban is, s annak, aki éppen egy társuk konkurense volt, fel kellett kötnie a “fehérneműt”. Ugyanakkor a válogatottban sajnos nem volt meg az a szükséges egység, hogy az öt játékos egy legyen a pályán, hogy meg tudjanak halni egymásért. Én a Székesfehérvári VT Vasasból (az első vidéki csapat volt, mely megnyerte a Magyar Kupát 1966-ban) kerültem a válogatottba, s nem volt könnyű a helyzetem, mint ahogy egyetlen vidéki játékosnak sem, így a Bajáról érkezett Rátvay Katinak sem. Az Eb-n mi talán túlságosan biztosra vettük, hogy a hazai pálya kiegyenlíti még a hiányosságainkat is. Hát ez messze nem így volt… Kivételesen nem a játékvezetőkön múlott, nem a Kisstadion közönségén, hanem azon, hogy az ellenfeleink felkészültebbek voltak.”

_1300817.jpg “Ha teremben rendezték volna a meccseinket és nem szabadtéren, sokkal jobb eredményt érhettünk volna el. Nem voltunk kellően felkészülve a kinti játékra. Egyszer a rossz idő miatt be kellett mennünk a terembe, ahol a franciákat meg is vertük. Nem gondolom, hogy ez kinn is ugyanígy sikerült volna. Akárhogy is, teremben nekünk jobban ment.” – jelentette ki Korenné Mogyorósi Sára.

A csoportmérkőzéseken tehát a papírforma szerint legyőztük a franciákat, és kikaptunk a szovjetektől. Ez eddig rendben van, de vesztettünk a románok ellen is, viszont – ha csak egy ponttal is – vertük a jugoszlávokat. _1300806_retus.jpg

magyar-jugoszláv Magyar Filmhíradó Sporthíradója 1964/8/Bp EB/ 23:28:05:50-23:29:22:50

_1300849.jpgA román-jugoszláv-magyar trió tagjai két vereséggel, két győzelemmel zárták a torna első körét. Gyengébb kosárkülönbséggel mi nem jutottunk a hatba.

Tanulhattuk az alázatot: előbb a lengyelek oktatták a mieinket, majd a jugoszlávok vágtak vissza, és így szálltunk alá a nyolcadik helyre.

A magyar válogatott Eb-eredményei (1964)

Csoportmérkőzések A csoport
Jugoszlávia-Magyarország 54-55 (25-27)
Magyarország-Franciaország 62-40 (30-22)
Magyarország-Románia 42-53 (13-25)
Magyarország-Szovjetunió 37-68 (22-31)
Helyosztók az 5-8. helyért
Magyarország-Lengyelország 50-66 (23-32)
Elődöntők a 7. helyért
Jugoszlávia-Magyarország 56-49 (28-18)

“ - Önök profik voltak?
- Még csak a szót sem ismertük. Dolgoztunk, és mellette edzettünk. Munkaidő-kedvezményt kaptunk, de mást nem, soha egy fillért nem láttunk. A hatvanas években, amikor Jóna Ernő volt a vezetőnk, ő kiharcolta a szövetségben, hogy a kezdő ötös kapjon kalóriapénzt. Akkor kaptam én is 600 Ft-ot havonta. Ez óriási nagy szám volt!”
– mondta Korenné Mogyorósi Sára.

turoczynora_keznyomat_02.jpg “ - Milyen premizálási ajánlatot kaptak a vezetőiktől?
- Az égvilágon semmilyet. Hat Európa-bajnokságon vettem részt, és ez a kérdés egyszer sem került terítékre. Akkor még nagy értéke volt a címeres meznek. Én ma is csak annyit kívánok minden fiatalnak, hogy címeres mezben meghallgathassa a Himnuszt. Nekem ebben az élményben 183-szor volt részem.”
– említette a rá jellemző szerénységgel Thuróczy Nóra.

“ - Egy évre rá már Bánki Ferenccel harmadikak lettek a szintén Budapesten rendezett Universiadén. Kárpótlást jelentett ez a bronzérem a gyenge budapesti Eb-szereplés után?
- Bár összeszedettebbek voltunk, de azt tudni kell, hogy a mezőny erőssége nem mérhető a két versenyt összehasonlítva. Csak páran voltunk részesei mindkét tornának, s gyakran tettük fel a kérdést Rátvay Katival, hogy egy évvel korábban miért nem ugyanígy ment minden?”

1966-ban még egy hellyel hátrébb (9. hely), de legalább Rátvay Katalin a torna legponterősebbje 20.3 pontjával. Bár az is igaz, hogy minusz 45 pont a szovjetek ellen, s még a hollandok is tort ülhettek felettünk. 1968-ban megjelent Killik László a színen, de a kezdetben ez csak vitamin tabletta, a csapat nem vált azonnal bivalyerőssé, ellenkezőleg, meg kellett ismerkednie a mélyponttal, a 10. hellyel. A mélyrepülés időszakában minden szinten, technikailag, taktikailag, fizikailag is teljes volt a visszafejlődés.

1970-ben magyar részről a helyzet változatlan.

A szovjetek elleni 61 pontos XXXL-es, lórúgást idéző pofon több mint arcpirító, bár igaz, hogy a “Big Brother” 40-50 pont különbséggel bucira vert minden szembejövőt,

a döntőben a franciákat is 61 ponttal küldték haza. Velük együtt mi még jól “megúsztuk”, a jugoszláv meccsük jegyzőkönyve 67 (!) pont különbséget mutatott, de – némi örömünkre – a jugoszláv színekben szereplő magyar származású Veger Maria Demsar viszont úgy szórt meg boldog-boldogtalant, hogy minden idők legmagasabb Eb pontátlagát jegyezhették a statisztikusok, mivel 27.3 ponttal zárta a tornát (csúcsként Belgium és Bulgária ellen 40-40 pontot gyűjtött. Magyar-jugoszlávra ezen az Eb-n nem került sor. Talán nem is baj…)

Magyar bajnokok (1960-1970)

1960-61 Bp. Vörös Meteor

1961-62 MTK

1962-63 MTK

1964 MTK

1965 MTK

1966 MTK

1967 Bp. VTSK

1968 MTK

1969 MTK

Thuróczy Nóra sokak példaképévé vált hosszú pályafutása alatt

dr. Jónának beletört a bicskája…

Korenné kosárra dob

A 2 méteres Salimova nem csak a magasságával nőtt fölénk

Négy magyar talpon, az ellenfél a levegőben

Thuróczy Nóra kézlenyomata a TF-en

És Termőre Fordult a Bronzfa

Killik László 1968 őszén lett szövetségi kapitány.

Killik-Laszlo.jpg Előtte hat évet a VTSK-nál edzősködött, ami évről évre előrelépve 1967-ben bajnok lett. A szezon végén pontegyenlőség alakult ki köztük és a Székesfehérvári Vasas között. A playoff rendszer bevezetése előtt ez volt az egyetlen olyan eset, amikor nem pontkülönbség, hanem az egymás elleni eredmény döntött az első kettő között. (A playoff alapszakaszában eddig ötször fordult elő pontazonosság, mindig a pécsi és a soproni hölgyek között. – a szerk.)

Killik László itt tanulta meg, hogy mit jelent női csapattal dolgozni. 1968 és 1988 között volt szövetségi kapitány, majd később még két évig.

