Dobor Dezső:

Akik a bölcsőt ringatták

Évtizedek a magyar kosárlabdázás őskorából

Harc a grundért. Ki ne ismerné Molnár Ferenc halhatatlan remekét, a sok egyéb mellett még japán nyelvre is lefordított Pál utcai fiúkat? A manapság annyira közkedvelt televíziós kvízműsorokban is elhangozhatna az a kérdés, hogy a Pál utcai fiúk és a vörös ingesek a grundharc helyett esetleg választhattak volna inkább valamilyen más összecsapási formát is, mondjuk éppen a kosárlabdát.  A válasz nem is olyan nehéz (?), csak két évszámot kell ismerni hozzá. A XX. század hazai irodalom illetve sporthistória adja a feleletet. A Pál utcai fiúk története 1889-ben játszódik, a könyv pedig 1907-ben jelent meg. A kérdés tehát már csak az, hogy a gittegylet tisztelt tisztségviselői, Weisz elnök, Kolnay pénztárnok, Leszik jegyző, Nemecsek titkár és a gigerli Csele zászlós játszhatták-e a kosárlabdát az akkori Budapesten?

 

Adja meg a választ a legilletékesebb, az az ember, aki szinte mint egy misszionárius, Magyarországon a legtöbbet tette a játék elterjesztéséért.

 

„1912-ben a Székesfőváros jóvoltából Münchenben tartott játéktanfolyamon tanultuk meg a kosárlabda szépségeit.”

(A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség játékszabályai, Előszó)

dr. James A. Naismith

Forrás: http://austin.culturemap.com/news/sports/11-01-11-16-40-the-original-rules-of-basketball-now-on-display-at-the-lbj-library-and-museum/#slide=0

Minden magyarországi kosarak atyját nem említeni egy történeti anyagban legalább ugyanakkora szarvashiba lenne, mint nem szólni a játék feltalálójáról, a springfieldi testnevelési főiskola tanáráról, dr. James A. Naismithről, aki 1891-ben ötlötte ki a kosárlabdát, hogy telente ezzel kösse le a futballcsapata játékosainak figyelmét.

 

 

Tehát a maguk idejében már csak ezért sem kosarazhattak Nemecsekék, bár még ha éppen a nagy víz másik oldalára is lett volna szerencséjük születni. Pedig de szép még csak elképzelni is egy olyan akciót, melynek során Barabás a pecsétőr szerez meg egy lepattanót, onnan Nemecsek Ernő a labda útja, ő villámgyorsan tovább Bokához, aki „dribblizik” egy keveset, de már passzol is a közismert bélyegbarát Richterhez. „Papuskám!” Nem látod, hogy ott áll üresen a Csónakos?! Add már! Na végre! Száll a labda... kosár azaz gól, ahogy az átkerült a kosaras nyelvbe is a fociból! Rácz tanár úr fütyült, a két pontot be lehet írni!

 

Mint ahogy a világban a kosárlabda barátainak körében örök hála és elismerés övezi Naismith nevét, idehaza ugyanolyan tisztelettel illik megemlékezni - így csupa nagy betűvel - KUNCZE Gézáról, mivel 86 évnyi élete nagy részét a sportnak, azon belül is a kosárlabdának, annak folyamatos fejlesztésének szentelte.

 

Még a 80. születésnapjához közel is megjelent a sportcsarnokban a „TV - Pajtás (a Magyar Úttörők Szövetségének központi lapja, a szerk.) mini kosárlabda kupa” döntőin és nyilatkozott is a Magyar Televíziónak. Bár rögzítették vagy megőrizték volna azt a beszélgetést, lehet, hogy a kutatóknak ma lényegesen egyszerűbb dolga lenne a hazai kosárlabda bölcsőjének ringatásáról szóló történetet rekonstruálni.

Bal oldalon: a Pajtás Kupa logója. Jobb oldalon: Kuncze Géza Szőnyi János riporternek nyilatkozik.

Forrás: Képes Sport, Országos Széchenyi Könyvtár

Az biztos, hogy az 1890. február 16-án született Kuncze Géza nem csak ringatta azt a bölcsőt, de elkészültéig, hosszú éveken keresztül faragta is. Ezalatt Amerikában töretlen fejlődésen ment keresztül a kosárlabda, 1904-ben a St. Louis-ban (Missouri állam) rendezett III. nyári olimpián például már bemutatósportágként szerepelt.

 

Az USA-ban minden évben kiadták a hivatalos Spaldings kosárlabda útmutatót (Spaldings Athletic Library Official Basketball Guide), mely egyebek mellett egy komoly katalógus is volt, bemutatva és kínálva a közönségnek az adott évi fejlesztéseket a sportág minden területére figyelemmel, a játékszertől a ruházatig. A szabályok szerinti bevarrt aljú hálót is árusítottak, de olyat, melyet edzésen azért nyitottá lehetett tenni, bármit meg lehetett vásárolni a professzionálisan kifejlesztett labdáktól a cipők széles választékáig. A termékek felett persze jól látható a minősítésük is: 1900-ban Párizsban, 1904-ben St. Louisban nagydíjasok lettek!

 

A hivatalos Spaldings kosárlabda útmutató, címlapA hivatalos Spaldings kosárlabda útmutató #2A hivatalos Spaldings kosárlabda útmutató #3A hivatalos Spaldings kosárlabda útmutató #4A hivatalos Spaldings kosárlabda útmutató #5

 

Hát ehhez a szinthez képest persze sehol sincs a még meg sem született magyar kosárlabda, sőt a testnevelés bizonyos egyéb területein is még vagy már fényévekre vannak tőlünk a fejlettebb országok.

 

„Mint történeti fejlődési tény érdekes az a körülmény, hogy 1912 előtt a fővárosi tanulóifjúságnak egyetlen játszótere sem volt.”

(Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolán kívüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930)

Ezután létesültek a Honvéd utcai polgári iskola (V. ker.), a Babér utcai (VI. ker.), a Soroksári úti (IX. ker.), Elnök utcai és Simor utcai (mindkettő X. ker.) játszóterek. A játszótereken kívül természetesen "játékvezetőkre" is szükség volt. Így kerülhetett sorra, hogy 1912 szeptemberében a Székesfőváros közoktatási ügyosztálya 10 tornatanítót és 8 tanítónőt küldött ki három hétre egy játéktanfolyam elvégzésére Münchenbe, érthető, hogy oda, mivel akkortájt a játékügy kiemelt témának számított Németországban.

 

„Az ottani vezetők, August Mayer fiúinspektor és Friedrich Winter leányinspektor nagy kedvvel és ügybuzgalommal oltották a magyar kiküldöttekbe a kosárlabda játékszabályait, célját és mindent, mi a játék elsajátításához kellett. Egyhavi távollét után Kuncze Géza, ki szintén a kiküldöttek között volt, iskolájában, a Vass-utcai felsőkereskedelmiben megvetette alapját a kosárlabda-játéknak.”

(Bucsinszky Viktor: A kosárlabda, A sport enciklopédiája, a testnevelés és testgyakorlás kézikönyve, 1928)

Történetünk szempontjából 1912 nagyon fontos év, ugyanis akkor készült el a Vas utcai iskola, amelyről akkor még senki sem sejthette, hogy a magyar kosárlabdasport legszentebb helyévé válik, de erről majd később, most inkább olvassunk az iskoláról egyet a korabeli sajtó vélemények közül:

 

„Amikor átadták, lelkendezve írta azt egy újság, hogy «osztálytermei és mellékhelyiségei oly világosak, mintha nyílt utczán volna az ember... Tornaterme pedig, amely dísztermül is szolgál, olyan nagy, hogy egyszerre két osztály is tornászhatik benne és ráadásul vívásra is be van rendezve, mert itt minden tanuló vívni is fog.» Ebben a vívásra is berendezett, élénkzöld Zsolnay csempével burkolt és Lajta Béla népművészeti motívumaival díszített tornateremben állomásozott két századnyi katona 1914-ben, majd miután  távoztak, a vezetőség újramázoltatta a falakat, és elszállíttatta az ott "felejtett", öt szekérre való szalmát.”

Az 1912-13-as tanévről hírt adó évkönyv a következőképpen jellemzi az épületet:

 

„És Lajta Béla e nem mindennapi feladatának eleget is tett. A Vas utca 9-11. szám alatt fekvő telken, amelyen éveken keresztül kis óvodaépület állott, négyemeletes palotát emelt, amely az utca házai közé iktatva, a szűk fronton főleg merész függényes szerkezetével, erősen kiképzett pilléreivel, a vasépítkezés szilárdságával már messziről elárulja, hogy ennek az épületnek a bérházak megszokott sorai között ünnepélyes rendeltetése van."

A rövid kis kitérő után vissza a kiindulóponthoz, 1912-höz és a Németországba utazott magyar csoporthoz, melynek vezetője Barna Jakab elemi iskolai igazgató volt. Ő egy füzetben adta ki a müncheni tapasztalatait, majd a Simor utcai (ma VIII. ker. Vajda Péter u.) játszótéren többször rendezett játéktanfolyamot az elemi iskolai tanszemélyzet számára.

 

A kőbányai Simor utcai játszótéren többször is rendeztek játéktanfolyamot

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

 

Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát. Erre a programra több más alkalommal is sor került. Kuncze ezekben mindenütt a kihagyhatatlan főszereplő, vallásosan hisz a kosárlabda magyarországi meghonosításában és elterjesztésében.

 

Ennél több talán nem is kellett volna ahhoz, hogy a kosárlabda lassan, de biztosan révbe érhessen a magyar sportéletben, mely egyébként már akkor is kellően sokszínű volt. Ehelyett azonban egy Gavrilo Princip nevű személy (ma terroristának mondanánk) Szarajevóban egy pillanat alatt felforgatta a világot, őrült cselekedete a fegyverek ropogásán kívül évekre befagyasztott jóformán mindent, ami a békében virágozhatott volna, így természetesen a honi kosárlabda fejlődését is.

 

 

Egy időre Kuncze Géza is felfüggesztette a tanári munkát

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Az I. világháború, mint a hadügyeken kívül minden mást, így a sportok ügyét is elsöpörte (az 1916. évi olimpia is elmaradt), a budapesti 32 testnevelő közül 23 hadbavonult, úgyhogy a polgári fiúiskolák több osztályába is tornatanítónőket kellett vezényelni az órák megtartására. A tornatermek egy része egyébként is foglalt volt az ott állomásozó katonák jóvoltából.

 

De hogy egy pozitívumról is essék szó, a három évvel korábban Münchenben járt tanulmányi csoport vezetője, Barna Jakab Újhelyi Sándorral párban 1915-ben megjelentette a "Játékkönyv a serdült ifjúság számára" c. 250 oldalas könyvet. Az 1 korona 50 fillérért árusított mű Mühlbeck Károly rajzaival és fényképeivel került forgalomba. Ebben Kosárlabda I. és Kosárlabda II. néven mutattak be két, egymástól csak kis mértékben eltérő játékot. Az első változatot inkább hölgyeknek javasolták, a másodikat uraknak.

 

 

A szabálykönyv itt olvasható.

 


 

Kuncze Géza szerencsére tetterősen tért haza az I. gyalogezredből a háború végeztével. Ha van ilyen, talán a testnevelő tanárok védangyala óvta minden szolgálatban töltött percében, tudván, hogy ez az az ember, aki a munkáját nem hagyhatja félbe. Amikor az elemi iskolák részére rendszeresítették a játszótéren való játékot is, Kuncze Géza a tanítók részére szervezett játéktanfolyamok vezetője lett. A 30. évéhez közeledve azonban ennél többre vágyott, miközben a kosárlabda bűvölete töltötte ki a mindennapjait.

 

Horthy Miklós kormányzó üzenete az Ifjúsági Testnevelés 1921. december 19-i számának címoldalán

Forrás: Testnevelési Egyetem könyvtára

Az Ifjúsági Testnevelés, "a budapesti középiskolai athletikai klub hivatalos lapja" (nem mellesleg a kosárlabda évtizedes barátja) a karácsonyi ünnepek előtti napokban, 1921. december 19-én a címoldalán hozta Horthy Miklós kormányzó üzenetét:

 

 

"Hazánk jövő reménysége, magyar ifjak, hozzátok szólok. Három feladatot tűzök elétek: a lélek ápolását, a jellem fegyelmezését és a testi erő fejlesztését. Így lesztek biztos támaszai a magyar nemzet boldogságának és nagyságának."

Ki is volt Kuncze Géza?

Kollégája Hodászy Miklós, a kosárlabda elkötelezett híve, későbbi székesfővárosi tanfelügyelő ezt írta róla 1931-ben:

 

„Felsőkereskedelmi iskolai rendes testnevelési tanár. Tornatanításra képesítő és vívómesteri oklevele van. Többszörösen díjazott atléta, korcsolyázó és futballista. (Gyeplabda és labdarúgó mérkőzéseket is vezetett. - a szerk.) Az ÓTE (Óbudai Torna Egylet) alelnöke. A MOTESz (Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége) tanácsának és tornaszakbizottságának tagja, az Óbudai Gazdák elnöke. A székesfővárosi testnevelési tanári kar egyik leglelkesebb tagja. A VIII. kerületi Vas utcai fiú felsőkereskedelmi iskolánál működik.”

Kuncze Géza fotója egy 1926/27-es tablón

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Kuncze Géza polihisztor a sportban, a sport oktatásában, itt a Vas utcai iskola úszóival

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

 

 

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

 

 

A Vas utcai községi felső kereskedelmi iskola 1920. év végi értesítőjében az említetteken kívül még ez is olvasható róla:

„A tornaszertár őre. Az iskolai testgyakorlókör vezetője. Heti óráinak száma 20."