“1968. Eb Olaszországban. Bánki Ferenc után régi jó barátomé, Komáromi Mócié lett a társaság, aki megkért, hogy segítsek neki. Ő ahelyett, hogy megújította volna a csapatot, összeszedett minden épkézláb játékost, de hamar kitűnt, hogy ez nem járható út, megint csak komoly kudarc lett a vége. Nem úgy álltak hozzá a játékosok, hogy nyerjünk! Hanem úgy, hogy ne veszítsünk. Óriási különbség! Hát veszítettünk is. Móci már odakint bejelentette, hogy ő nem csinálja tovább, de ha nekem tetszik a feladat, akkor támogatja a jelölésem. Fel is kértek, amit azzal a feltétellel vállaltam, hogy szabad kezet kapok, és teljesen új csapatot építek. Páder volt a felettesünk a sporthivatalban, s ez a tény sokat segített. Annyit edzőtáboroztunk a fiatalokkal, amennyit csak akartunk. Csakis a minőségi ellenfeleket kerestük, a jugók itt voltak a szomszédban, a franciákkal minden évben közös edzőtábort tartottunk, az oroszok az Eb-k előtt erős klubcsapatokat küldtek nekünk a felkészüléshez. Mondják, hogy a verseny a minden, de én ezt másképpen látom, számomra az oda vezető út a legizgalmasabb.” – eleveníti fel a történetet a mesteredző.

Az új kapitány megjelenése után négy évvel csillant meg valami, 1972-ben a hatba kerüléssel már újra emelt fővel lehetett közlekedni.

Hát még 1974-ben, amikor újra az olaszok fogadták Európát, Cagliariban.

Thuróczy Nóra: “Killik szövetségi kapitánysága elején, 1968-ban lettem a válogatott csapatkapitánya, az is maradtam nyolc éven át. Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy vidékről érkezett játékos kapta ezt a tisztet, miközben akkoriban a pesti klubcsapatok uralták a pályát! Mindenki elfogadott, talán azért, mert nekem ismeretlen volt az olyan labda, amiért nem vetődünk, mert én ezt így tanultam meg otthon, Fehérváron. Előfordult olyan is, hogy az öltözőben rugdostam a cipőket, és csapkodtam az ajtót a szünetben, amikor azt láttam, hogy az ellenfeleink semmivel sem tudnak többet, mint mi, és úgy vezetnek, hogy még csak meg se kellett izzadniuk. “Szedjük már össze magunkat!” Hallgattak rám, s ki is jöttem mindenkivel. Volt kitől tanulnom, mert Killik – ha kellett – a játékosait mindenkitől megvédte.

- Miért alakult úgy, hogy a válogatottban töltött tizennégy év alatt sem sikerült megtörni a már kínosan hosszúra nyúlt éremcsendet? Min buktak el akkor, amikor pedig még a bronz esélye is felcsillant 1974-ben?
- Ez nem csak a kosárlabdára vonatkozott. Az olaszoknál tudott volt, hogy azonos szintű felek mérkőzésén, olasz földön az ellenfélnek nem terem babér. Ők ennek a csínját-bínját nagyon ismerik.
- Akkoriban még nagyon is számított a hazai pálya előnye.
– vette át a szót Killik László. Ettől függetlenül ez a csapat felhívta magára a figyelmet akkor, amikor Szemjonovástól, mindenestül a szünetben még vezetett 35-32-re a szovjetek ellen. Egészen addig a percig sápadt orosz kosarast nem láttam életemben. Aztán a második félidőben persze ledaráltak minket, tizenhat ponttal nyertek. Minden csarnokban közölték az eredményeket, és tévedésből fordítva mondták be, hogy mi nyertünk a szovjetek ellen. A közönség nem akart hinni a fülének. Az 1968-tól 74-ig tartó szakasz nekem ugyanolyan értékes, mint a későbbi érmes korszak. Ennek az időszaknak a kulcsfigurái Thuróczy Nóra, Czirákyné, a Horváth lányok, és az akkori fiatalok közül Szabics Magda, aki később az Európa-válogatottságig vitte, és ő lett a moszkvai olimpiai csapatkapitányunk is.”

Aztán megint csendesebb évek jöttek, a hatodik-hetedik-nyolcadik helyek közt imbolyogtunk.

A stabilitást Kiss Lenke jelentette, aki ponterőben a csapat nagyágyúja volt, olyannyira, hogy 1978-ban a teljes Eb-mezőny legjobbja lett 22.7 pontos átlaggal.

Kiss Lenkét nem lehetett megzavarni dobás közben, bárki akár még a szemére is támadhatott volna, a dobáskor nem zökkenthette ki senki és semmi. Ha már 1978 szóba került, meg kell említeni, hogy a valaha volt legtöbb pontot, 119-et ekkor kapta Eb-meccsen a magyar válogatott (Szovjetúnió 72-119).

Magyar bajnokok (1970-1980)

1970 Bp. Vörös Meteor

1971 Testnevelési Főiskola SE

1972 MTK

1973 BSE

1974 BSE

1975 Bp. Spartacus

1976 Bp. Spartacus

1977 BSE

1978 BSE

1979 BSE

Aztán hirtelen elkezdte hordani a szél a fiatalokat. Az első kadett Eb-n (1976, Szcsecsin) ezüstöt nyerő Borkát, Bacsát, Gulyást, Deákot, Körmendit. Deák és Gulyás mellett Kelemen, Kovács I. és Szabó I. az ifi Eb-ezüstérmesei közt is megjelentek (1979). Az ifi Eb-ken felbukkant Szabics, Beloberk, Boksay, Németh Ági, Sepsei, Szöllősi, az új hullám. Csapataikat Liptai István vitte végig, Bild Katalinnal együttműködve. A moszkvai olimpián már a fél csapatot a fiatal tehetségek tették ki.

misha_the_olympic_bear_by_bunnyfriend-d5rghw4.jpg Az 1980. évi olimpiára úgy jutott ki a válogatott, hogy az afganisztáni szovjet agresszió miatt az USA és több ország visszalépett. Az olimpián a hatos döntőben a negyedik hely gyönyörű eredmény (Boksay Zsuzsa, Gulyás Ildikó, Gulyásné Beloberk Éva, Gulyásné Szabics Magdolna, Jacsóné Kiss Lenke, Kovács Ilona, Lőrinczné Winter Ilona, Medgyesi Judit, Németh Ágnes, Szentesiné László Erzsébet, Szuchy Katalin, Vertetics Györgyi). De ott “még túl fiatalok voltunk”, állapították meg a szakemberek. Kiss Lenke hozta a maga hat meccsen szerzett százhúsz pontját, azaz a húsz pontos átlagát! Moszkvai-olimpiai-csapat-kulonallo-fejekkel.jpg

Ebbe a pezsgéssel kecsegtető időszakba robbant bele Horváth Frigyes, aki 1979. május 1-én váltotta a főtitkári poszton Vincze Györgyöt. Megjelenésével alaposan felbolydult a kosárlabda élet, és felfrissült a sportág körüli levegő.

Horváth Frigyes, a MKOSZ főtitkára (1979-2001): “Mivel sem forint, sem valuta nem ömlött a szövetség öreg páncélszekrényéből, azzal a koncepcióval láttam munkához, hogy gazdasági vonalon erősítjük a munkát, hogy annak hasznából utazhassanak a csapataink. A felejthetetlen emlékű Hepp dr.-t arra kértem, hogy amit csak lehet, minden létező FIBA eseményt hozzon el Magyarországra. Mivel a vasfüggöny mögül elég korlátozott volt a magyar szakemberek mozgástere, azt gondoltam, hogy hozzuk helybe az eseményeket, hogy a mi edzőink így találkozhassanak a nemzetközi színvonallal.”

“Jó, jó, de mi lesz az OTSH-val, az engedélyekkel? – kérdezte Franci bácsi. Azzal Te ne törődj! – válaszoltam neki. No de a költségvetés?- folytatta. Ha nem adnak pénzt, akkor majd előteremtjük. – feleltem. Így aztán be is indult az a hatalmas nemzetközi program, mely már 1980-ban megkezdődött.”

Húsz év alatt negyven nemzetközi esemény zajlott Magyarországon az Eb-k-től a BEK döntőkön át a Harlem Globetrotters vendégeskedéséig. Itthon pedig többek közt elindult az őszi-tavaszi bajnokság (1981), a playoff rájátszás (1984), a Kelet-Nyugat kosár gála (1989).

“Mi voltunk a legnagyobb vállalkozók akkoriban. Minden szövetség annyit költött, amennyi állami támogatást kapott, mi viszont annyit, amennyit csak be tudtunk gyűjteni a piacról. Így indult el a progresszív fejlődés korszaka, melynek során minden vonatkozásban a labdarúgás mögé, a második helyre küzdötte fel magát a sportág, közben harminc kosaras várost avatva. Én bátran vállalkozhattam nemzetközileg, mert az országban a vidéki bázisok mind az elképzeléseink mögött álltak.” – tette hozzá Horváth Frigyes.

A férfi vonalat az eredménytelensége miatt az OTSH nem pénzelte túl, a nőiben látta az esélyt a nemzetközi élvonalban való tartós megmaradásra. international-basketball-szemjonova.jpg 1980-ban a magyar szövetség abban a reményben kapta meg az 1983. évi női Eb rendezési jogát, hogy addigra már áll majd a Budapest Sportcsarnok. Így is lett, de előbb 1982. június 20-24. között, megalakulásának 50. évfordulóján a FIBA Hepp Ferenc emléktornát rendezett az új csarnokban. Ekkor mérkőzött meg egymással Európa és az Egyesült Államok férfi, a Szovjetunió, az USA, Bulgária és vendéglátóként Magyarország női válogatottja. Méltó hangolás volt ez a torna a következő évi Európa-bajnokságra.

1983-Bulletin.jpg Bár az 1981. évi újabb olaszországi kontinensverseny megint a hullámvölgy aljára lökte a lányokat, a nagy várakozással kísért hazai Eb közelsége jelentősen felkorbácsolta az elvárásokat is.

Kicsit hasonlított a történet a tizenkilenc évvel korábbihoz: a hazai pálya majd varázsszőnyegen röppenti tovább a csapatot.

Scan20503.jpgA hazai pálya Miskolcot jelentette. A választásban nagy szerepet játszott az, hogy Zalaegerszegen nem volt válogatott játékos, Miskolcon viszont komoly közönségcsalogatónak számított a két diósgyőri, Winter Ilona és Medgyesi “Megyó” Judit. A két vidéki városban harminc mérkőzésre került sor, majd az utolsó tizenkét meccs jutott Budapestnek.

P1100016.jpg Gulyásné Beloberk Éva 338-szoros válogatott, ezzel az örökranglistán harmadik Németh és Boksay mögött: “Az az év két esemény miatt marad emlékezetes egész életemben. Márciusban megszületett a kisfiam, szeptemberben pedig ott állhattam a BS-ben az éremmel a nyakamban. Huszonhét év! Már ennyi ideje nem kerültünk dobogóra. Moszkva óta benne volt a levegőben, hogy egyszer csak megtörik végre a jég! Az pedig külön öröm, ha egy sportoló a saját hazájában képes egy ilyen nagy tettet végrehajtani.”

“Állítom, hogy a mi időnkben sokkal nehezebb volt sikert elérni, mert egyben volt a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, egy csapatba koncentrálódtak a legjobbjaik, míg ma eloszlanak, ki ide, ki oda kerül. És azt se feledjük el, hogy három pontos nem volt, sokkal nehezebb volt a másik nyomába eredni, mint ma.” – folytatta Gulyásné Beloberk Éva.

Killik László

Killik László

Scan20544.jpg 1983. A miskolci műsorfüzet a játékon kívül arra is felhívta a figyelmet, hogy kezdik vetíteni a Vizipók-Csodapók című rajzfilmet, Törőcsik Marival a Visszaesőket, Gyarmathy Lívia Együttélését, sőt az Eltűntnek nyilvánítva című, amerikai politikai krimit Jack Lemonnal. Hirdetett a füzetben többek közt az Ózdi Kohászati Művek, a BÁV, a MÁV, és a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek is. Ki figyelt erre akkor, hisz az volt a lényeg, hogy a csapat addigra beérett, a fiatalok már a klubjaikban is meghatározó játékosok lettek.

Kep-13.jpg A szakvezetés nyíltan a dobogót célozta meg.

torolkozo_pom-pom-1983.jpg (Az előző Eb-n a kilencedik helyet érték el! – a szerk.) A magyarok Miskolcon laktak, a város a saját vendégeinek tekintette őket, az Eb-vel elsőrangú közügyként foglalkoztak. A sportcsarnokot rendbe tették, a sajtósoknak például büszkén mondogatták, hogy tizenkét telefon és telex vonal áll majd a rendelkezésükre! Nyögvenyelős bemutatkozásképpen a csapatnak a románok ellen csak hosszabbításban sikerült nyerni, de a csoportkör végére már minden összeállt, megnyílt az út Budapestre.

film magyar-román 0.29-3.17

Gulyásné Beloberk Éva: “A miskolci csarnok bejárata előtt működött egy kis négyszög alakú csobogó. Csodálatos orvosunk, dr. Hepp megfogadta, hogy ha bejutunk a négy közé, akkor ő, lesz, ami lesz, de úszni fog benne. Úriember volt, mint mindig, akkor is tartotta a szavát, mi pedig nagyon drukkoltunk neki, hogy szerencsésen élje túl a vagy húsz cm magas vízben való tempózást. Úgy ficánkolt, mint egy aranyhal. Imádni való ember volt. A mosoly egy percre el nem hagyta az arcát, mindenki szerette, nagy tekintélynek örvendett.”

Hát ez a kaland nem volt “sablonos”, mesélné a szeretett doki, aki egész életében a sablonok elkerülésére törekedett. Harmincnégy éven át volt a válogatott orvosa. Alighanem világcsúcs!

A palánkok mellett töltött, ennyi idő alatt sok mindent összegyűjtött, például azt a kis törölközőt is eltette, ami az Eb-re készült Sajdik Ferenc Pom-pomjával díszítve, és amit minden magyar csapattag megkapott.

tokaji-aszu_01_retus.jpg A miskolciak minden percben a csapat kedvében jártak, lesték játékosaink gondolatait. A csoportmeccsek után záróünnepséget nem tarthattak, hisz a torna folytatódott, de egy záró bankettet rendeztek, ahol minden magyar lány kapott egy-egy palack, névre szóló tokajit. Kiss Lenkét a mai napig nem kísértette meg az üveg tartalma.

1983-Bulletin_Csapatkep.jpg “A harmadik helyért a régi ellenfél, Jugoszlávia várt ránk. Tömve volt a Budapest Sportcsarnok, a bronzzal tizenöt év után ért végre éremmé a munkánk. 54 másodperc volt hátra, 80-79 ide. Bármi lehet. Az lett, hogy Szuchy Kati egyszer csak elengedte, és akkor csúcsra járt az eufória.” – emlékszik Killik László, aki Pálinkás Józseffel együtt kevés kockázatra építette a taktikát. Bejött.