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

 

 

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Hogy milyen állomásokon ment végig Kuncze élete, arról az 1939/1940. évi értesítő beszédesen szól:

 

 

 

„Kuncze Géza. A Budapest III. Föld- és Szőlőművesek Egyesülete és a MOVE Óbudai Torna-Egylet elnöke, a III. Munkástelepi Magyar Asztaltársaság díszelnöke, a III. Keresztény Társaskör örökös tiszteletbeli tagja, a MOTESz tiszteletbeli elnökségi tagja, a III. Keresztény Tanügyi Bizottság alelnöke, az Óbudai Hegyvidéki Szövetség tiszteletbeli tagja, a vagyonváltság döntőbizottságának tagja, a MOVE nagytanács- és országos intézőbizottságának tagja, a MÉP budai II. pótképviselője. A MÉP III. szervezete tiszteletbeli elnöke. A Budai Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet igazgatója. Az óbudai róm. kat. egyházközség tanácstagja. A III. ker. Polgári Társaskör társelnöke. A Wolff Károly Klub tagja. Kitüntette a TESz és a MOVE jubileumi díszjelvénnyel.

Kosárlabda-e a kosárlabda vagy mi más?

Ha valahol, hát akkor valóban a Vas uccai iskolában ringott a kosárlabdázás bölcsője, köszönhetően Kuncze tanár úrnak, az ő mindenkire átvitt lelkesedésének és megingathatatlan játékszeretetének.

 

 

Vas utcai iskola legendás hírű tornaterme, a magyar kosárlabda szentélye

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Kezdeményezőkedve töretlen maradt, játékosokat toborzott, bemutatókat szervezett, szabályokat fordított. Ő is, sportszerető tanítványai és legkitartóbb tanártársai is mind hittek abban a mondatban, amit ars poetica-ként hirdettek: Az élet napsugara a játék.

 

 

A Vas ucca-i iskola udvarán is napestig játszták a kosárlabdát. Jól látható a pálya talaján a három udvaros tagolódás.

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

Nos ha ez így van, akkor a Vas utcai iskola maga volt az örök napfény birodalma, mert hogy ott szinte megállás nélkül folyt a játék, gurult és pattogott a labda.

 

 

 

 

 

Emléktábla a tornaterem falán

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Az iskola főtemplomában, a tornateremben emléktáblával hívják fel a diákok újabb és újabb generációinak figyelmét arra, hogy itt született a magyar kosárlabda, élt és dolgozott Kuncze Géza, itt élt és okosodott temérdek tanítványa.

 

 

Ide jártak iskolába későbbi sokszoros válogatott focisták, mint Orth Görgy, Braun Csibi József, Takács József, a Kis Taki, de az olimpiai bajnok vízilabdázók, a Keserű fivérek is, nem beszélve a kosaras família olyan nagyjairól, mint Eszéki Rezső, Kassai Ervin, Bokody Károly, Horváth Elemér, Szabó István, Kocsis Nándor, sőt a később az Európa-bajnoki aranyig is eljutott Bánhegyi László és Czinkán Tibor.

Balról jobbra: Orth György, Braun József, Takács József, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Bánhegyi László, Czinkán Tibor

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Orth_Gy%C3%B6rgy#/media/File:Orth_Gy%C3%B6rgy.jpg, http://www.magyarfutball.hu/en/szemelyek/adatlap/155/braun_jozsef, http://labdarugas.cimpa.hu/wp-content/gallery/takacs-ii-jozsef/takacs-ii-jozsef-1.jpg, http://www.huszadikszazad.hu/1931-julius/sport/vizilabda-magyarorszag-franciaorszag-51-30, http://www.mtkcsalad.hu/eredmenyekhireksajto/125-eves-az-mtk-14-resz-nem-vagyunk-kint-a-vizbol/24653/, Gyímesi János: Ti, 55-ösök

Az iskolában zajló pezsgő sportéletben a kosárlabda messze nem volt elszigetelt tevékenység. Nincs olyan iskolai értesítő, mely ne tudósítana az adott esztendő sportsikereiről. Így az 1920/21. tanév végén is.

 

„Örömmel állapítható meg, hogy a rendelkezésre álló kevés idő alatt a kijelölt testnevelési programunkat teljes egészében megoldottuk. Egyetlen vándordíjunkat hárommal szaporítva, bizonyítja tanítványaink áldozatkészségét és sportérzékét. Így a kosárlabda-vándordíjat a III. D) oszt. 5-ös csapata; a football-vándordíjat, melyet összes növendékeink „Kárpáti Béla” néh. igazgató emlékére alapítottak, erős küzdelemmel a IV. B) oszt.; két IV. oszt. által alapított szobrokat az alapítók nyerték és védik első alkalommal az atletikait a IV. C) oszt., az úszót a IV. D) oszt. győztes legénysége.”

A Vas utcaiak jellegzetes sapkái közül megmaradt néhány darab

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

 

„Neveztünk a Budapesten keresztülfutó középisk. staféta-versenyre, melyben 27 tanítványunk a II. csoportban győztesként futottak a célba és ezzel a kir. tanker. főigazgatóság díját nyerték meg. A középiskolai vizipóló-bajnokságban a Musz. által rendezve, 5-ös csapatunk a döntőben 7 : 3-ra győzte le ellenfelét és ezzel a bajnoki címet, a szövetség érmeivel mondhatja magáénak. Testgyakorló körünk növekvő forgalommal működvén, győzteseit mindenkor éremmel tüntette ki, vagyonát gyarapítva. A jövő tanévre takarékba 817 K-t tettünk.”

(Vas utcai felső kereskedelmi iskola értesítője, 1920/21)

A Vas utcai Széchenyi István felsőkereskedelmi diákok által nyert díjak egy része

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

 

 

Balról jobbra: Mezey Ferenc, Hodászy Miklós, Bucsinszky Viktor

Forrás: MASZ évkönyv 1943/28. (Testnevelési Egyetem könyvtára), Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

Amilyen - a sport szempontjából - kitűnő diákokkal találkozhatott Kuncze tanár úr, úgyanúgy nagyszerű kollegákkal szerencséje volt együtt dolgozni a kosárlabda népszerűsítéséért és a tornák és bajnokságok sikeres rendezéséért. Mezey Ferenc, Hodászy Miklós, Bucsinszky Viktor, Péter Dénes jóformán a húszas évekbeli újrakezdés elejétől ott állt a játék és így Kuncze mellett.

 

„Haza jőve kollegáimmal kezdtem terjeszteni ezen legkiválóbb és minden izmot szórakoztatva foglalkoztató téli tréningjátékot.”

- írta Kuncze a harmincas években.

 

 

De mi is volt maga a játék?

Forrás: Gyímesi János-Zsíros Tibor: Az első 100 évünk

Ugyan mindenhol kosárlabdának neveztetik, de valójában a korb-ball hódított ezen a néven. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, ez a játék a palánk nélküli kosárlabdával azonos, legalábbis a játék egyik legfőbb kellékét, a gyűrűt, a kosarat tekintve.

 

A ködbe vész már, hogy miként is került Németországba a játék, de mivel egyik szóban forgó verzió sem bizonyítható, ma már talán nincs is nagy jelentősége, hogy német találmány-e vagy amerikai hatásra létesült az európai változat. Kuncze már akkor átlépett ezen a témán, s csak annyit írt, hogy egy bizonyos Hermann úr a játékot meghonosította német földön.

 

 

 

Jól meg voltak palánk nélkül is... férfiak és nők együtt (nem Magyarországon)

Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

Kuncze tehát nem mással, azzal a játékkal foglalkozott az elejétől fogva, amelyet fűzős bőrfocival játszottak, s a labdát a póznára erősített, a földtől a maival megegyező távolságban levő kosárba kellett bedobni. A játékosok mozgástere szűkre szabott volt, s a labdát nem vezették, hanem gurították illetve tenyérrel felfelé ütögetve vezették. A játékot alapvetően a téli hónapokban űzték, kezdetben atléták, tornászok, pólósok, focisták.

 

 

A labdarúgásban és a vízilabdában jártas játékosok saját sportjukból alkalmaztak - természetesen kosárlabdára «hangszerelve» - taktikai fogásokat. A védelmek felett előre ívelt labdák és lyukra játszások labdarúgó, az állandóan a kosár körül tartózkodó előretolt bedobó vízipólós eredetre vallanak.”

 

„Az emberfogást túlzottan «szigorúan» hajtották végre. A fő cél az volt, hogy a labdát minden áron meg kell szerezni az ellenféltől. A keménységben sem az ellenfélre, sem a saját testi épségükre nem voltak tekintettel. Előre kijelölt védők helyezkedtek úgy, hogy a kosárra veszélyes játékosok útját elzárják. Ebben az igyekezetben láthattunk nagy vetődéseket, összeugrásokat, ami a játékot eldurvította. A nagy lendületvételi lehetőségeket a fűrészporos talaj tette lehetővé.... a puha talajon ezt meg merték kockáztatni.”

(Király István: Taktikai elemek a tábla nélküli kosárlabdában)

 

„A játék szabályai úgy a nők, mint a férfiak játékában nagyobbként megegyeznek, mégis némi eltérést mutatnak úgy, hogy szükséges volt ezen oknál fogva a játékot szétválasztani. Hermann braunschweigi testnevelési inspektor e játékot 1897-ben Németországban meghonosította egyelőre nők részére. 1903-ban pedig az Amszterdamban székelő németalföldi kosárlabda szövetséget alapították meg.”

A játékot hamar megkedvelték a budapesti középiskolások is.

 

„A művészi, «zsonglőrködő» labdakezelésen és a gyors helyezkedésen alapuló ötletes játékra helyezték a hangsúlyt.”

(Király István: Taktikai elemek a tábla nélküli kosárlabdában)

 

 

 

„A játéktér szabadban 20x30 méteres volt, teremben a méret mindig a teremhez igazodott, ezért rendszerint hosszú és keskeny volt. A pálya talaja teremben fűrészpor vagy linóleum volt. A gyürüt, ahová a labdát kell bedobni egy rúdra vagy rúdugró mércére erősítették, magasság a maival megegyező, 305 cm. volt. A labda a mainál kisebb, 5-ös footballabda. A játékban 5-ös létszámú csapatok vehettek részt. Cserejátékos nem volt. A játékszabályok is lényegesen kezdetlegesebbek voltak. Melyek voltak azok a szabályok, melyek meghatározták az akkori játék főbb mozzanatait és eltérnek a maitól?”

A kotta…

Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

„A lépésszabály nem volt pontosan meghatározott. A szabály szerint kézben tartott labdával futni tilos. A labda futás közben történő átvétele megengedett és vagy meg kell állni, vagy rögtön tovább kell azt dobni. Azt hogy a labda futás közben történt átvételekor a játékos mikor állhatott meg, legjobb belátása szerint a bíró ítéli meg. A labdavezetés is lényegesen eltért a maitól. Egy kézzel korlátozás nélkül lehetett a labdát a földre le és a levegőbe felütögetni. E közben egyszer két kézzel is lehet azt elfogni, vagy érinteni, ha az időközben más játékos érintése folytán irányt változtatott. Másik érdekes szabály, hogy az aki a labdát ütögeti, dobálgatja, az érvényes kosarat nem dobhat. Ha a labdát átadja és társa dob kosarat, az érvényes. Ha a labda védőjátékost érintve ment ki az alapvonalon, sarokdobást kellett dobni.”

(Arató Árpád, évfolyamdolgozat 1953/1954)

„Ez a játék nagy mértékben különbözött az 1933 utáni játékstílustól. A labdának kézzel felfelé történő vezetése football, majd 1922-ban pl. 1 kg-os tömött labdával való játék, fűrészporos talaj, már magában hordja a játék technikai és taktikai elemeit. Gyors lerohanások, egyéni játék, jó fizikum, bátor kitörések a támadásban és ennek minden körülmények közötti megakadályozása, rávetődés, lökés, kézre verés a védelemben. Csapatvédelemről nem beszélhetünk, a védekezés általában a labda körül volt. A két hátvéd fogta ösztönszerűen azt, aki kosárra tört. Ezek jellemzik főleg az akkori játékot. Kiállítás, személyi hiba miatt nincs, így bátran lehet bárkit akadályozni. A támadás fejlettebb foka már a kosár közelében tartózkodó jól dobó játékosra való játszás hosszú átadással.”

 

„Támadásban, védekezésben az egyéni játék domborodik ki, előre kigondolt tervszerű elgondolásokról nem igen beszélhetünk. Edzéseken taktikai gyakorlás nem volt.”

(Halász Klára: A kosárlabda taktikájának fejlődéstörténete 1933-tól, a palánkos kosárlabda bevezetésétől napjainkig, 1950/51)

 

A németeknél még évtizedeken át tartotta magát a korb-ball, s fénye csak akkor halványult, amikor a berlini olimpia műsorára már a ma ismert palánkos kosárlabda került fel. A korb-ball is elismert volt a NOB előtt, hiszen bemutatósportként 1924-ben és 1928-ban is felkerült az olimpiai programra.

 

 

 

 

 

Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

No de ennyire ne szaladjunk előre, hiszen Kuncze fejében sem igen forgott az olimpiai szereplés,

Forrás: MKAA

számára még annál is sokkal fontosabb volt, hogy 1921-ben megjelentette az általa németből fordított első magyar nyelvű szabálykönyvet.

 

 

 

A tanár úr elmondása szerint rém egyszerűen ment a dolog:

 

„Münchenben a kezembe nyomtak egy szabálykönyvet is, ami később a honi kosarasok «szentírása» lett.”

- elevenítette fel a történetet. (Kosárlabda, Átdolgozta Kuncze Géza tornatanár, Erdély Könyvnyomda 1921.)