_1300898_retus.jpg A bronzmeccsen Németh huszonhárom, Boksay huszonkét pontot dobott! Ők ketten a csapat pontjainak több mint a felét szorgoskodták össze.

film, magyar-jugoszláv 3.29-6.15

nemethagi_kezlenyomat_01.jpg“Számíthattunk egy igazán magas emberre, aki a korábbi csapatból nagyon hiányzott, az Európa-válogatottban is szereplő Németh Ágira (202 cm). 1985-ben volt Európa első számú játékosa. Abban az esztendőben – mint a legjobb magyarnak – 21,3 volt a pontátlaga az Eb-n, két évre rá “csak” 19.9 pont, de ennél a teljes mezőnyben nem volt jobb! Az érmes csapatban játszott egy igazi labdaművész irányító, Borka Ági, aki óriási “zsugás” volt. Rendelkezésünkre állt Kiss Lenke, aki egy nagyon jól képzett, tapasztalt pontszerző volt, a csapatkapitány. 1984 után az első magyar volt, aki profinak szerződhetett, szintén Európa-válogatott. Boksay “Zsözsö”, aki atlétaként indult, és viszonylag későn lépett át a kosarasok közé, de jó fizikai képességű, remek versenyzőtípus, kérlelhetetlenül az Európa legjobbja címig (1982), s Európa válogatottságig vitte. Különleges adottságú volt Beloberk Éva is, aki talán a legfejlettebb taktikai érzékkel rendelkezett. Mindig vette a lapot, átlátta a helyzeteket, és esetében ehhez kiváló dobókészség is párosult. Máig nem értem, hogy azon az Eb-n hogy nem került be közülük senki az All Star válogatottba.” – jellemezte csapata kulcsjátékosait Killik László. 1983-logo.jpg

A miskolci csoport külön műsorfüzete

dr. Hepp évtizedeken át őrzött emléktárgya ritka ereklyévé nemesedett

Egy árverésen mennyiért kelne el a több mint 30 éve palackozott, névre szóló tokaji?

Németh Ágnes kézlenyomata a TF-en

A magyar válogatott Eb-eredményei (1983)

Csoportmérkőzések A csoport
Magyarország-Románia 87-85 (48-38, 77-77)
Magyarország-Spanyolország 94-64 (46-27)
Hollandia-Magyarország 55-72 (26-34)
Lengyelország-Magyarország 73-80 (42-50)
Jugoszlávia-Magyarország 60-57 (21-31)
Elődöntő
Magyarország-Szovjetunió 69-103 (36-62)
A 3. helyért
Jugoszlávia-Magyarország 79-82 (46-45)

Felnőtt egy olyan generáció, amelyik már modernebb technikával, modernebb taktikai elképzeléssel játszott. Ez azonban nem csak a válogatottra volt jellemző, két-három élklubnál is a korábbinál jóval nagyobb gondot fordítottak a képzésre. A válogatott sikereinek a hatása kiterjedt a teljes NB I-re, a “menők” húzták magukkal a szakágat.

A 1983-as Eb után joggal számítottunk arra, hogy kivívjuk a helyet Los Angelesbe. A szokásos mátraházi edzőtáborozás során mintegy véd- és dac-szövetséget kötött a csapat, hogy több társuk kényszerű távolléte ellenére is megoldják a feladatot. Kiss Lenke csapatkapitány – mint annak idején Greminger a férfiaknál – az utolsó erejét megfeszítve dolgozott azon, hogy motivált legyen a csapat, száz plusz egy százalékon. A selejtezőn ötszörös túljelentkezés volt a négy olimpiai helyért, mivel akkor még csak hat csapatos volt a nők olimpiája. Ez volt a leghosszabb torna, amin magyar csapat valaha részt vett. 1983-Bulletin_Boksay-Zsuzsa.jpg Szuchy és Boksay nélkül játszottunk, Boksayt bokaszalaggal műtötték, s az orvosok azt ígérték, hogy az olimpián már ott lehet, ami meccsenként minimum 10-15 pont pluszt jelenthetett volna.

“Horváth Frici nem esett hasra a felsőbb vezetés láttán, s ez akkoriban elég szokatlan volt. Rengeteg vagány dolgot művelt.” – említi Killik László. “Mindent egyeztetni és engedélyeztetni kellett volna külföldi turnék előtt. Frici ehelyett csak akkor kopogtatott, amikor már kész helyzet elé állította a sporthivatali vezetőket. Akkor kért csak engedélyt, amikor már minden “le volt vajazva”.

“Az olimpiai selejtező előtt közös edzőtáborba hívtak az amerikaiak Colarado Springsbe. Jött a telefon az USA-ból, hogy három napon belül válaszoljuk meg, elfogadjuk-e a meghívást vagy mást hívnak. Felhívom Pádert, az elnökhelyettest: Itt egy szakmailag is elég jól hangzó ajánlat, és nem kerül pénzbe, mert az amerikaiak fizetik.” – emlékezett a főtitkár.

“ - Jó, terjeszd elő. – így a válasz.
- Jó, de három napunk van dönteni!
- Terjeszd elő, ez a rend, a jövő havi elnökségin döntünk!
- Kösz szépen.”

“Azonnal telefon Bill Wall-nak, oké megyünk. Ez volt februárban. Áprilisban, amikor az olimpiai felkészülési tervet tárgyalta az OTSH, visszatértünk a turné témájára, de addigra már minden elő volt készítve. Hát akkor miről beszélünk? – kérdezték.”

Az edzőtábor végén irány az olimpiai selejtező. Amerika és Kuba közt viszont nem volt közvetlen légi járat. Dr. Vilmos Endre, a szövetség akkori elnöke, a MALÉV vezérigazgató-helyettese elintézte, hogy egy miami magáncéggel repüljenek a lányok Kubába.

_1300840.jpgSantiago de Cuba volt a magyar csoportkör helyszíne. Itt borzasztó volt a meleg, a páratartalom leírhatatlan, a terem egy borzalmas bádogtetejű csarnok volt. Kikínlódott továbbjutás lett az eredmény, ami után Havanna már megváltás volt a maga légkondicionált termével. Az utolsó négy meccset zsinórban hozta a csapat. Kezdték a kubaiakkal, tizenötezer szurkoló és a díszpáholyban további erősítésként maga Fidel. Tizenhárom ponttal nyertünk, majd a csehszlovákok és a dél-koreaiak hajtottak fejet (kétszer három pontos győzelem).

havannai-csapat.jpg Az utolsó meccs az egyik örök riválissal, a jugoszlávokkal, akik tizenöt pont távolságban zárták az összejövetelt. Irány Los Angeles, csúcsforma, az olimpián még érem is lehet belőle, majd kiegészülve Boksayval… Nem volt a csapatban senki, aki ne hitt volna ebben az éremben!

“A moszkvai olimpia negyedik helye rendkívül ösztönzőleg hatott a következő időszakra. A legjobbak nemzetközi minősítést szereztek, élvezve annak erkölcsi és anyagi előnyeit.

Idézem az 1981-1984-es olimpiai programban megfogalmazott legfőbb eredményességi célkitűzést:
- Az 1984-es havannai világselejtezőn az első négy hely valamelyikének megszerzése, ezzel az olimpiai hatos döntőbejutás.
- Az olimpiai döntőben a 3-4. hely valamelyikének megszerzése.

A ciklus első évében, 1981-ben ötödikek lettünk a bukaresti Universiadén, az olaszországi EB-n viszont kiábrándítóan rosszul szerepeltünk, kilencedikek lettünk. A túlméretezett program következtében a kétszeres formába hozás nem sikerült. Komoly figyelmeztetés volt, nagy csalódás, de sok tanulsággal.

Mi van az eredmények mögött? Hogy sikerült mindezt megvalósítani?
- Az egész éves, folyamatos munka, az edzés, versenyzés-pihenés helyes arányainak kialakítása.
- Az egyesületekben és a válogatottban folyó munka összehangolása. Mindezekhez a játékosok státuszának rendezése, és megfelelően differenciált ösztönzésük megvalósítása.

A fentiekben, ha nem is mindig zökkenőmentesen, de fokozatosan sikerült előre lépnünk. Meg kellett azonban küzdenünk egy, a sportág bázisainak fenntartása szempontjából hasznos, de az élvonal versenyeztetése tekintetében visszahúzó, húszas létszámú bajnokság okozta szakmai gonddal. Ezek elsősorban élvonalbeli klubjaink versenyhelyzetében jelentkeztek.

Mindezek ellenére a válogatott gerincét adó szakosztályokban fokozatosan sikerült megvalósítani a magasabb csapatszerkezetet, a fizikai képzés folyamatosabb és differenciáltabb végrehajtását, az egyéni posztok szerinti képzés célirányosabb elvégzését, a gyors indításra való törekvést.

Itt feltétlenül fel kell hívnom a figyelmet utánpótlásunk helyzetére, illetve fiatal játékosaink képzettségbeli hiányosságaira. Kadett és ifjúsági válogatott játékosaink technikai, taktikai képzettsége továbbra is elmarad a nemzetközi követelményektől, és messze nincs arányban azzal az edzésmunkával, pontosabban edzésidővel és mennyiséggel, amit e játékosok hat-nyolc éve pályán eltöltöttek. Határozott előrelépés a fent említett technikai- taktikai lemaradás terén a felnőtt mezőnyben, kizárólag a fiatalok alaposabb, magasabb szakmai színvonalú alapképzésen keresztül képzelhető el.

Válogatottunk játéka természetesen egy bizonyos mértékig magán viseli mindazt, ami jellemző a magyar élmezőnyre. Csapatunk megfelelően magas szerkezetű, ugyanakkor gyorsaságban sem marad el az élvonaltól. Támadójátékunk színes, szellemes, dobóteljesítményünk a legjobbakéval vetekszik. (Az EB-n és az olimpiai selejtezőn egyaránt 53% volt a mezőnyből!)

Védekezésünk, elsősorban emberfogásunk javult az évek során, de viszonylag kis területre korlátozódik.

Csapatunk taktikai repertoárja megfelelő. Formaidőzítésünk, a lányok pszicho-fizikai kondicionálása az 1983-1984-es években kitűnőre sikerült. Nem lehetünk elégedettek védekezésünkkel, nem sikerült megvalósítani az “intelligens agresszivitást”, amit már hosszú évek óta szorgalmazunk. Ennek egyenes következménye, hogy gyengén, sok hibával játszunk az agresszívan védekező csapatokkal szemben. (Pl. Az ausztrálok ellen Kubában!) Messze vagyunk még a jó átlagtól a lepattanó labdák, különösen a támadó lepattanók megszerzése terén is!”

(Forrás: Kosárlabda Évkönyv)

_1300844.jpg Ahogy bejutottunk, azonnal ki is estünk… Ez persze Kubától jó távol, Moszkvában, majd Budapesten dőlt el, s nem a pályán… El kellett fogadni: “Éljen a bojkott!”
El kellett fogadni?

Az MTI május 17-én reggel 7.54-kor jelentette, hogy a női kosárlabdázók az utolsó meccsüket is megnyerték a jugoszlávok ellen, de arról már egy szó sem esett, hogy ezzel jogot szereztek az olimpiai indulásra Los Angelesbe. Ugyanis május 16-án 13.30-kor kelt az a hír, hogy a MOB tagságának döntése értelmében magyar sportoló nem utazik az olimpiára. Azaz a csapat már tudhatta volna, hogy az utolsó meccsének eredménye nem oszt, nem szoroz, semmiképpen sem utazhatnak az olimpiára. Tudhatták volna, de az akkori kommunikációs világ kezdetlegessége elzárta őket az információ elől, vagy mondjuk úgy, hogy 'elfeledkeztek' értesíteni őket a visszavonhatatlan tényről. A sorsdöntő mérkőzésen a lányok tehát úgy játszottak és nyertek a nemzeti színekért, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság illetve annak felettesei már döntöttek a sorsukról, de az erről szóló értesítés csak a torna után érte utol őket. Megismétlődött 1920, amikor szintén a mieink nélkül zajlott az olimpia, csak hogy akkor – mint az I. világháborúban vesztes felet – meg sem hívták Magyarországot.kiss-lenke-olimpiai-formaruhaval_02.jpg

1984. május 5-16. között zajlott a kubai olimpiai selejtező. Május 8-án közölte a Szovjetunió, hogy bojkottálja az olimpiát. A magyar vezetés a MOB-on keresztül nyolc nappal később jelentette be, hogy hű fegyverhordozóként a szolidaritási akarat oly mértékű, hogy nem tud nem csatlakozni a bojkotthoz.

“Lelkileg megnyomorodtunk, de számomra az igazi tragédia az volt, amikor az olimpia idején lenn voltunk Tatán, és ott az osztrák tévé közvetítéseiben néztük azokat a csapatokat, amelyeket néhány héttel korábban megvertünk.” – idézi fel a ma is sírásra késztető emlékeit Kiss Lenke. P1090909.jpg

Itthon komoly csatározások zajlottak annak érdekében, hogy a klubok indulhassanak a nemzetközi kupákban. Ebben a kérdésben igen merev és elutasító volt a sporthivatal kezdeti álláspontja. Az ő szemük csak a válogatott határáig terjedt. Az ellenkezést az váltotta ki, hogy féltették a felkészülés megcsontosodott menetrendjét. Páderék nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy legyen egy téli alapozó időszaka a válogatottnak. Ilyenkor hetekig dolgoztak Tatán, de ugyanakkor ez az időszak már a nemzetközi kupamérkőzések szezonja is volt. A klubok vegyes érzésekkel fogadták az új lehetőséget, miután a sporthivatal végül beadta a derekát. Ekkor a bajnokság is megfordult őszi-tavaszira. Mentünk a világ után.

ronchetti-kupa-222_oldal.jpgA legnagyobb kupasikerek a BSE nevéhez fűződnek, 1979-ben a BEK-ben a második hely a Crvena Zvezda mögött, míg a Ronchetti Kupában 1983-ban kupagyőzelem, kétszeri hosszabbítás után (83-81, 77-77, 70-70) a Szpartak Moszkva ellen Mestreben.

Ebben a kupaküzdelemben az eredmény 1984. március 8-án a budapesti döntőben az SS Bata Roma (69-59) mögött a második hely lett, s ugyanez a helyezés 1986-ban Barcelonában a Dinamo Novosibirsk ellen is. 79_rkupa98.jpg 1998-ban újabb magyar aranyérem a Ronchetti Kupában, a GYSEV-Ringa játékosainak köszönhetően. A döntőben a francia A.S.P.T.T. Aix-en Provence-t győzték le oda-vissza alapon (70-65, ill., 72-70). Balogh a két mérkőzésen hetvenkét (!) pontot dobott.

1983-Bulletin_Killik-Laszlo-2.jpg Állandósult az eredményesség klubszinten és a nemzeti csapatnál is: a következő két Eb is bronzot “termett”, 1985-ben és 1987-ben is. Pedig 1984 után öt “régi harcos” is köszönte és letette a lantot: Kiss Lenke (334-szeres válogatott), Winter Ilona (224), Medgyesi Judit (174), Szuchy Katalin (276), Beloberk Éva (338). A Killik-Pálinkás duó megint foghatta a malteros kanalat, és újra neki láthatott építkezni. Gyorsan és sikerrel végezték a munkát.

A magyar válogatott Eb eredményei (1985) erem_vicenza_01.jpg

Csoportmérkőzések B csoport
Spanyolország-Magyarország 65-78 (37-33)
Magyarország-Lengyelország 76-54 (33-25)
Magyarország-Szovjetunió 65-87 (34-48)
Olaszország-Magyarország 51-61 (24-32)
Belgium-Magyarország 40-83 (19-37)
Elődöntő
Magyarország-Bulgária 67-73 (29-30)
A 3. helyért
Csehszlovákia-Magyarország 76-103 (30-52)

Olaszországban Balogh Judit, Boksay Zsuzsa, Deák Éva, Dézsi Mária, Farkas Anna, Borka Ágnes, Gulyás Ildikó, Körmendi Gyöngyi, Kranjecz Zsuzsa, Nagy Dóra, Németh Ágnes és Szöllősi Judit ismét szakíthattak a “bronzfáról”.