 

 

 

A kiadvány végén ott láthatóak Kuncze és általában a magyar sport nagy barátjának, a tornaszer és sportcikk gyáros Lopos Gyulának a hirdetései is. Kosárlabda állványt kovácsolt vasabronccsal és erős hálóval 1300 koronáért, ezt magasugrásra alakítva 1600-ért, rúdugrásra fejlesztve 1900 koronáért adott, persze párban. A kosárlabdának gummibetéttel 650 K volt az ára, minden más labda is kapható volt nála a füleslabdától kezdve a hajszalabdán át a kótyalabdáig. Lopos a tornaszereiért a vallás és közoktatásügyi minisztertől kitüntetésben is részesült.

 

Forrás: magángyűjtemény

 

„Nehogy azt higgyék, hogy kilenc évig tartott a lefordítása, csak hát híveket kellett előbb szereznem. A Vas utcaiak hamar megkedvelték és játszani akarták. Gondoskodtunk hát a «kellékekről» is.”

(Ifjúsági Testnevelés 1923. 27. szám)

A szabálykönyv utóélete az is, hogy az állandóan növekvő igényt és a játék lankadatlan népszerűségét látva az Ifjúsági Testnevelés is közölte 1923-ban. Öt évvel az első szabálykönyve megjelenése után Kuncze pedig kihozta az átdolgozott kiadást is.

 

 

 

 

Az angol mintára 1921-ben alapított Budapesti Középiskolai Atlétikai Clubot (BKAC) 1924-ben Középfokú Iskolák Sportkörének Szövetségévé (KISOSz), 1928-ban pedig Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központjává (KISOK) szervezték át.

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1923. 27. szám (Országos Széchenyi Könyvtár)

A sport, a kosárlabda tehát egy újabb fronton erősödött tovább, ami az ifjúság nevelése vonalán azért is lényeges elem, mivel mint írták A fővárosi ifjúság testi megrontására száz és száz ellenség leselkedik.

 

 

 

 

 

Az alagsortól a bálteremig, avagy hogy nyert polgárjogot itthon a kosárlabdának nevezett játék?

Elkészült hát a nagy mű, de Kuncze nem lett volna Kuncze, ha hátradőlt volna és átadta volna magát a mérkőzések puszta élvezetének. Teendő pedig volt bőven, elég ha csak beleolvasunk az iskola 1921/22. évi értesítőjébe.

 

„Még mindig nehéz, de a múlt évihez képest sokkal kedvezőbb viszonyok közt telt el az 1921/22. iskolai esztendő. Az idén már nem volt szénszünet, sem járvány-szünet és így a tanítás csaknem a békebeli színvonalon haladhatott. A békebeli színvonalat azonban még nem érhettük el, mert a tanulók készültsége az előbbi évek súlyos válságai következtében még mindig igen fogyatékos volt. Az iskolaközi bajnoki versenyeken intézetünk, habár nem érte el a tavalyi elsőrangú klasszisát, mégis elég szép eredményeket mutathat fel. A kosárlabdamérkőzéseken, dacára játékosaink kiváló képességeinek, balszerencsétől üldözve második helyre került. (A csapat tagjai: Kukorelly, Derjanitz IV. B), Paál III. B), Varga III. A) és Grosz III. C) o. t. voltak.”

(Vas utcai felső kereskedelmi iskola értesítője, 1921/22)

 

Hodászy Miklós testnevelő tanár

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

Az intézet ifjúsági sportköre Hodászy Miklós testnevelő tanár vezetése mellett a következő években is számtalan sportágban tűnt ki.

 

 

 

S felmerül egy évtizedeken keresztül visszatérő fontos szempont is: a sportolni, de mikor?

 

„...Igen kívánatos volna, az ifjúság testi fejlesztése érdekében, hogy a tornaórák a délelőtt folyamán tartassanak meg, hogy ezáltal a délutánok az ifjúság rendelkezésére álljanak.”

 

Ekkor már a Nemzeti Sport sem engedhette meg magának, hogy ne foglalkozzon a Vas utcai és a többi felsőkereskedelmi iskola kosár meccseivel.

Forrás: Nemzeti Sport 1922. 12. 18. (Országos Széchenyi Könyvtár)

Pezseg a sportélet, a csúcson a magyar sport az olimpiára való visszatérésre készül, miután mint az I. világháborúban vesztes állam Magyarország 1920-ban nem kapott meghívást az ötkarikás játékokra. De közeledik az újabb, a párizsi olimpia és a magyarok körében ismét nagy a várakozás. Igaz eközben a szegénység is egyre vastagabban lepi el a mindennapokat. Az olimpiai csapat az igényelt támogatásnak csak egy részére számíthat, a Magyar Labdarúgó Szövetség meg egyenesen a saját zsebéből fizeti a kiutazást. Adományokra épült a költségvetés maradéktalan előteremtése. Ezen belül a MOB például egy telefont is kapott, a székesfővárostól pedig egy írógépet (!). A vívók meghirdették az országos Penge Akciót, melynek keretében azt kérték a sportszeretőktől, hogy mindenki legalább egy pengét adományozzon. Az első jótékony lélek egy üveges mester volt, aki 60000 koronát adott be a közösbe. (Budapest Sporttörténete 1873-2000)

 

Mint a sportszövetségek általában, a MASz is anyagi problémák közt hánykolódik, de képes felmutatni azt a bravúrt, hogy az utolsó gyufaszálig menő takarékoskodással a pénzügyi egyensúlyt fenntartja. Ugyanez vonatkozott a tornaszövetségre is. Például míg az amszterdami olimpián az Országos Testnevelési Tanácsnak egy fő egy napi élelmezése 18.48 pengőbe került, addig a MOTESz - könyvelésének tanúsága szerint - kihozta ugyanezt egy főre szállással és teljes ellátással 9.45 pengőből.

 

Az Ifjúsági Testnevelést sem kerülte el a napról napra érezhetően mind súlyosabb gazdasági helyzet. Szerkesztőségi üzenetében írta:

 

„Sajnos napról napra drágul a papír, a nyomda, a munkabér. A lap árát nem emelhetjük, hogy az a beszerzési árral egyezzen, mert a diákok ezrei nem olvashatnák kedvelt lapjukat. De tegyen úgy, mint már többen tették. Drágasági pótlékot küldöttek hű olvasóink. Természetesen ilyen alakban szívesen vesszük, sőt ha kívánja pótlékát nyilvánosan nyugtázzuk.”

 

Forrás: Nemzeti Sport 1923. 10. 07. (Országos Széchenyi Könyvtár)

Eközben a Székesfőváros tanácsa 1923. január 25-én "a testnevelés intenzívebbé tétele céljából" elrendelte, hogy a fiú középiskolák részére az iskolai év folyamán iskolaközi bajnokságokat és május hó folyamán pedig úgy a fiú, mint a leány középiskolák részére egy-egy torna-, játék-, és sportünnepélyt rendeztet.  A kosárlabdában a rendezéssel Hodászy Miklóst, a labdarúgásban pedig a sokoldalú Kuncze Gézát bízták meg. Neveik ekkor már rendszeresen szerepelnek a Nemzeti Sport híradásaiban.

 

 

Nem csak ez az eset mutatja azt, hogy Kuncze egy lépéssel hátrébb került a kosárlabda terén. Ennek azonban a játék fejlődése nem látta kárát, sőt a kosárlabda rövidesen új dimenzióba léphetett. Mindez többek közt azért is történt így, mert az Ifjúsági Testnevelés az 1923. évi 34., 35. és 36. számában egy sorozatban lehozta a szabályokat. Az újra mindig fogékony testnevelők - tán megirigyelve a Vas utcai bordó-fehérek sikeres előmenetelét - újabb és újabb iskolákban is meghonosították a játékot. Mezey Ferenc az Izabella és a Mester utcai felsőkereskedelmi fiúiskolákban tette le az alapokat. A mag egyre több helyen hullott termékeny talajra, Kuncze munkája beérett.

 

 

 

Forrás: Ifjúsági Testnevelés (Országos Széchenyi Könyvtár)

1923-ban rendezte a Széchenyi felsőkereskedelmi az első szervezett formájú mérkőzéssorozatot, a budapesti felsőkereskedelmi fiúiskolák kosárlabda bajnokságát. Érdekes megemlíteni, hogy ezt az első kiírást Hodászy Miklós, mint a sportkör elnöke, Király István, az akkori kosárlabda kapitány, mint ifjúsági elnök és Keserű Alajos válogatott vízilabdajátékosunk, mint ifjúsági kosárlabdakapitány írták alá.

 

A Székesfőváros Tanácsa erre a bajnokságra alapította a Hodászy vándordíját, amelyet 3 sorrendben vagy 4 sorrendnélküli győzelemmel lehetett megszerezni. Sajnos arra nincs adat, hogy e díj kinek a tulajdonába került véglegesen. Az első középiskolai bajnokságban 5 intézet – Izabella utcai felsőkereskedelmi, Mester utcai felsőkereskedelmi, Ponty utcai felsőkereskedelmi, Vas utcai felsőkereskedelmi és a Röser-intézet vett részt összesen 8 csapattal. Ugyanekkor a piarista gimnáziumban is élénk kosárlabdaélet folyt, amit a házibajnokságok mutattak.

 

„A kereskedelmi iskolák közötti kosárlabda bajnokságra szorgalmasan készülnek a csapatok. Nov. 23-án a Vas-utca válogatottja látta vendégül az Izabella-utcai kereskedelmi jó kvalitású csapatát. Az eredmény 19 : 10 volt a jó beckekkel rendelkező Vas-utca javára. Az Izabella-utca főerőssége a gyors csatársorában rejlett Jók: Gorz, Derjánics, Kukorelly, Hajnal. A bajnoki meccsek valószínűleg a rendező Mester-utcai felső kereskedelmi tornatermében lesznek.”

(Ifjúsági Testnevelés 1923. 39. szám)

 

 

 

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1923. 6. szám (Országos Széchenyi Könyvtár)

Már nem csak maguk között játszhattak a fiúk az iskoláikban, megszületett a Hodászy Vándordíj, még akkor is, ha az 1923 februárjában a jellemzően a Futball címszó alatt megjelent kiírásban az Ifjúsági Testnevelést is elérte a nyomda ördöge amikor Kuncze nevét sikerült "Kuncéra" "módosítaniuk".

Forrás: Gyímesi János-Zsíros Tibor: Az első 100 évünk

Azt viszont jól írták, hogy a meccsek futball labdával (5-ös) játszandók, mint ahogy azt is, hogy a pályák gondnokságai szívességből bocsátják rendelkezésre az öltözőket.

A fejlődés minden téren nyomon követhető, így a labda vonalán is. 1929. Húsvét napján Király Dezső már egy a korábbinál sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkező labdáról számol be Tíz új labdajáték c. könyvében

Forrás: Király Dezső: Tíz új labdajáték (MKAA)

 

A vándordíj sikere vitathatatlan. A mind gyakrabban felbukkanó kosárlabda (sohasem korb-ball!) tudósításokba sok kifejezés szivárog át a fociból: "gól", "csatár", "túlkombinálnak" stb. Ez azonban senkit sem botránkoztat meg, ellenkezőleg a sportág beolvadását jelzi a hazai sportéletbe.

 

 

Az emberek továbbra is keresik a kosárlabda híreket és beszámolókat annak ellenére is, hogy a "szédületes tempóban emelkedő drágaság miatt kénytelenek vagyunk lapunk árát 130 koronára emelni. Negyedévnél hosszabb időre előfizetést nem fogadunk el".

 

 

Forrás: Ifjúsági testnevelés 1923. 31. szám (Országos Széchenyi Könyvtár)

Majd 1923-ban a 31. számban már ezt írta az Ifjúsági Testnevelés:

 

 

„Olvasóinkhoz! A papír, a nyomdaárak folytonos emelkedése, a postai tarifának felemelése arra kényszerít bennünket, hogy lapunk árát mi is felemeljük. A lap szedése közben kaptuk a hírt, a munkabérek tetemes felemeléséről is. Főleg ez okozza azt, hogy már ezt a számot is kénytelenek vagyunk 200 K-ra felemelni. Lapunk előfizetési árai egy hóra 800, negyedévre 2200 K.

A kiadóhivatal.”

 

A következő év szeptemberében jött létre a Középiskolák Sportköreinek Országos Sportszövetsége (KISOSz), mely szervezetben már egy évre rá 235, újabb két év után már több mint 400 sportkör működött. A KISOSz által hamar megszületett a sportban egy minden korábbinál magasabb színvonalú iskolai versenyrendszer. A gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által kiadott rendelet alapján a KISOSz feladata az volt, hogy az ország összes fiú és lány középfokú iskolájának sportköreit egyesítse magában. A lépés mögött többek között a tanulóifjúság edzettségének és munkabírásának növelésével kapcsolatos elvárás állt. A Vas utcai iskola 1925-ben felvette Széchenyi István nevét: Gróf Széchenyi István Községi Felső Kereskedelmi Fiúiskola.

 

 

 

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Az iskola legismertebb tanára Szerb Antal író, irodalomtörténész volt, 1926. szeptemberben eredetileg francia és angoltanárként alkalmazták, de később németet és magyart is tanított. 1927 őszén véglegesítették, 260 Pengő fizetést és 152 Pengő lakáspénzt kapott. A folyosón ma is látni az 1926/27.évi érettségi tablót, amelyen meglepő módon Dr. Szerb Elekként szerepeltetik a nevét.

 

„Nem hagyhatjuk szó nélkül a Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Miniszter Úr Őnagyméltósága azon nagy horderejű intézkedését, mellyel az ifjúságnak megtiltja, hogy nyilvános sportegyesületekben szerepeljenek, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az iskolai ellenőrzés hiánya több mindenféle helytelen iránynak engedett szabad utat. Ezért alakította meg a «Középiskolák Sportkörének Országos Szövetségét», melynek minden diák köteles tagja lenni, amelyben kellő alkalom nyílik az ifjúságnak testi kultúrájáról tanúbizonyságot tenni. Minden diák köteles a testnevelési alap céljaira havi 3000 K-át fizetni, melyből első sorban a Sportkör felszerelését egészítjük ki.”

(részlet az 1924/25. évi Vas utcai értesítőből)

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

További újabb szereplőként kell felfigyelnünk a MOTESz-re (a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetsége) is, melynek érdeklődését - feltehetőleg a sportággal kitűnő kapcsolatokat ápoló egykori tornász, Kuncze Géza jóvoltából - felkeltette a hónapról hónapra erősödő kosárlabdaélet. Később a füleslabda és a zsinórlabda bajnokságokat is a MOTESz szervezte.  Az 1924-1928 közötti jelentésükben szerepelő megjegyzés "hódítási" törekvésekre utal.

 

„A játék szakbizottság előterjesztésére az igazgatótanács megállapította a füleslapda, tenyérlapda és kosárlapda szabályzatát (igen, így "p"-vel, a szerk.), nemkülönben a füleslapda bajnokság szervezeti szabályzatát. A tenyérlapda és kosárlapda játék megismertetése céljából bemutató mérkőzéseket tartottunk.”

 

 

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

A tornászok szövetségének szervezettségéről csak annyit, hogy 1885 óta élt és alkotott, mint állandó olimpiai érdekeltségű szereplő, miközben a kosaras fejekben talán még csak meg sem fordult az ilyen fajta tömörülésnek akár csak a leghaloványabb víziója sem. Bár az is igaz, hogy a pontok közben szüntelenül csak hullottak, csak hullottak Budapest szerte.

 

 

 

 

 

Ne felejtsük a Hodászy vándordíjat, melyért 1924-ben és 1925-ben is újra folyt az ádáz küzdelem. Ezekben az években jelentős újdonságnak számított az, hogy a játék az iskolákon kívül megjelent az egyesületeknél is, így az NTE-nél (Nemzeti Torna Egylet), az FTC-nél, BBTE-nél (Budapesti Budai Torna Egylet) és a BSE-nél (Budapest Spotegyesület) is.

 

NTE körNTE pajzsFTCBTEBSE

 

 

 

Sztankovits Szilárd

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

Ettől függetlenül az országos bajnokság kiírása még nagyon távoli, de az ehhez szükséges első lépés megszületett, mivel felismerve a kosárlabda népszerűségét a Magyar Atlétikai Szövetség 1925-ben szárnyai alá vette a sportágat. Igaz ekkor még csak mint az atléták kiegészítő sportjaként vette számba a MASz.

 

Ez a befogadás azért nem ment "csont nélkül", annak ellenére sem, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1925-ben kiterjesztette hatáskörét a kézilabdára és a kosárlabdára is.

 

 

„A MASZ akkori elnöke, Sztankovits Szilárd nem akart a szövetség vállaira új terhet rakni. Végre azonban egy 6 tagból álló küldöttségnek – Bucsinszky Viktor, Kuncze Géza, Mailinger Béla, Mezey Ferenc, Moldoványi István és Záborszky Sándor – sikerült őt meggyőzni s így a kosárlabda mégis csak a MASz-hoz került. Ez időponttól kezdve a mérkőzések a MASz fennhatósága alatt folytak tovább. A MASz vagy maga rendezett vagy egyes egyesületeket bízott meg a körmérkőzések rendezésével, mint az FTC, NTE és BBTE. Az egyesületi kosárlabdaélet lelke és irányítója ebben az időben Péter Dénes testnevelési tanár volt, aki Bucsinszky Viktorral együtt úgyszólván az összes mérkőzéseket vezette.”

„A társadalmi egyesületek eleinte idegenkedtek a játék bevezetésétől, csak egyes helyeken, mint téli kiegészítő munkát alkalmazták. 1925-ben azonban a Ferencvárosi Torna Club kérelemmel fordult a Magyar Athlétikai Szövetséghez, hogy a társadalmi egyesületek részére kosárlabda-körmérkőzést írhasson ki. A Szövetség nem idegenkedett a játék minél szélesebb alapokra való kiterjesztésétől és a kosárlabda-körmérkőzést engedélyezte.”

(1928. A sport enciklopédiája Bucsinszky Viktor írása 205. lap)

„Az első körmérkőzést 1925-ben írta ki a MASz, «az athléták téli tornagyakorlatainak változatosabbá tétele érdekében». Ezen a körmérkőzésen 5 egyesület vett részt. A felsőkereskedelmi iskolák eddigi «Hodászy» vándordíjas mérkőzéseit is a MASz által kiírt s rendezett ifjúsági körmérkőzések váltották fel. Egy-két egyesületen – MTK, MAC – kívül főleg középiskolák vettek ezeken részt. A kiírás néha egyszerű «körmérkőzés», néha pedig bajnoki jelleggel történt. Az Ifjúsági Testnevelés például állandóan mint bajnoki mérkőzéseket tartotta őket nyilván. Eleinte a labdarúgás, később 1927-től kezdve pedig külön rovatban foglalkozott ezekkel a mérkőzésekkel dicséretet érdemlő pontossággal, részletességgel és ügyszeretettel.”

(Hepp Ferenc dr. A kosárlabdázás története, Testnevelés 1942 3. szám)

 

1927. Ismeretlen szerző

Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

Az előbb említett tornára visszatérve, arra 1925/1926 telén került sor. Az egyesületek megjelenése és pályáik bekapcsolódása (az NTE fűrészporos csarnoka, a BBTE tornaterme, az FTC pálya) felgyorsította a sportág fejlődését.

 

 

„A tél folyamán az athleták téli tornagyakorlatainak változatosabbá tétele érdekében kosárlabda körmérkőzéseket rendeztünk. Kezdeményezésünk egyesületeink körében nagy szimpátiával találkozott. Az első körmérkőzésben 5 egyesület vett részt. E szép sikereken felbuzdulva e játéknak a szabad térben való rendezését, sőt több más Szövetség által még fel nem karolt labdajátéknak bevezetését is tervbe vettük.”

(a MASz tanácsának jelentése 1925)

„Kézi és kosárlabda ügyek.

Miután a Nemzetközi Athletikai Szövetség hatáskörét a kézi- és kosárlabda játékra még 1925. év folyamán kiterjesztette, - a kosár labda játék irányítását 1926 elején, a többi kézi labdajátékokét pedig 1926 végén átvettük.

Előbbi határozatunk folytán már harmadik évben írjuk ki a kosárlabda körmérkőzéseket. És ennek a sportágnak fejlődése a legszebb reményekkel tölt el bennünket.”

(a MASZ tanácsának jelentése 1927)

A MASz őrzi lendületét, a Hodászy vándordíj helyett ifjúsági körmérkőzéseket írt ki, melyeken az iskolák mellett már egyesületi csapatok is megjelentek, például MTK, MAC (Margitszigeti Atlétikai Klub).

 

„Az 1925., 1926. és 1927-es éveket az általános fejlődés jellemezte. «Lassankint összetoborzódik a kosárlabdasport híveinek a tábora. Amilyen kevesen vannak, olyan hihetetlenül lelkesek!... Kuncze Géza és Bucsinyszky Viktor jóvoltából a kosárlabda beérkezett a kedvelt sportágak közé» – írja az Ifjúsági Testnevelés. Ez az általános fejlődés szükségessé tette a szabályok újbóli átdolgozását s kiadását. Ezt a feladatot szintén Kuncze Géza végezte el s 1926-ban megjelent a Dobólabdával és a Füleslabdával együtt a Kosárlabda Szabályok második kiadása, amely a 19. és a 20. §-okat kivéve úgyszólván azonos az elsővel. Ennek alapján állította össze azután a MASz intézőbizottsága a hivatalos kosárlabdaszabályzatot, amelyet a MASz tanácsa 1927. január 13-iki ülésen elfogadott. Az 1927. évben lebonyolított «bajnoki» körmérkőzéseken 8 egyesület vett részt. Ezek az FTC, KAOE, BEAC, MTE, VAC, MTK és a MOVE BSE voltak.”

(Hepp Ferenc dr. A kosárlabdázás története, Testnevelés 1942 3. szám)

Milyennek látta ekkorra a játékot Kuncze Géza, közel másfél évtizeddel azután, hogy életében először találkozott vele?

 

„E játék eleven és erélyes; gyors megfigyelést, megitélést és cselekvést kiván. A játékosnak egy pillanat alatt kell a helyet és időt megitélni, ugrani vagy futni, hogy a labdát a kellő helyen megkapva, gyors elhatározással pártja alkalmas tagjának tovább dobja, ügyelve, hogy ne hibázzon. Igy a játékosban bátorságot, önbizalmat, önfegyelmet, ügyességet és a találékonyságot fejleszti.”

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

Leginkább az FTC és az MTK megjelenése nyomott sokat a latban és már lehetetlen volt nem észrevenni a kosárlabdát.

 

 

 

A Nemzeti Sport figyelmét sem kerülhette el és 1926. február 1-én megjelent cikke egybe is csengett Kuncze előző megállapításaival, különösen azzal, hogy a szerkesztő ezt a címet adta az írásnak: "Sportnak is jó, játéknak meg egyenesen kiváló a kosárlabda".

 

Forrás: Nemzeti Sport 1926. 02. 01. (Országos Széchenyi Könyvtár)

Karzat, nézőközönség, még hölgyek is, a MASz képviseletében Molnár altábornagy, Szukováthy Imre dr. mérkőzésvezető (1928-tól a TF igazgatója, a szerk.) és még egy fotográfus is (vajon hova dolgozhatott, mert képpel nem sikerül találkozni a mérkőzésekről).

Reinhardt és Fábián az egyetemisták futballista bekkjei szörnyen élvezik, hogy itt kézzel lehet küzdeni a labdáért. A cikk szerzőjének "kolosszális" felismerése: a focitól eltérően a kosár értéke itt az egy helyett két pont. A BEAC veri az MTK-t, aztán jön a Fradi, jobban mondva következik a Keserű show.

 

„A zöld-fehér csapat főkrekkje a kis Keserű, a „nagy” vízipólójátékos. Hát ő tud. Igaz, hogy Cséfay egy fejjel magasabb és mindig elüti előle a labdát, de a technikás Fradi játékosok nagyon értik szabadra játszani centerüket.”

„Keserű klasszissal jobb a többinél, partnerei megértik, mindent rájátszanak és ő szorgalmasan gyártja a gólokat. Eleinte csodálatosan sikerülnek a büntető dobásai is, de azután láthatólag unja a gólzáport. ...Keviczky úgy vezeti kézzel a labdát a földön, hogy lábbal sem különben és a lapos passzjátékban az egész csapat otthon van.”

Keserű végül a 20-ból 16 pontot szerzett.

 

Keserű Alajos

Forrás: mob.hu

A Keserű testvérek közül a fiatalabb, Alajos, aki 1920-tól volt az FTC vízilabdázója, három olimpián játszott (1924, 1928, 1932), a magyar vízilabdasport első olimpiai bajnok csapatának tagja. Pályafutása során négy Európa-bajnokságon szerepelt, és a csapat mindig aranyat nyert. A válogatottban 1921 és 1935 között 73 alkalommal játszott.

 

 

 

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1927. 23. szám (Országos Széchenyi Könyvtár)

A két háború közötti kultúrpolitika jelentős vívmányaként 1925-ben létrejött a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola. A rövid idő alatt nemzetközi hírűvé vált főiskola a későbbiekben nagy szolgálatokat tett a kosárlabda fejlődésének is.

 

 

 

„Kuncze Géza és Bucsinszky Viktor jóvoltából a kosárlabda beérkezett a kedvelt sportágak közé.”

Forrás: http://olimpia.hu/champdata/details/id/23220/

- írta az Ifjúsági Testnevelés. S ez a mondat nem újságírói túlzást sejtet, hiszen az 1926/1927. évi bajnokságban már nyolc csapat szerepelt. Nem kis meglepetésre a győztes az újonc VAC (Vívó Atlétikai Klub) lett.

 

 

„Az első magyar kosárlabda bajnokság nevezései igen jól sikerültek, a benevezett ifjúsági csapatok sorában tekintélyes számban vonultak fel KISOSz kötelékébe tartozó sportköri együttesek. Reméljük, hogy szereplésük csak öregbíteni fogja a középiskolások jó hírnevét. A felnőtt egyesületek közül az FTC, KAOE, BEAC, MTE, VAC, MTK, MOVE-BSE, NTE csapatai állanak starthoz, míg az ifjúságiakat két csoportra osztották fel. Az első csoport tagjai: a Mester-u. fk. B csapata, a Verbőczy rgm. B csapata, a Vas-u. fk., az MTK és a Kertész-u. fk. A második csoportban pedig a Mester-u. fk. A csapata, az Izabella-u. fk., a Verbőczy rgm. A csapata, Izr. reálgimn., Szent László reálgimn.”

Forrás: Ifjúsági testnevelés 1927. (Országos Széchenyi Könyvtár)

 

A sport mellett végig kitartó Lopos Gyula ügyszeretete (az amszterdami olimpiára például 500 pengő adománnyal segítette a női tornász csapatot kiutazni, már a csapattagok saját hozzájárulásán túl) és a vele azonos mértékű üzleti érzéke a mind nehezebb gazdasági környezetben, a közelgő gazdasági világválság előszele idején sem csökkent, lehetett nála kapni 60 pengőtől kezdve különböző kivitelben a gyerek rendre szoktatásához szükséges reform gyermekpadot, Kolos tornapadot (Kolosol Ön?) és ami a számunkra e pillanatban a legfontosabb, állványt a kosárlabdajátékhoz befont vaskosárral, párja 100 pengőtől, míg a kosárlabda "gummibetéttel" 12 pengőtől volt kapható. Az 1927. év a mindennapi életben a nagy változását a koronát búcsúztató pengő hozta.  

 

Ez idő tájt mi minden újdonság történt a kosarak világában?