A bronz szüretelők újabb csoportja 1987-ből Spanyolországból: Balogh Judit, Németh Ágnes, Borka Ágnes, Nagy Dóra, Boksay Zsuzsa, Bakai Eszter, Szabó Ágnes, Nagy Dóra, Sepsei Andrea, Rátvay Anita, Szécsi Katalin, Hollós Anna, Sztojkovics Éva.

A magyar válogatott Eb-eredményei (1987) erem_spanyol_02_retus.jpg

Csoportmérkőzések A csoport
Franciaország-Magyarország 71-82 (29-45)
Lengyelország-Magyarország 83-103 (35-57)
Szovjetunió-Magyarország 110-70 (49-42)
Magyarország-Svédország 103-74 (50-39)
Magyarország-Románia 90-53 (49-33)
Elődöntő
Jugoszlávia-Magyarország 72-71 (36-33)
A 3. helyért
Magyarország-Csehszlovákia 75-67 (38-28)

A három bronzérem után Killik László leköszönt, átadta a stafétabotot, melyről aligha gondolta akkor, hogy egyszer majd még vissza is kapja.

“Az út tele volt konfliktusokkal, ellendrukkerekkel, Magyarországon talán több is van belőlük, mint a világon bárhol.” – mondta.

Killik azonban nem törődött ezzel, járta a maga útját, tudván a saját felelősségét. “Nem az a jó csapat, amelyikben nincsenek konfliktusok, hanem az, ahol megoldják a nézeteltéréseket. Ha nincsenek konfliktusok, az egy langyos halottasház, ahol nincsenek egyéniségek sem. Egy bizonyos távolságtartással kezeltem a játékosaim, de a kölcsönös bizalomra építve. Megtanultam tisztelni ezeket a lányokat, ők pedig felnéztek rám. Lelki klinikát azért nem csináltunk a csapat körül, s ezt nem is mindig igényelték a lányok. Csak ritkán. Az egyik játékosom egy nap kezelhetetlenné vált valamilyen családi problémája miatt. Már a többieket is zavarta a magatartása. Az ebédnél sem szólt egy szót sem, el volt borulva, gondoltam majd beszélgetek vele, de nem tudtam hogyan megközelíteni. Láttam, hogy sírni kezd, odaléptem hozzá, és megsimogattam a fejét. Átbillent és visszatért közénk.”

Magyar bajnokok (1980-1990)

1980-81 BSE

1981-82 Bp. Spartacus

1982-83 Tungsram SC

1983-84 Tungsram SC

1984-85 Tungsram SC

1985-86 BSE

1986-87 Tungsram SC

1987-88 BSE

1988-89 MTK-VM

1989-90 BEAC-Gépszev

szazeves-a-kosarlabda_belyeg_02.jpg Nem volt zökkenőmentes az átállás a Killik után időszakban, elfért volna egy pszichológus is a csapat mellett. 1989-ben nem hogy megállt a bronzhullás, de egy ahhoz képest megint csak csúfos hetedik hely lett a Madacsay Miklós vezette várnai kirándulás vége. Amiért csak vissza lehetett vágni, azért mind alaposan vissza is vágott a jugoszláv, a bolgár, a francia és az olasz garnitúra is. 1991 szerencsére nem csak Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus remek rajzával örvendeztette meg a játék százéves fennállását is ünneplő rajongótáborát.

Gyimesi-Janos-es-Palinkas-Jozsef.jpg Az ünnepre a lányok megint kitettek magukért. Az év megint váltást hozott az irányításban, Pálinkás József felkérte társául ifj. Gyimesi Jánost. Pálinkás szerint “Gyimesi szakmai hozzáállása sokat lendített a csapaton”. Gyimesi szerint “az volt a munkamegosztás kettőnk közt, hogy én hajtom a játékosokat, Pálinkás meg simogatja őket”.

Elsősorban újakkal dolgoztak, mert a két évvel korábban leszerepelt várnai különítményből csak Balogh Judit, Sztojkovics Éva és a Bari centere, Németh Ági maradtak.

Az utolsó mohikán, Németh Ági az első szóra jött Olaszországból a válogatottba. Rá mindig lehetett számítani, hetedik Eb-jén játszott.

Az Eb-re első alkalommal került sor Európán kívül, Tel-Aviv volt a házigazda, de a labilis politikai helyzetre való tekintettel más városok is beugrásra készen álltak, így Budapest is. A Maccabi Tel-Aviv csarnokában, a Yad Elyahu-ban voltak a meccsek. A csapat eredeti célja a hat közé kerülés volt, azaz az olimpiai világselejtezőre a belépő megváltása.

“Remek játékos anyaggal dolgozhattunk, és ez segített hozzá 1991-ben az újabb bronzhoz. Pedig ne felejtsük el, hogy Boksay nélkül szerepeltünk. Ez a helyzet sok játékos erejét megsokszorozta (lásd 1956. évi Eb – a szerk.). Előtte tudatosan tűzbe vittük a csapatot, s ezek a felkészülési meccsek megerősítettek minket. Ezt az ötletet Killiktől lestem el. Laci, akitől rengeteget tanultam, azt erőltette, hogy a kínaiakkal, az amerikaiakkal találkozzunk, nem hogy nem vattázta a csapatát, vágyta, hogy sokkal keményebb ellenfelek ellen dobja be a lányokat.” – említi Pálinkás József. “Beszélnünk kell a háttérről is, Hepp doktorról és kollegáiról. meccs03.jpg A csapatunknak volt egy női Michael Jordan-je, ahogy Balogh Bubut elnevezték Franciaországban. Ő nem sokkal az Eb előtt sajnos lesérült. A jugoszlávok ellen játszottunk egy határ menti találkozót. Nagy Andreával a félpályánál letámadták az ellenfelet, Bubu ekkor rálépett Csubi bokájára, és ennek a balszerencsés pillanatnak részleges bokaszalag szakadás lett a vége. Ettől kezdve a sorsa (és vele együtt a csapat sorsa) az orvosok kezébe került. Annak idején Hepp doki műtötte Beloberk keresztszalag szakadását is, és mint vele, Bubuval is csodát tett. Magam még csak reménykedni se mertem, hogy a kulcsemberünk pályára léphet az Eb-n.” – folytatta.

Nagy Dóra sérülés miatt csak a tévé előtt kuksolhatott, Bakai kinn volt, de a könyöke minden volt, csak egészséges nem, és akkor mindezt betetőzte Bubu balszerencséje. Mi lesz ebből?

Kellő aggodalommal, napokon át mással sem foglalkozott a sportsajtó, csak Balogh lábával. Játszhat? Nem játszhat? Annak idején Puskás kifordult bokája került ilyen sokrétű megvilágításba a világbajnoki döntő előtt.

Hepp_kepek6-002.jpg Egy ember tudta a választ, a kezelést irányító Hepp doktor. Két órával az első meccs előtt mondta ki az igent, a döntéssel a felelősséget magára vállalva. A csapatszellemre jellemző a külföldi szerződés előtt álló játékos nyilatkozata: “A nyitányra akkor is ki kell állnom, ha utána lépni se tudok…” (Nemzeti Sport)

“Közülünk kevesen hívták Ferinek. Számtalan beceneve közül a Hepi ragadt rá a legerősebben, nem csak a névből eredő szójáték miatt, hanem mert számunkra ő a vidámságot jelentette.” – búcsúztatta a temetésen Balogh Judit a bölcs barátot, a kitűnő szakembert, aki csendesen, de mindig aranyat érő szavakkal terelgette a játékosokat a problémáik megoldása felé.