 

Az év elején nagyon fontos döntésekről tudósít a Nemzeti Sport. Január 12-én arról számol be, hogy "az egységes kosárlabdaszabályokat elfogadta a MASz intézőbizottsága" és a tanács elé tárta. A MASz tanács január 13-án minden különösebb vita nélkül azokat el is fogadta.

 

 

A január 16-i lap pedig arról értesít, hogy a "MASz kosárlabda körmérkőzést ír ki szenior és ifjúsági csapatok részére". A körmérkőzés kétfordulós, az első fele teremben, a másik szabadban zajlik. A nevezésre sok időt nem hagytak, mivel aki indulni akart, annak január 20-ig kellett leadni a nevezést, a tétekkel együtt. "A tét: csapatonkint 5 pengő. A díjazás a győztesnek öt kis ezüst, a másodiknak öt ezüstözött nagy bronz, a harmadiknak öt nagy bronzérem volt.". Nyolc egyesületi csapat nevezése futott be az előírt napon a megkívánt időig, azaz este hatig a MASz irodába az V. ker. Szent István térre, persze a tétekkel együtt. Mezey, Bucsinszky, Záborszky mellett megjelentek a sportág újabb elkötelezettjei is, akik tevőlegesen kapcsolódtak be a kosaras életbe, annál is inkább, mivel többségük játékosként kergette a labdát: Leopold Tibor, Wolff Pál, Károlyi József (1933-ban az első magyar bajnokságot megnyert csapat tagja, majd az 1942-ben megalakult kosárlabda szövetség ügyvezető alelnöke) és leginkább Dückstein Zoltán (később nemzetközi játékvezető), Király István (későbbi kosárlabda kapitány, és a 15 évvel később megalakult szövetség akkori alelnöke).

 

 

jpg pdf-ből (indul a bajnokság)

 

 

 

Mint az éves értesítőből is kitűnik Kuncze tanár úr a Vas utcában annak rendje és módja szerint szorgalmasan végzi tovább a maga munkáját, egyben a Testgyakorló kör lelkes tanárelnöke.

 

„A lebonyolított versenyek az iskolai vándordíjakért folynak. Gyönyörű küzdelemmel és tökéletes játékkal rendeztük meg a kosárlabda bajnokságot, melyben a felső osztályok győztese decemberben a III. B) oszt. csapata volt (Mautner, Markovits, Némethy, Varga, Szedlacsek), az alsó osztályokból a II. B) került ki győztesen (Korb, Faragó, Róna, Füstös és Moharos). A tavaszi fordulóban az elbizakodott bajnokot legyőzte a III. A) osztály (Révay, Nagy, Vrbasz, Sárközy, Lőrincz).”

Kuncze Géza mindemellett érdekelt volt a torna sport vezetésében is és erősen éltette magában azt a reményt, hogy a tekintélyes szövetség előbb vagy utóbb a kosárlabdát is a bűvkörébe vonhatja.

 

„A MOTESz is beleavatkozott a kosárlabda ügyekbe, jogot formálván a játék felügyeletére és irányítására. E harcnak természetesen a kosárlabda szenvedte kárát. Tulajdonképpen egyik szövetség sem élt-halt a kosárlabdáért, a kérdésnek inkább tekintélyi éle volt.”

- írta Hepp Ferenc dr. 1942-ben a Testnevelésben megjelent cikkében (XV. évf. 3. szám).

 

A játékot körül ölelő képet tovább színezte egy percre sem halkuló hang, az Ifjúsági Testnevelés c. lapé, mely erőteljesen kiállt azért, hogy a KISOSz rendezze végre a kosárlabda bajnokságot (1927. október 4.-i szám). Úgy látták, hogy "a több ezer diák lelkesedése naggyá teszi ezt a sportágat", mely - víziójuk szerint - akár még a labdarúgásnak is vetélytársa lehet.  

 

 

„A MASz jóvoltából az 1926. év új sportágat ismertetett meg a magyar sporttársadalommal. A KISOSz sem maradt tétlen, az ifjúsági bajnoki címért 11 intézet sportköre versenyzett egymással. A MASz-nak azzal tehet már jobb szolgálatot a Szövetség (értsd KISOSz, a szerk.), ha megrendezi országszerte a fiúk és lányok részére a kosárlabda bajnokságot, mivel így több ezer diák lelkesedése naggyá teszi rövid idő múlva a magyar kosárlabda sportot!  Eddig ez a játék a kereskedelmi iskolák kedvelt sportja volt, ezután legyen az egyetemes magyar diáktársadalom nemzetnevelő eszköze! Ne feledjük el, hogy végre olyan sportággal állunk szemben, mely egyformán alkalmas fiú-, lány-, polgári-, tanítóképző-, és egyéb középiskolák számára. Mi azért a MASz által kiírt bajnokságot sem fogjuk hűtlenül ottan hagyni, csak az lesz a különbség, hogy például a Vas utcai fk. helyett majd a KISOSz-Dél, a KISOSz-Észak és a KISOSz Buda fog játszani Budapesten a többi ifjúsági egyesületek csapataival. Nem lehet öncéllá sohse az, hogy könnyű sikerek miatt elfeledkezzünk a Magyar Athletikai Szövetség magasztos tervéről: a kosárlabda játék terjesztéséről és népszerűsítéséről. Írja ki a KISOSz minél előbb kosárlabda bajnokságát úgy Budapesten, mint a vidéki összes kerületekben. Elérkezett a tettnek órája!”

A hovatartozás, a fennhatóság kérdésében a kosarasok feje felett zajló manőverekből jól látszik, hogy többszereplőssé vált tehát a játszma, de ami külön figyelmet érdemlő: az a lányok és a vidék felemlítése az idézett cikkben, melyre kevés precedens akadt akkoriban.

 

 

 

 

Forrás: 1927. Ismeretlen szerző (Országos Széchenyi Könyvtár)

Az utólagos elemzések általában a visszaesés éveinek nevezik azokat, melyeket az atlétikai és a torna szövetség hosszan tartó, de lapos vitái tarkítottak. Ha a játék eldurvulása miatt - ami nem tagadható - bizonyos fokú népszerűségvesztés be is következett, eseménytelennek azért nem lehet nevezni a húszas évek utolsó éveit sem.

 

 

Kuncze szerint kezdetben "zsonglőrügyességgel játszottak és az ellenfelet még érinteni sem volt szabad". A durva játékmodor viszont csúnya folt marad ennek a későbbi időszaknak a történetén: "túlságosan tág teret engedtek a testi erő érvényesülésének és az eldurvuló játék elvesztette vonzerejét". (MASz évkönyv 1935)

 

 

„Kosárlabda ügyek.

Az 1926. és 1927. év felbuzdulása után a múlt év nagy ellanyhulással járt. Az egyesületek érdeklődése annyira lecsökkent, hogy a körmérkőzéseket kora tavasz helyett, csak nyár derekán tudtuk befejezni. Az egyesületek érdeklődésének elmaradása hozta magával, hogy múlt év őszén a már három éve kiirt körmérkőzést sem írtuk ki. Javulást e tekintetben csak attól remélhetünk, ha a most folyó körmérkőzés az egyesületek érdeklődését ezen szép és hasznos kisegítő sport iránt újból felkelti.”

(a MASZ tanácsának jelentése 1928)

A korb-ball népszerűségét és elismertségét is mutatja az újabb olimpiai szereplése

Forrás: Testnevelési Egyetem könyvtára

A világban - mint ahogy már esett is szó róla - a korb-ball tovább menetelt, ugyan a magyarokat természetesen ez nem érintette, de már harmadszor is olimpiai színtérre került, még ha "csak" bemutató sportágként is (1928).

 

 

 

Minden évben minden iskolának el kellett készíteni ezt a jelentést. Az itt olvasható 1930-ban kelt.

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

A korábbi KISOSz névváltozáson ment át és 1928. január 31.-i közgyűlése után KISOK néven folytatta munkáját, addigra már 400 iskola diákságával a háta mögött.

 

 

„A kosárlabdában a főváros kerületi bajnokságát a Szent István-felsőkereskedelmi nyerte, második a Werbőczy-reálgimnázium lett. A szakértők ekkori megállapításai szerint a diákok olyan tehetséget mutattak ebben a sportágban is, amely szinte páratlannak nevezhető. Ügyességük, ravaszságuk a legnehezebb helyzetekben is képesnek bizonyult az erősebb fizikum pótlására.”

 

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1928. 25. szám

Az Ifjúsági Testnevelés 1928-ban a 25. számában, a MASz bajnokság tornatermi szakaszának végén folytatta fellépését azért, hogy a bajnokságot a KISOK írja ki és rendezze. Quo usque tandem? - teszi fel a kérdést a cikk címében a szerző. A híres Cicero-i mondat eredetileg ennél hosszabb: Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? "Ugyan meddig élsz még vissza, Catilina, a türelmünkkel."

 

A lap - míg célba nem ért - nem "szállt le" kedvenc témájáról és már a következő számában is újra előadta követelését.

 

 

„Olvasóink nem is tudják, de eláruljuk: Bucsánszkynál csak Bóka Andor lelkesebb híve a kosárlabdázóknak. Azért oly pontos a tudósításunk és góllövő statisztikánk. Ő lelkesít, buzdít e nemes sportot űzők között. Jól teszi. Szép sport, diáknak való sport. Elterjedése nehezen halad, de annál biztosabban. Nagy előnye a játéknak, hogy télen a tornateremben, nyáron a szabadban űzhető ("...a szabadtéri pályákon, miután sokkal nagyobbak a fedett pályáknál, természetesen sokkal jobban kidomborodott a játék szépsége, az itteni játék nagyobb ügyességet kíván a csapatoktól..." - írta Pluhár István, a szerk.). Ismerve a mostani főtitkár paedagógiai elveit elmondhatjuk, hogy a jövőben már KISOK kosárlabda bajnokság is lesz. Ha van labdarúgó bajnokság, már miért ne lenne diák kosárlabda bajnokság is, mikor mindkettőt szeretik a diákok játszani, s ez a fő!”

(Ifjúsági Testnevelés 1928. 26. szám)

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1928. 37. szám

Forrás: Ifjúsági Testnevelés 1928. 39. szám

A lap mondanivalóját erősítik olvasói hozzászólások is, mint például az, melyet 1928. márc. 13.-án írt a szegedi sportkör titkársága nevében Párducz ifj. titkár. (Ifjúsági Testnevelés 1928/ 28. számában)

 

 

Az az évi 37. szám arról is tudósít, hogy "Bucsinszky Viktor megbetegedése miatt minden hátralevő mérkőzésen (még két forduló volt hátra) Bóka Andor, az Ifjúsági Testnevelés munkatársa lesz a bíró". A lap beszámol arról is, hogy a Werbőczy rg. "A" győzelmével a "B" csapatuk felett gyakorlatilag már meg is nyerte a MASz ifjúsági körmérkőzést.

Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

A Werbőczy rg. "A" utolsó meccsén 55:0 (35:0) arányban győzte le az Izraelita reálgimnázium csapatát, igaz a vesztes fél csak négy játékossal állt fel. Nagyon meglátszott Schmerler hiánya és ezzel magyarázták - hogy bármennyire is megérdemelték volna - az "ehrengólt", azaz a becsületgólt, nem voltak képesek elérni. A bajnok három pontszerzője: Jakobsen (22), Horváth (18), László (15). László aznapi halványabb pontgyártása ellenére a góldobó statisztikát ő vezette 141 "gól"-lal, ahogy a lap írta. Mögötte két csapattársa Horváth 111, Jakobsen 107 góllal. A teljes mezőnyből csak ők hárman voltak képesek túlszárnyalni a 100 „gól”-t. A 14 bajnoki során más nem is dobott a Werbőczy "A"-ból gólt, csak ők hárman! Azért említsük meg a bajnokcsapat két további játékosát, Becket és Badacsonyit is.

 

Érem 1928/1929-ből

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

A MASz bajnokságát a Werbőczy rg. "A" nyerte a Szent István fk. "B" előtt. A következő évben fordult a kocka, a Szent Istváné lett az elsőség, míg a Werbőczy a második.

 

 

 

Bár a kosárlabdát ekkor még távolról sem érintette, de az év lényeges történéseihez hozzátartozik, hogy a kultuszminiszter 1928. január 1.-től a Magyar Olimpiai Bizottságot mint önálló szervezetet megszüntette. A Vallás és Közoktatási Minisztérium megvonta a bizalmat a MOB-tól és ügyeit az OTT (Országos Testnevelési Tanács) IV. számú szakbizottság hatáskörébe utalta. Később a kosarasoknak is lesz dolguk velük...


1928-ban már a Testnevelési Főiskola is foglalkozott a játék oktatásával, kezdetben "sportszerű játékok" néven került be a tantervbe. Zsigmond Judith testnevelő tanár a Kosárlabda az iskolai testnevelés keretében c. írásában (1928) a következőt írta:

 

„Hogy ez ideig a kosárlabda még nem hatolt be az összes középiskolákba, az annak tudható be, hogy igen sokan nem akarják - bár egész helytelenül - a kosárlabdát tömegjátéknak elismerni.”

A Vas utca korabeli tornatermének részlete

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

A tanárnő úgy látta, hogy egy 30-35 fős osztályban nem tehette meg, hogy csak a kétszer öt gyereknek ad játéklehetőséget a többi kárára. Ezért javasolta, hogy az iskolai órákon a játék legfőbb szabályainak megtartásával ugyan, de emeljék a csapatok összlétszámát 3x5 azaz 15 főre. Igaz megemlítette azt is, hogy

 

„A szabadtéren folyó játék területe 25x15 m, a teremben folyóé pedig 20x10 m. Kevés, igen kevés iskolának lehetne ezt a szabályt betartani, mert ugyan hány iskolának van ilyen nagyságú tornaterme vagy udvara?”

Kitűnik, hogy "a szegény ember vízzel főz" igazsága már akkor sem volt ismeretlen a hazai testnevelésben, sőt talán akkor volt csak gyakori igazán.

 

 

 

A kultuszkormányzat a Trianon utáni kor szellemének megfelelően ("Mindent vissza!") sokat hangoztatta a testnevelés fontosságát, melyben többek között a honvédelem szempontjából is a magyar ifjúság állandó készültségének esélyét látta a honvédelem szempontjából is (Trianon a magyar hadsereg létszámát is korlátozta és a haderőnél fegyverkezési stop-ot vezetett be). Ennek ellenére a nagy gazdasági világválság kitörésének évében, 1929-ben a budapesti 125000 tanuló részére csak két játszótér állt rendelkezésre, a II. ker. Marczibányi téri és a X. ker. Simor utcai - mint azt Hodászy Miklós székesfővárosi testnevelési igazgató írta (1931).

Simor utca

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

 

 

 

Misángyi Ottó

Forrás: http://gyujtemeny.sportmuzeum.hu/hu/items/details/10595,Misangyi_Otto_portre_01

Ugyanakkor Misángyi Ottó (a Testnevelési Főiskola későbbi igazgatója) angliai tapasztalatai alapján tényleges összehasonlításokat tett "A főiskolai sport külföldön és nálunk" c. írásában.

 

 

„Minálunk rendeletileg szabályozzák a termek, tantermek magasságát, azt azonban még senkinek sem jutott eszébe törvénybe vétetni (legalább csak megkísérelni!), hogy egy-egy hallgatóra akkora játszótér és sportterület jusson, mint Angliában: 120 négyzetyard, azaz kb. 100 négyzetméternyi terület.

Ez egy fél Városliget a budapesti tudományegyetem számára!

Soha nagyobb hálára nem kötelezné törvényhozó nemzetét, mint aki ezt keresztül tudná vinni!”

(Vox Academica, az országos magyar katolikus főiskolai diákszövetség folyóirata, 1928)

 

Látszólag kicsit messze kerültünk a témától, de valójában még sem, hiszen a tanuló ifjúság hazai lehetőségeiről van szó a testnevelésben és megállapítható, hogy milyen hátrányt kellett elszenvedniük a magyaroknak külföldi kortársaikkal szemben csak ezen az egy ponton. A fejezet zárásaként bepillantás a korba egy másik "kulcslyukon át": a húszas évek végének hangulatára utaló reklámok Magyarországáról, elsősorban „sporttestvéreknek”.

 

 

A lányok sem várhatnak tovább

A lányoknál csak a húszas évek végén indult be igazán a játék. A Székesfőváros közoktatási ügyosztálya 1929-ben a leány polgárik és középiskolák részére háromudvaros (egyes helyeken "kullancs" elnevezés is felbukkan) bajnoki körmérkőzést írt ki.

 

Forrás: Nemzeti Sport 1929. 02. 10.

Kilenc polgári és öt középiskola indult, összesen 26 csapattal, kieséses rendszerben. A mérkőzésekre tavasszal a Simor utcai játszótéren került sor, rendszerint Bóka Andor bíráskodása mellett. A X. kerületi Óhegy utcai polgári Dobó Katalin felsőkereskedelmi "A" csapata győzött megelőzve saját "B" gárdáját. Egy évre rá csak polgári iskolák indultak és az Óhegy utcaiak megvédték címüket.

 

„IX. Szt. István fk. – VII. Izr. alapítvány rg. 15:9 (9:7). Bíró: Bóka Andor.

IX. Szt. István fk.: Győry Szabó – Horváth – Matusik, Pleva. –  VII. Izr. rg.: Bódi, Weisz – Herskovits – Pfeifer, Rosenwasser.

A diákok egyik legkedveltebb téli teremjátéka az évről-évre nagyobb népszerűséggel űzött kosárlabda, az idén 14 fővárosi középiskola csapatát szólította küzdelembe.  A két csoportban végig harcolt körmérkőzés döntőjét tegnap délután tartották meg az Abonyi-u rg. tornatermében, ahol a szépszámú diákközönség olyan hangos buzdítással kísérte kedvenc csapatainak küzdelmét és olyan érdeklődéssel figyelte a pompás játék sok ügyességet és erőt kívánó akcióit, hogy ahhoz hasonló csak a legizgalmasabb futballmérkőzéseken látható.”

 

Az évtized végére a Magyar Atlétikai Szövetség és ellenlábasa, a már új nevet viselő Magyar Országos Torna Szövetség jobbnak látták befejezni a civakodást, megértették, hogy a kosárlabda érdekét a legkevésbé sem a kettejük magánszáma szolgálja és vagy ezért vagy a fogyóban levő muníció okán, de végül csak eljutottak egy 11 pontból álló megállapodásig.  (1930, MASZ évkönyv 111-112. old.) Ennek értelmében a két szövetség közös fennhatósága alatt álló Kosárlabdajáték Bizottság vette a kezébe az irányítást.

 

 

 

„Sokáig csak a főváros felsőkereskedelmi iskolái, később a K. I. S. O. K. foglalkoztak ezen játékkal, míg a M. A. Sz. és M. O. T. E. Sz.-ben a nagy látókörű két elnök fel nem ismerte a játék sok és hasznos előnyeit. Demény Károly és Stankovits Szilárd őméltóságáék érdeme, hogy ma már bajnokságot ír ki a M. A. Sz. – és M. O. T. E. Sz. közös kosárlabda bizottsága.”

- írta igen békülékeny hangnemben a nemzetközi szabálykönyv előszavában Kuncze.

 

 

 

Kuncze Géza

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

A bizottság elnökét és két tagját a MASz, előadóját és egy tagját a MOTESz delegálta, azaz a MASz uralhatta az utolsó szót. A mindkét oldalon kulcsszerepet betöltő Kuncze Géza lett a bizottság első elnöke. Miután a tornászok néhány év elteltével hallgatólagosan kisétáltak a megállapodásból, a sportág ügyeit gyakorlatilag a MASz égisze alatt működő bizottság vitte tovább. Az iskolai munkája és a kosárlabda ügye mellett Kuncze Géza figyelmét a harmincas évek elején egyre erőteljesebben kötötte le a torna is.

 

 

Nagy erőkkel készültek a Székesfővárosi leány- és fiú középiskolák 1930-ban rendezett II. tornaünnepélyére, melynek anyagát Hodászy Miklóssal és Budai Annával szerkesztette.  A kiadvány előszavában Kuncze Dr. Purebl Győző tanügyi tanácsnok őméltóságát emeli ki, mint a "testnevelő tanárok legjobb akarója, a magyar sportnak mindenkori és minden akadályokat leküzdő támogatója."

 

 

„Alatta működő testnevelési tanárnők és tanárok adják e kis füzetben tudásuk és modern irányban való működésük legjavát. Szorgalmas munkájuk méltó elismerése óhajt lenni az ünnepi gyakorlatok megörökítése, melyekkel a testnevelés magasztos ügyét szolgálták és csonka országunk ifjú lelkében az irredenta mécset élesztették.

 

Budapest, 1930. április havában.

Kuncze Géza”

 

A májusi rendezvény hatalmas sikerrel zárult,

 

„az ünnepélyen 2600 tanuló vett részt. A fiúiskolák oszlopainak felvonulása katonás rendben és fegyelmezetten folyt le, a Hiszekegy eléneklése után bámulatos tökéletességgel végrehajtott szabadgyakorlatok következtek, melynek zenéjét Kertész Gyula szerzette, a gyakorlatokat pedig Kuncze Géza felsőkereskedelmi iskolai testnevelési tanár állította össze.”

Forrás: Nemzeti Sport 1930. 03. 11.

A tornászok és atléták közt kitört békével megfordult a hanyatlás tendenciája is és a kosárlabda újra prosperálni kezdett. Ennek a periódusnak az első KISOK bajnoka a Rákóczi Fk.

 

 

 

 

„Részt vettünk a KISOK kosárlabda-bajnokságában, hol csapatunk állandóan a bíróérdekek ellen küzdve, a 3. helyet érte el. Róna, Füstös, Faragó, Korb és Moharos éremdíjazásban részesültek.”

(Vas utcai értesítő)

A középiskolások részére nagy örömöt jelentett, hogy részükre a főváros újra versenyt szervezett, fiúknak is, lányoknak is kétudvaros játékban. Egyebek mellett a labdáról is a csapatoknak kellett gondoskodniuk, a bírót viszont a főváros küldte.

 

 

„A székesfőváros közoktatási ügyosztálya kosárlabdabajnokságot rendez a polgári és középiskolák részére

 

Saját tudósítónktól –

 

A diákok legkedveltebb teremjátékának, a kosárlabdajátéknak, nagyobb mértékű fejlődését és elterjedését kívánja szolgálni a közoktatásügyi ügyosztály új intézkedése. Eszerint úgy a fiú, mint a leány polgári és középiskolák részére kosárlabdabajnokságot ír ki.

A fiúközépiskolák részére már régebben is évenként megrendezte a közoktatási ügyosztály a kosárlabdabajnokságot, de a KISOK megalakulása után ez abbamaradt.

Most a fővárosi középiskolák, de főképen a polgári iskolák tanárainak a kívánságára a közoktatási ügyosztály újból kiírta a bajnokságot és ezzel az intézkedésével különösen a polgári iskolák ifjúságának szerez nagy örömet. Ezeknek ugyanis eddig alig volt alkalmuk sportszerű játékban iskolájuk színeiben megmérkőzni.”

(Nemzeti Sport, 1930 nov. 9)

 

 

Kosárlabda bajnokság #1Kosárlabda bajnokság #2Kosárlabda bajnokság #3

 

Forrás: magángyűjtemény

 

 

 

A világot jelentő deszkák tövében

A Vas utca 1931/1932 évi tablójának tanúsága szerint nem csak hogy Szerb Antal neve szerepel már helyesen, de már egy tanárnő is feltűnik a tanári karban.

 


Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Azt nem tudni, hogy a tíz évvel későbbre ígért találkozót megtartották-e, s ha igen, azon hányan jelenhettek meg, de az biztos, hogy 1942 Péter és Pál napjára szólt a meghívás. Ez a tíz év a világ történetének legpokolibb tíz éve, benne a gazdasági világválságtól a II. világháború kirobbanásáig és rémének világméretű terpeszkedéséig.

 

Ebben az új évtizedben a hazai kosárlabdában földindulást hozott egy váratlan esemény, s kiírták az első magyar bajnokságot is, amelyet azóta is minden évben megrendeztek (még a háborús évek alatt is!). 1931/32-ben létrehozták a bíróbizottságot is, mely a mai napig áll és dolgozik.

 

 

 

 

„Portyázás a kosárlabdafronton, avagy a VAC megverte a MAC-ot

 

–  Saját tudósítónktól –

 

Vasárnapi számunkban szerényen húzódott meg az a kis hír, mely tudtul adja, hogy délután többek között sor kerül a MAC-VAC kosárlabdameccsre. MAC és VAC egymás ellen! Mindenkép érdekesnek ígérkezett a meccs, de azért annyi nézőt mégsem vártunk, mint amennyi az abonyi utcai tornateremben szorongott.

Tessék elképzelni egy tornatermet, fűrészporral felhintettet, körül a fal mellett elszánt kosárlabdadrukkereket, akiket átlag félpercenként a bordásfalhoz lapítanak. Biztos hely csak a kosarak háta mögött, az ajtókban, azután a bordásfalon és a póznák tetején található. Itt aztán fürtökben lógtak az oda felmászott nézők.

A kosárlabda komoly dolog. Itt a közönség is sportol…"

- adta hírül a korabeli tudósító, majd ezt írta:

 

„...mindinkább népszerűvé válik a kosárlabda. Tavaly csak hat résztvevője volt az NTE-körmérkőzésnek, idén tizenegy csapat jelentkezett. Minden meccs derbi, a VAC ingyen adja a tormatermet, bíró csak kettő van, nagyon kevés ez, Bóka például tízig itt bíráskodik. Férfias játék a kosárlabda, de három év alatt csak egy komolyabb baleset történt, Németh lábát törte el a kosárfa, de már játszik. Auspitz dob, a MAC kosara mellett álló nézők közül valaki meglöki a karját, a labda így is bemegy, de az illetőt majdnem meglincselik. Kifelé lökdösik, a macisták összefutnak.  A csomóból Csorba hangja hallatszik ki:

 

- Uraim, ne felejtsék el, hogy mi itt vendégek vagyunk!”

(Nemzeti Sport 1931. jan. 5)

 

PDF ORSZÁGOS SZÉCHENY 2016-10-17-1-13-28

 

Különleges dolog történt 1931. február 10-én:

 

„Szkreccselte a Vasast a kosárlabda bizottság, mert két mérkőzéséről indokolás nélkül elmaradt és a harmadikon – a VAC ellenin – is csak a nézők közül kerített kiegészítő emberrel tudott kiállni.”

De ami talán még ennél is egyedülállóbb, (elvégre előfordult már olyan eset is a sportban, amikor Papp Lacit - hogy ha már ott volt - a nézőtérről hívták be a ringbe öklözni, ugyan hirtelen ugorjon már be valaki helyett) az az, hogy a 92-6-os eredménnyel véget ért meccsen László egymaga ötven (!) pontot szerzett, ami nagy valószínűséggel rekord lehet a játék hazai történetében. A korrektség kedvéért essen szó a Vasas pontszerzőjéről is, Czabalának sikerült csapata mind a hat pontját betermelni az ellenfél kosarába.

 

„Egyfordulós kosárlabdabajnokságot ír ki a MASz

 

A MASz kosárlabda bizottsága szerdán este ülést tartott, melyen elhatározták, hogy 1933. évre kiírják a kosárlabda bajnokságot.