“Az első mérkőzések mindig nagyon fontosak, különösen egy női csapatnál, mi előbb vertük Bulgáriát, majd Izraelt is, mely az előző meccsén csak egy ponttal kapott ki Csehszlovákiától. A hazai pályán játszó Izrael bukásához nagyban hozzájárult Balogh harminchárom pontja (!) és Németh Ági kilenc lepattanó szerzése az első félidőben. A harmadik, de már tétmentes csoportmeccsen belefért a pihentetett Balogh nélkül a csehszlovákok elleni harminc pontos fájdalom is. Szerencsétlenségünkre a Szovjetunió következett a döntőbe jutásért. A nyolcvan pontunk is kevés volt ellenük, tizenhárom pontos szolid vereség lett a vége, de a szünetben még az állt a táblán: 42-42!” – teszi hozzá ifj. Gyimesi.

Sajnos nem sikerült megismételni azt a bravúrt, amit 1991 januárjában Stockholmban mutatott be a csapat a szovjetek legyőzésével, Csávásnak az utolsó pillanatban dobott kosarával. (Egyszer egy szintén barátságos mérkőzésen a Sportcsarnokban a Killik gárda is verte az olimpiai, világ- és Európa-bajnokot. Az Európa-bajnokságokon viszont egyszer sem sikerült, tizennyolcszor vesztesként fejeztük be ellenük.)

balogh-judit_keznyomat_02.jpg “A csoda tehát bekövetkezett: Bubu az ötből négy meccsen játszott, és átlagban huszonhárom pontot szórt! Hozzá meg kellett találni az utat, vele el kellett találni a hangnemet, mint ahogy ez a legtöbb klasszisnál mindig is így van. Voltak különcségei, ez tény, de azt gondolom, hogy ezt el kell fogadni, ha ugyanakkor a 25-30 pontjaival meg nyerünk. Hagytam, hogy a saját elképzelései szerint végezze a melegítést, mert hogy itt volt a forrpont, azaz a csapatkapitány miért nem melegít együtt a társaival. Az általam képviselt modernebb, szabadabb szellem vissza is üthetett volna rám, ha az eredmények nem jönnek. De jöttek. A bolgárokat újra legyőzve újra bronzérmesek lettünk. Bubu és Galamb, azaz Balogh és Németh (a torna legjobb lepattanó szerzője!) az Eb All Star csapatába is bekerült.” – jegyzi meg Pálinkás.

Bakai Eszter így kommentálta a harmadik helyet:

“Ez a bronzérem fantasztikus, biztos vagyok abban, hogy nem tudtunk volna egymás szemébe nézni, ha enélkül lettünk volna kénytelenek hazautazni.”

(Nemzeti Sport, VI. 18)

“A mieink bármelyik ország válogatottjában is éljátékosok lettek volna. Hihetetlenül tehetséges anyagunk volt, mind erős egyéniségek. Balogh Bubu, ha véletlenül kihagyott valamit, akkor is követte a labdát, ami biztos, hogy a kezébe esett, és akkor bedobta, mert ez a vérében volt. Németh Ágiról nem kell mást mondani, csak annyit, hogy Izraelben is átlagban 20.8 pontot dobott és azt, hogy egyedüliként mind a négy bronzban részes volt! Elsősorban a “Jocinak” köszönhetően jó hangulat volt, közösség volt, csapat volt! Nem is tudom, hogy valaha játszott-e a miénkhez hasonló egységes, klikkesedéstől mentes válogatott a magyar mezben.” – teszi hozzá ifj. Gyimesi. ermek.jpg

A magyar válogatott Eb-eredményei (1991)

Csoportmérkőzések A csoport
Bulgária-Magyarország 64-76 (25-36)
Izrael-Magyarország 62-74 (32-45)
Csehszlovákia-Magyarország 91-61 (39-29)
Elődöntő
Szovjetunió-Magyarország 93-80 (42-42)
A 3. helyért
Magyarország-Bulgária 65-61 (32-27)

A bronzérmesek: Bakai Eszter, Balázs Hajnalka, Balogh Judit, Csák Magdolna, Csávás Andrea, Horváth Judit, Knopp Eszter, Nagy Andrea, Bíró Eszter, Bíró Anikó, Németh Ágnes, Sztojkovics Éva. S a végén a bronzzal a kezében végre Balogh lábára felkerülhetett a “jól megérdemelt” gipsz, hogy teljesen rendbe jöjjön.

Itt ér véget az eddigi utolsó, a hetedik Eb-érmünk története. De azért még van hova továbblépnünk a történetben, hisz a “kezdő ötös” még nem teljes.

Addig, míg eljutunk odáig is, történt egy s más a magyar női kosárlabdában.

Magyar bajnokok (2000-)

2000-01 MiZo-Pécsi VSK

2001-02 GYSEV-Ringa Sopron

2002-03 MiZo-Pécsi VSK

2003-04 MiZo-Pécsi VSK

2004-05 MiZo-Pécsi VSK

2005-06 MiZo Pécs

2006-07 MKB-Euroleasing Sopron

2007-08 MKB-Euroleasing Sopron

2008-09 MKB-Euroleasing Sopron

2009-10 MiZo Pécs 2010

2010-11 MKB-Euroleasing Sopron

2011-12 UNI SEAT Győr

2012-13 Uniqa-Euroleasing Sopron

2013-14 PINKK-Pécsi 424

2014-15

1993-ban Pálinkás erősen próbált dacolni az újra lefelé menő trenddel, de siker nélkül. Pedig egészen hihetetlen dolog történt: a csapat legyőzte az oroszokat, úgy hogy a szünetben még az oroszok vezettek. Ennek ellenére nem sokat ért a szenzáció, mert egyik csapat sem jutott tovább a csoportból! A politikai változások következtében 1950 óta ez volt az első Eb, ahol a Szovjetunió neve már nem szerepelt a listán.

P1090908.jpg Boksayé viszont igen. Az előző kontinensviadalt kihagyta, most játszott. S még hogy! A teljes Eb-mezőny legponterősebbje volt, 19.6 pontos átlaggal, és ezért megkapta a Buitoni serleget, és természetesen helye volt az Eb All Star válogatásában is.

Ez sem hozott azonban többet annál, mint hogy a magyaroknak a sovány hetedik helyért kellett játszaniuk. De mit ád az ég? Újra az oroszokkal hozott össze a sors, és akkor egy picit helyre állt a világ rendje. A szünetben sem mi vezettünk, s utána sem, ráadásul a végén húsz pont, oda. Az utolsó, a nyolcadik hely lett a “zsákmány”.

Az első, a szövetségi kapitányi posztot pályázat útján elnyerő szakember, Buttás Pál jött, látott, de nem győzött. Sőt az 1994-es Eb vilniusi középdöntőjéből nem jutottunk a döntőbe! Ilyen se volt korábban soha. Végül a FIBA mentőöve, a pécsi pótselejtező lendítette tovább a csapatot az 1995. évi döntőbe, Csehországba. A csoportban az utolsó lett a válogatott, csak a címvédő spanyolokat győzte le, hosszabbítás után (Eb-története során eddig ezen a mérkőzésen szerezte a legtöbb pontot a csapat, 108-at). Ezen kívül öt meccs, öt “gyufa”. Többször már nem is kellett pályára lépni, mert a 9-14. helyekért nem játszottak. Még az a szerencse, hogy közel kellett utazni, nem került olyan sokba…. meccs032.jpg Csapatunk nincs, de kosárkirálynőnk van. Merthogy, ugye mondani sem kell, hogy az Eb-történelemben már ötödször, magyar vezette a pontszerző listát. A korábbi csillagok, Czirákyné, Kiss Lenke, Németh Ági és Boksay után ezúttal Balogh Judit, 24.2 pontos átlaggal úgy, hogy hatnál több alkalma nem is volt megmutatni magát.