Nagy vita volt akörül, hogy egyfordulós, vagy kétfordulós legyen-e a bajnokság. Az egyesületek szinte egyhangúan az egyfordulós, maga a bizottság ellenben a sportszerűbb kétfordulós bajnokság mellett volt, végül mégis abban történt megegyezés, hogy a jövő évre egyfordulósnak írják ki, azontúl azonban feltétlenül kétfordulós lesz a kosárlabdabajnokság.”

(Nemzeti Sport 1932)

PDF (SM_32_12_22)

 

1932 legfontosabb kosaras eseménye június 8-án Genfben történt, ekkor alakult meg a sportág nemzetközi szövetsége, a F.I.B.B. (Federation Internationale Basketball), melyet nyolc ország alapított (Argentína, Csehszlovákia, Görögország, Olaszország, Lettország, Portugália, Románia és Svájc), s 2016-ra már 213 ország szövetsége tartozik hozzá. A megalakulásra két évvel azután került sor, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a kosárlabdát besorolta az elismert sportágak közé.

 

Egészen 1933-ig Magyarországon csak a palánk nélküli póznás kosár volt divatban.

 

Az az évi torinói főiskolai világbajnokságra kiutazott magyar csapat (Rózsa László, Matusik-Maros Ferenc, Károlyi József, Petrik-Péteri Béla, Majzik László, Szamosi-Sztankovics István, Kozma Emil) abban a hitben érkezett oda, hogy a megszokott német korb-ball-t fogják játszani, ámde a helyszínen kiderült, hogy erről szó sincs, mert a csapatokra az amerikai, a palánkos kosárlabda vár.


Akik először láttak palánkot

Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

 


dr. Misángyi Ottó

Forrás: Képes Sport 1941. augusztus 26.

A mieink a dr. Misángyi Ottó csapatvezető által hirtelen beszerzett szabálykönyv tanulmányozásával egy-két nap alatt ismerkedtek meg a számukra idegen formátumú játékkal, oly sikerrel, hogy végül - három vereség mellett - a franciák ellen még győzni is sikerült.

 

Ez a tapasztalat segített ahhoz, hogy Magyarországon is lökést kapjon a valódi "basketball", felszereljék a palánkokat, majd feledve az eltelt húsz év "korb-ball-ját" átálljanak

a  k o s á r l a b d á r a, melyben "sima talpú gumicipők használhatók, a pálya talaja sima föld vagy vörös salakos". (Gyimesi János-Zsíros Tibor: Az első 100 évünk)

 

 


Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

A dr. Misányi - dr. Bakos - Rózsa trió angolból fordított szabálykönyve 1938-ig volt használatban, amikor is az 1936-ban, a F.I.B.B. berlini kongresszusán elfogadott új szabályait Hepp dr. adta közre magyar nyelven.

 

„... meghonosítjuk a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség játékszabályait, melyeket 1932-ben fogadtak el Genfben.

 

Angolból Dr. Bakos Gábor és Rózsa László lelkes tanítványom fordítása e szabályok. Hálával és köszönettel tartozom Dr. Szukováthy Imre úr őméltóságának tanácsaiért, Misángyi Ottó főiskolai tanár úrnak kedves utasításaiért, valamint Zsingor László kollégámnak munkálkodásáért. A szövetségben pedig a bizottság tagjainak, kik velem karöltve önzetlenül dolgoznak e szabályok és a kosárlabda ügyéért.

 

Hiszem és remélem, hogy ezen játék új felszerelésével és új szabályaival ifjúságunknak annyira kedves lesz, hogy a legközelebbi világbajnokság alkalmával édes hazánk versenytabelláján már előkelőbb helyezésével a többi elismert sportágak mellé fog sorakozni.

 

Budapest, 1933.

Kuncze Géza

a M. A. Sz. – M. O. T. E. Sz.

kosárlabda bíróbizottság

elnöke.”

 

 

Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

A füzetből természetesen az is kiderül, hogy Lopos Gyula azonnal készen is állt az új szabályok szerinti kosárlabda állványok, labdák, hálók, jelzőszámok szállíiacute;tására.

 

 

 

„A palánk 183x122 cm. nagyságú volt, a gyűrűt a föld felszínétől 3 m-re kellett elhelyezni, 16 cm-re a palánktól. Mindegyik csapat részére 2-2 cserejátékos volt engedélyezve, a cserejátékost csak két ízben lehetett cserélni a mérkőzés folyamán. A hivatalos személyek: bíró, két határbíró, két időmérő és két pontozó /jegyző/.”

(Verbényi József: A kosárlabda története)

A szabálykönyv megjelenéséről beszámolt a Testnevelési Tanárok közlönye is:

 

„Kuncze Géza kartársunknak, a kosárlabda bíróbizottság elnökének szerkesztésében a mindig áldozatkész Lopos Gyulának kiadásában megjelent a MASz és a MOTESz által elfogadott és jóváhagyott, s a nemzetközi szövetség szabályaival megegyező Játékszabály. Sajnos, a füzeten az ára nincs feltüntetve, s így az érdeklődőket Lopos Gyulához tudjuk csak utasítani.”

- írta a szerkesztő az ajánlásában.

 

 

PDF 33_01_01 MASZ Kosárlabda c. egység

 

 


Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

Hogyan fogadja a számára földrengéssel felérő változásokat Kuncze Géza?

 

Egy szóban kifejezve, bizakodva, mint ahogy azt a szabálykönyv előszavának végén írta is. Igaz, ekkoriban már legalább annyira fordult a figyelme a torna felé, mint a kosárlabda felé. Bár az is igaz, hogy 1933-ban és 1934-ben ő a kosárlabda bíróbizottság elnöke. A Kosárlabdajáték Bizottság elnöki posztját egy idő után Kunczét követve Vass Ferenc vette át.

 

Kuncze 1933-ban adta ki a Budai Annával közösen megtervezett "Újszerű tornagyakorlatok" c. füzetüket.

 

Ennek az előszavában írták a szerzők:

 

„Testnevelésünk pedig az utolsó húsz évben, de főképpen a világháború óta hatalmas fejlődésen ment át. Ezért igyekeztünk 9 válogatott, a testnevelés mai fejlett fokának megfelelő mintacsapat anyagot könyvünkben csokorba foglalni...

 

Ha kedves kartársaink annyi szeretettel és jóindulattal fogadják és használják fel gyakorlatainkat, mint amennyi munkát mi végeztünk azok megtervezésével, akkor nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nyert ügyet szolgáltunk és édes hazánk testnevelésének nemzetfenntartó pilléreit egy téglával megerősítettük.

 

Budapest, 1933. február hó.

A SZERZŐK.”


Forrás: Országos Pedagógiai Könyvtár

1933 márciusában jelenti be a Testnevelési Tanárok közlönye, hogy az "Újszerű tornaünnepély-gyakorlatok" megjelent. (A szerzők kiadása, 148 oldal, ára 3 pengő, kapható a szerzőknél. Budai Anna címe: Budapest IX., Üllői-út 109/b II. 20, Kuncze Gézáé: Budapest III., Szentendrei utca 38):

 

„Budai Anna és Kuncze Géza nagy mesterei a gyakorlatok összeállításának. A MOTESz gyakorlatanyag-pályázatok eredményhirdetésénél mindig az élre kerülnek, az ő tervezetüket fogadta el a szövetség az idén is, a jövő évben Budapesten megrendezésre kerülő világbajnokságra. Mesterek kezéből került hát ki a kis könyv!”

- írta Szőke Elemér a közlöny szerkesztője.

 

 

Dr. Szukováthy Imre, a TF igazgatójának előszavában ez áll:

 

„Nagy örömmel értesültem arról, hogy két kiváló testnevelési pedagógus, Budai Anna és Kuncze Géza vállalkoznak arra, hogy kartársaik munkájának megkönnyítésére gyakorlati anyagot állítanak össze és azt könyv alakban megjelentetve, közkinccsé teszik. Meg vagyok arról győződve, hogy kollegáim ugyanazzal az érzéssel, örömmel és köszönettel fogják üdvözölni ezt a hézagpótló munkát, amely működésüket megkönnyíti és így az egész magyar testnevelés ügyét is előmozdítja.”

Kuncze - szokása szerint - továbbra is nyughatatlan, 1933-ban havonta jelentkezik egy-egy újabb írással a Testnevelési Tanárok közlönyében, de a kosárlabdával kapcsolatban nem publikál. A lap első évfolyamának januári számában "Súlygolyógyakorlatok"-at közöl.

 

„Az igen ötletes és ügyes Kuncze Géza kedves kis táblázattal lepett meg bennünket újév napján. Ő, aki ritmikus és versenyszabadgyakorlataiban mindig tudott valami újat és meglepőt adni, most a súlygolyót, mint kéziszert használja és összekapcsolja a kar mozdulatait olyan láb és törzsmozdulattal, hogy a táblázat 24 gyakorlata ugyancsak kiadósan átdolgozza az egész testet.”


Még nem látható a palánk a kosár mögött

Forrás: Hodászy Miklós: Budapest Székesfőváros iskolai és iskolánkivüli testnevelésügyének történeti fejlődése 1890-1930

A lap májusi számában Kuncze óratervvel jelentkezik oly iskolák III.-IV. osztálya számára, melyeknek tornaterme nincs felszerelve. Ezután pedig cikket tesz közzé "Játékok medicin labdával" címmel.

 

 

 

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

De hagyjuk is a tornát egy időre, annál is inkább, mert 1933-ban a MASz Kosárlabdajáték Bizottsága az első hivatalos kosárlabda bajnokságot kiírta tizennégy csapat jelentkezése mellett.

 

 

PDF-ek: TF 1933-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1934-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1935-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1936-01-01 MASZ évkönyv

 

 

Az első magyar bajnok a KEAC (Közgazdasági Egyetemi Atlétikai Klub): Károlyi József, Kozma Emil, Majzik László, Matusi Ferenc, Péteri-Petrik Béla, Rózsa László, Simon József.

 

 

PDF-ek: TF 1933-01-01 MASZ évkönyv

 

az anyag végén levő három táblázat

 

 

 

Az év eseményei sorba vételének a végére egy igazán jó hír a testnevelő tanároknak is jutott. Érdekvédelmi szervezetük elnöksége még 1933 tavaszán azzal a kérelemmel fordult a

 

„m. kir. kereskedelmi miniszterhez, hogy a tanárokat megillető 50 százalékos távbeszélő díjkedvezményt a testnevelő tanárokra is terjessze ki.”

És mit ád Isten, július közepén a magas hivatal így jelzett vissza:

 

„Értesítem, hogy az 50 százalékos távbeszélő díjkedvezmény főiskolai képesítésüknél fogva azokat a kinevezett, fizetési osztályba sorozott, esküt tett testnevelési tanárokat (tanárnőket) is megilleti, kik végleges minőségben a törvényhatóságok által fenn tartott tanintézeteknél vannak alkalmazva.”

Éljen! Szóval sok sok szaktársa mellett Kuncze Géza is fél áron telefonálhatott. Legalább ennyivel könnyebb lett az életük, mert azért a gazdasági világválság éveiben különösen megterhelők voltak a mindennapok. Íme egy adalék ahhoz, hogy az atlétáknál például több egyéb mellett miben jelentkeztek a problémák.

 

„A gazdasági viszonyok romlása leginkább a versenyek és versenyzők számának apadásában nyilvánult meg. Budapesten múlt évben csak 50 szenior, 22 ifjúsági és 11 női, vidéken 108 szenior 76 ifjúsági és 8 női versenyt tartottak, a versenyek száma tehát az 1932. évvel szemben 17%al apadt.

 

Még nagyobb az apadás az igazolásoknál (847) és az átigazolásoknál (151), mert itt a fogyás már 33%-ra emelkedett.

 

A gazdasági viszonyok romlása leginkább a versenyek és versenyzők számának apadásában nyilvánult meg. Budapesten mult évben csak 50 szenior, 22 ifjúsági és 11 női, vidéken 108 szenior, 76 ifjúsági és 8 női versenyt tartottak, a versenyek száma tehát az 1932. évvel szemben 17%al apadt.

 

Még nagyobb az apadás az igazolásoknál (847) és az átigazolásoknál (151), mert itt a fogyás már 33%-ra emelkedett.”

(MASz évkönyv 1933/1934 28. old.)

 

Forrás: MASz évkönyv 1935. (Testnevelési Egyetem könyvtára)

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

Visszatérve a kosárlabdára. Az új formájában minden korábbinál kedveltebb lett a játék, melynek 1934. évi bajnoka a BSzKRT. A MASz a növekvő népszerűséget érzékelve az 1934/1935. évi bajnokságot már téli, tornatermi és tavaszi, nyílt pályafordulókon keresztül bonyolította. A bajnokságot a TFSC nyerte a MAFC előtt.

 

 

 

Forrás: magángyűjtemény

A bajnoksággal egyidejűleg megrendezték a második csapatok részére a Szövetségi díj mérkőzéseket is. Itt fordított sorrend alakult ki a MAFC és a TFSC között. Az akkor 44 éves, ereje teljében levő Kuncze Gézát úgy is, mint a MOTESz 11 alelnökének egyikét (a további 15 társelnök mellett!) leginkább az 1934. évi budapesti tornász világbajnokság kötötte le, kiemelt szerepet kapott az előkészítésben és a lebonyolításban, de emellett a szövetség propaganda, műszaki és KISOK bizottságának is tagja. A dolgok természetéből fakadt, hogy a világbajnokság záróünnepségen a férfiak közös szabadgyakorlatait, mint addig soha nem látott látványosságot ő vezette 12000 tornász részére az Ügető pályán.

 

Elérkezett a záróünnepség. Esett az eső, kérdéses volt, hogy megtartják-e az eseményt. Az ünnepségnek anyagiak hiányában nem volt főpróbája, úgy tervezték, hogy a próbát majd közvetlenül az előadás előtt tartják meg, de az időjárás ezt a tervet meghiúsította. Végül a szervezők úgy döntöttek, hogy az ünnepséget minden körülmények közt megtartják, különösen az után, hogy a kormányzó úr kabinetirodája megüzente, a programon Horthy Miklós is megjelenik feleségével és két fiával.