Kupa_EBD_1997.jpg Az 1997. évi Eb-t – a kontinensviadalok történetében Magyarországon a negyediket – testközelből láthatta a magyar közönség. Hepp_kepek4.jpgEkkor – a siker érdekében, de legalábbis a kudarc elkerülésének garanciájaként – újra felkérték Killik Lászlót, aki hajlott a hívó szóra. Így állt össze a válogatott élén a Killik-Rátgéber páros. Az ötlet bevált, mint ahogy a válogatás, és a felkészítés is sikeres volt. Az Eb egyik csoportját Zalaegerszegen, a másikat Pécsett rendezték.

jegyek_1997.jpg“A magyar csapat székhelye, Pécs is olyan kitűnő házigazda volt, mint annak idején nekünk Miskolc. Már egy más látószögből néztem az előkészületekre, hiszen magam is szervező lettem, mint csapatvezető menedzser dolgoztam a válogatott mellett.” – emlékezik Kiss Lenke. “A pécsiek is szívüket-lelküket kitették, emlékszem a Zsolnay-gyárba és Villányba szervezett, szuper kirándulásokra.”

A csapat – többek közt a szlovákok legyőzésével – jutott tovább, Hepp_kepek5.jpg sőt beverekedte magát a négy közé, és hirtelen megint a Budapest Sportcsarnokban találta magát.

Dél-Korea is kevés volt…

A torna legtöbb pontot szerzett játékosa Kiss Lenke volt (173 pont)

Memento 1984, a többiekéhez hasonlóan Kiss Lenke fájdalma is örök, különösen amikor kezébe veszi a soha nem használt olimpiai formaruhát

Egy ritka felvétel: egy fényképen a férfi és a női válogatott

A BSE futószalagon szállította az első nemzetközi kupasikereket

A boldog soproniak

Killik László

ifj. Gyimesi János, Pálinkás józsef

Egymásra hangolva, dr. Hepp messze több volt a csapat mellett, mint egy orvos

Balogh hatalmasat játszott Izraelben (is), a kézlenyomata örökké megmarad

Az EB győzelmi serleg

Beszédesek Killik öklei, Rátgéber trikója - volt “meló” bőven

Nemeth-a-nemetek-ellen.jpg Pontosabban csak Killik, Kiss Lenke és egyedüli játékosként Németh Ági, akik a tizennégy évvel korábbi, sikeres bronzöntés főszereplői voltak. A döntőtől kilencezer (!) néző előtt a szlovákok ütöttek el, de még élt az újabb bronzesély. A németek precizitása és tettereje azonban elzárta az utat a fémgyűjtés elől, és megakadályozta a legtöbb válogatottsággal (373) rendelkező Németh Ágit abban, hogy tizenkilenc éves nemzetközi szereplése során már az ötödik Eb-bronzát is bezsebelje. A negyedik hellyel a gárda kivívta a következő évi vb-n való szereplés jogát (Berlinben tizedik lett a válogatott).

A magyar válogatott Eb-eredményei (1997) Plakat_1997.jpg

Csoportmérkőzések B csoport
Magyarország - Olaszország 69-70 (45-35)
Oroszország - Magyarország 75-66 (34-39)
Magyarország - Moldova 76-75 (47-38)
Szlovákia - Magyarország 54-73 (27-44)
Magyarország - Bosznia-Hercegovina 73-67 (38-38)
Negyeddöntő
Spanyolország - Magyarország 70-84 (34-40)
Elődöntő
Szlovákia - Magyarország 81-55 (37-28)
A 3. helyért
Németország - Magyarország 86-62 (42-29)

Magyar bajnokok (1990-2000)

1990-91 MTK-VM

1991-92 Pécsi VSK-Co-Order

1992-93 Soproni VSE-GYSEV

1993-94 Tungsram SC

1994-95 Pécsi VSK-Dália

1995-96 Pécsi VSK-Dália

1996-97 Ferencvárosi TC

1997-98 Pécsi VSK-Dália-Dalmand

1998-99 GYSEV-Ringa Sopron

1999-2000 MiZo-Pécsi VSK

foldharc-padlot-fogtunk.jpg 1999-ben tudomásul kellett vennünk, hogy 49 év, 25 megszakítás nélküli szereplés és 7 érem után nélkülünk zajlott le az Európa-bajnokság. Ezt a rémisztő élményt azóta sajnos már többször is volt alkalmunk átélni.

A magyar Eb-mérkőzések mérlege (1950-2015)

ellenfél győzelmek száma vereségek száma
Anglia 1
Ausztria 4
Belgium 4 1
Bosznia-Hercegovina 1
Bulgária 5 4
Csehország 1
Csehszlovákia 5 9
Finnország 2
Franciaország 11 5
Görögország 1 2
Hollandia 5 4
Horvátország 1
Izrael 3
Jugoszlávia 6 10
Lengyelország 7 8
Lettország 1
Litvánia 1
Moldova 1 1
NDK 1 1
NSZK 5
Németország 1
Olaszország 10 8
Oroszország 2 3
Románia 6 8
Spanyolország 6 2
Svédország 2
Szlovákia 4 3
Szovjetunió 18
Ukrajna 1 1
Összesen 93 93

A kétezres évek elején még a Mizo-Pécs Euroliga Final Fourjának két harmadik helye örvendeztette meg a honi szurkolókat (2001, 2004), de az MKB Euroleasing Sopron négybe jutása óta (2009) – szinkronban a válogatottal – klubszinten is csak egyre halványul az európai jelenlétünk. Megint csak a dicső múltba révedés hozta az újabb élményt: 2005-ben a férfi Eb-arany ötven éves évfordulóján választották meg az 50 év 50 legendáját is.

A sportág halhatatlanjai

szurkolok.jpg 2015-re viszont itt a kezdő ötös ötödik tagja is. 1950, 1964, 1983 és 1997 után megint Magyarország a helyszíne a kontinens legjobb női csapatai vetélkedésének.

Németh Ági nem bírt a németekkel, oda lett az ötödik bronza

Padlót fogtunk

De szép is lenne, ha minél többen és többen jönnének a szurkolók annak hírére, hogy csapatunk túl is teljesíti a minimum elvárásokat

Külön köszönjük az oldal létrehozásában és a kép-, video és audió anyagok biztosításában nyújtott segítséget

Szabó Lajos, az Olimpiai és Sportmúzeum igazgatójának,
továbbá Szekendy Irénnek, Horváth Frigyesnek, Mátay Dezsőnének, Koren Csabánénak, Korintus Mártának, Fischerné Fekete Margitnak, dr. Parti Ágnesnek, Kamarás Györgynek, Winter Ilonának, Németh Ágnesnek és lányának, Balogh Juditnak, Kiss Lenkének, Gulyásné Beloberk Évának, Killik Lászónak, Pálinkás Józsefnek, Thuróczy Nórának, özv. ifj. Hepp Ferencnének, ifj. Gyimesi Jánosnak, Telegdy Györgynek, Somogyvári Zsuzsának, Zsoldos Róbertnek, Lantosné Hegyesi Editnek, Weiner Lászlónak.

Készült a Nemzeti Sport, a Népsport, a Képes Sport és a Filmhíradók Online anyagainak felhasználásával.

© 2014 Magyar Kosárlabda Archívum Alapítvány
a megjelentetésért felelős Lugossy Norbert a kuratórium elnöke