 

„A díszpáholyban foglalt helyet Städing, a német sportdiktátor helyettese, rohamosztagos uniformisában, horogkeresztes karszalaggal. 1500 német jött el és hatalmas horogkeresztes lobogóval vonultak el a tribünök előtt. Ezután olyan jelenet következik, amilyet Magyarországon még nem láttak: tizenkétezer tornász tüneményes szabadgyakorlatokat mutat be impozáns fegyelemmel, méltóságteljes pontossággal. A résztvevők már régóta tanulják ezeket a gyakorlatokat, melyeket Kuncze Géza testnevelési tanár szerzett. Alkalmazkodik a tömegek erejéhez, sokat lendül magasba a kéz, összecsapódnak a tenyerek, változatos fordulatok, amelyek mind-mind színessé, szemet gyönyörködtetővé teszik az egész bemutatót. A legszebb szakmunka Kuncze tanáré.”

„Amit a leventék az igen nehézfokú és Kuncze Géza alelnökünk által szépen összeállított és vezényelt szabadgyakorlatok bemutatásánál produkáltak, az egyszer s mindenkorra igazolta a leventeintézmény tízéves munkájának nem remélt eredményeit, az intézmény életrevalóságát és azt, hogyha társadalmi sportszövetség és leventeintézmény összefognak azért a közös célért, amely mindkettő zászlajára arany betűkkel van felhímezve, akkor a magyar föld fölé boruló gyászfellegek nem sokáig maradnak az égen s az azokon keresztül törő igazság fényében felvirul ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek a múltéhoz méltó jövendője.”

(A MOTESz jelentése az 1934. évről)

 

 

Forrás: Nemzeti Sport 1935. január 4. (Országos Széchenyi Könyvtár)

No de vissza a kosárlabdához, még akkor is, ha náluk világverseny rendezéséről nem csak hogy nem beszél, de még csak nem is álmodik senki. Van viszont miről beszélni, hisz Molnár Zoltán szerint nincs méltó ellenfele a Szt. István fk.-nak (Nemzeti Sport 1935. január 4.).

 

Forrás: Nemzeti Sport 1935. január 17. (Országos Széchenyi Könyvtár)

 

A KISOK bajnokság döntője meg csak késik, s nem fogják kitalálni, hogy miért. Mert hogy nem győzik a sportorvosikat a dokik. (Nemzeti Sport 1935. január 17.)  

 

 

És van itt még egy kis csemege is. A Magyar Torna 1935 szeptemberi számában ír az "Olympia" Dolgozó Nők Sport Egyesületének rendezésében zajló kosárlabda körmérkőzésről. Ez önmagában is érdekes, hiszen 14 indulóról tájékoztatnak, de az meg különösen izgalmas, hogy a mérkőzésekre bíróként négy hölgyet jelöltek!

 

Magyar torna 1935.Az

 

Kilépve a kronológiából érdemes megállni egy kis kitérőre. 1941-ben jelent meg cikk az 1932-ben alakult Olympiáról, részletesen bemutatva a piros-fehér női egyesület életét.

Látogatás OlympiábanWidder Györgyi büntetője

 

Az 1935. év sem eseménytelen a kosárlabda számára, hiszen a magyarok is bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe. Ebben az évben kérte felvételét Magyarország a nemzetközi szövetségbe, majd a Genfben májusban rendezett első Európa-bajnokságra csapatot is indított. A nagyrészt főiskolai játékosokból álló, újonc válogatottnak túl nagy szerencséje persze nem volt, hisz a torna végső győztesével, Lettországgal kezdtek és 46:12 (20:7) lett a vége. A magyar csapat: Szamosi (4), Nagy, Csányi (5), Kolozs (1), Szunyogh (2) (Velkei, Kozma).

 

A rutintalan csapat a vigaszágon kikapott Bulgáriától (22:19), de 24:17 (9:12) arányban legyőzte Romániát. A csapat: Szamosi (5), Nagy (1), Csányi (14), Kolozs, Velkei (Lehel (4), Kozma). Rajtuk kívül még Lelkes, Majzik és Rózsa is ott volt a versenyen. A szövetségi kapitány Várkonyi-Valasek Ferenc, a MASz szakfelügyelője volt. Király István és Rózsa László a bírói munkát tanulmányozták, s utóbbi a sajtót is tájékoztatta az eseményekről. A vigaszdíj 4., az Eb 9. helyével utazhatott haza a válogatott, egy hellyel az utolsó románok előtt.

 

A genfi szereplés a tapasztalatszerzés terén sokat hozott a konyhára és ez már az augusztusi, MFSE rendezte budapesti főiskolai világbajnokságon kamatozott is.  A mieink a franciák és a németek (!) legyőzésével, a lettek és a lengyelek mögött a harmadik helyen végeztek. Tele is volt dicsérettel az évet záró MASz jelentés, mely többek közt kiemelte azt is, hogy tíz éve vették fel a kosárlabdát a programjukba.

 

„A főiskolai világbajnokságon résztvevő csapat az itt megjelent csapatoknak kemény ellenfele lett és bizony nem késik az idő, amikor teljesen egyenrangúvá fog lenni a külföldi csapatokkal. Az is bizonyítja ezt, hogy a szövetségbe egymás után érkeznek a szomszédos országokból meghívások, hogy a magyar csapatot egy-egy vendégszereplésre megnyerjék. A közönség érdeklődése, különösen a vidéken is felfokozódott. Kalocsa volt az első vidéki város, amely nagyszabású ünnepélyt rendezett, amelyre a szövetségtől két csapatot kért, hogy ott az ifjúságnak bemutathassák és ezek alapján kezdjék lerakni a kosárlabda játék alapjait vidéken is. .....hisszük és reméljük, hogy az új esztendő ebben a sportágban is meghozza a maga nagy fejlődését.”

 

PDF TF 1935-01-01  MASZ évkönyv

 

Kosárlabda. címszó alatti bekezdés

 

A jelentés ugyan nem említi, de tegyük hozzá, hogy - igaz csak három közül - a nők bronzérmet szereztek a lengyelek és a lettek mögött a főiskolai világbajnokságon. Vonke Rudolfné csapatvezető Barczát, Czakót, Jankót, Kutast, Pásztort, Perjést és Sándort küldte pályára.

 

S ha mindez kevés lenne erre az évre, tegyük hozzá azt is, hogy 1935-ben a TF-en önálló tárgyként bevezették a kosárlabdát.

 

 

 

 

Hogy úszott el Berlin?

Azt nem tudni, hogy Kuncze Géza valaha is ábrándozott-e arról, hogy a kosárlabda egyszer még olimpiai programra is kerülhet, esetleg arról, hogy ott a magyarokat is nevezik az indulók közé. Álom ide, álom oda, 1936-ban jó esély látszott arra, hogy mindez valósággá váljon. A kosárlabda a berlini olimpián került be a műsorba és attól kezdve be is betonozta ott a helyét. A magyaroknak azonban csak "majdnem" sikerült részt venniük a történelmi első ötkarikás seregszemlén. A menedzselésben pedig igazán nem volt hiány, a MASz messze nem mostohájaként bánt a kosarasokkal, sőt külön fejezetet nyitott a témáról az 1935. évi évkönyvében "A kosárlabda-sport olympiai készülődése" címmel.

 


PDF TF 1935-01-01  MASZ évkönyv

 

"A kosárlabda-sport olympiai készülődése" fejezet

 


MTI jelentés 1936 áprilisból:

 

A kosárlabda olimpiai keret tagjai április 22.-én, szerdán és 24.-én, pénteken a BEAC pályán délután l/2 5 órakor tartják olimpiai közös edzésüket, amikor ellenfelük a BEAC csapata lesz. Ezeket a mérkőzéseket már szabadtéren bonyolítják le.

 

„A szövetség, hogy a bajnoki mérkőzések fedettpálya fordulója, és a szabadtéri forduló közötti időszakot mérkőzésekkel kitöltse, olimpiai kupa-mérkőzéseket írt ki, amelyet kiesési rendszer alapján bonyolított le. A résztvevő 9 csapat hatalmas küzdelmet vívott a győzelemért és a megelőző közös tréningeknek már itt meg is látszott a hatása, mert minden egyes mérkőzésen, a komoly és céltudatos munka eredménye fokozódó mértékben jelentkezett.”

(1936 MASz éves jelentés, 35. old.)

MTI jelentés 1936. április 23-án:

 

A MASz északnyugati kerületének meghívására a szövetség az olimpiai kosárlabda keretet A /fehéringesek/ és B /pirosingesek/ leküldte Székesfehérvárra, egyrészt, hogy a kosárlabda sportnak a vidéken újabb híveket szerezzen, másrészt, hogy a jövő hétvégén Páduában eldöntésre kerülő hármas nemzetközi tornára a magyar válogatott csapat teljes felkészültséggel álljon ki. A székesfehérvári ARAK pályát nagyszámú közönség lepte el, hogy tanúja lehessen a kosárlabda bemutatónak. Az olimpiai keret két csapata pályára vonulásakor karfelemeléssel üdvözölte a közönséget. A két csapat a következő összeállításban állott föl:


A/fehéringesek: Csányi III, Lehel-Szamosi-Marosi, Kozma. Csere: Badacsonyi, Eszéki
B/pirosingesek: Péteri, Lelkes-Kardos-Károlyi, Valjen (?). Csere: Kovács, Polgárdi. Biró: Zsingor László


A félidő vége felé az A csapat újból lendületbe jött és a félidőt 14:6 arányban megnyerte. Végeredményben az A csapat 41:29 /14:6/ arányban győzött. A kosárlabda bemutató nemcsak erkölcsi sikert, hanem sok hívet is szerzett a kosárlabdasportnak.

 

 

MTI jelentés 1936. április 29-én:

 

Vasárnap délelőtt a BSzKRT tornacsarnokában fontos mérkőzést bonyolítottak le. A MASz az olimpiai előkészületek során műsorába iktatta az olimpiai sorsolás szerinti kupamérkőzés megrendezését, amely a döntő mérkőzéssel ért véget. A szombati elődöntő mérkőzések után a MAFC A és a BBTE került a döntőbe. A mérkőzés egyike volt a legszebb játékoknak. Végül is a jobban összeszokott MAFC csapata győzött kis gólkülönbséggel, 23-19-re. A TFSC jó képességű hölgycsapata a BEAC/MAFC vegyes csapattal játszott bemutató mérkőzést, amelyet a TFSC hölgyei nyertek meg 29-4 arányban.

 

A mérkőzések befejezése után dr. Szerelemhegyi Jenő, a MASz ügyvezető alelnöke lelkes beszédben felhívta az egyesületek és játékosok figyelmét az olimpiai játékokra és kérte őket, hogy a magyar kosárlabda sport érdekében eddigi munkájukat még fokozzák, hogy Berlinben méltóképpen képviselhessék a magyar színeket. Rózsa László, a MAFC kapitánya keresetlen szavakkal köszönte meg a szövetség támogatását és mindnyájuk nevében megígérte, hogy mindent elkövetnek, hogy a szövetség áldozatkészségét kiérdemeljék.

 

 

Forrás: Nemzeti Sport (Testnevelési Egyetem könyvtára)

A sajtó feltűnő módon határozottan állt ki a válogatott mellett és szorgalmazta a csapat kiutazását Berlinbe, sőt már a japánok elleni felkészülési mérkőzés előtt kész ténynek könyvelte el az utazást.

 

A Nemzeti Sport pedig már azt is közölte, hogy melyik nap melyik sportág hány versenyzője kel útra Berlinbe. A kosarasok utazását augusztus 5-re tették 10 fővel, egy nappal a 23 fős tornász delegáció, az öt kardvívó és a teljes delegáció legutolsó tagjaként megemlített Kuncze Géza előtt. A csapat részvételi költségeit már be is fizették, annak ellenére is, hogy azok esetleges visszatérítésére nem volt lehetőség. Miért is ne bíztak volna az utazásban, hiszen olyan tekintélyes és befolyásos sportvezetők, mint dr. Misángyi Ottó és dr. Szerelemhegyi Jenő minden nyilatkozatukban a berlini részvételük mellett foglaltak állást. 

 

Forrás: Nemzeti Sport 1936. július 28. (Testnevelési Egyetem könyvtára)

Aznap, amikor az olimpiai láng Olympiából indulva Berlin felé Magyarországon haladt át, 1936. július 28.-án jelent meg a Nemzeti Sport címoldalán (!) "A kosarasoknak" c. szerkesztőségi cikk, mely nagyon korrekten levezeti, hogy a kiutazást irányító vezetőség miért is kell, hogy megadja a játékosoknak a lehetőséget a versenyzésre. Ehhez a pénzt a szövetség, a Műegyetem közösen a játékosokkal előteremtették, csak a magyar olimpiai vezetők igenje váratott magára. A serpenyőben a másik oldalt az nyomta, hogy "szegények vagyunk a labdasportokban. Hadd legyen több, minél több labdázó sportág idehaza".

 

A végső válasz: nem!

 

„Az OTT elnöki tanácsa Berlinben, a Collegium Hungaricumban ülésezett. Még egyszer foglalkozott az elnöki tanács a kosárlabdázók ügyével és megismételte előző határozatát: a kosárlabdázók nem értek el semmiféle olyan eredményt, amely indokolttá tenné olimpiai szereplésüket.”

(Nemzeti Sport 1936. július 31.)

Forrás: Nemzeti Sport 1936. július 31.

 

 

Forrás: MTI Sportkiadás 1936. május 2.

Az igazsághoz valóban hozzátartozik, hogy a csapat nem mutatott bíztató eredményeket a felkészülése során. Pedig amikor a Déli pályaudvarról elindultak az olaszországi mérkőzéseikre, még tele voltak optimizmussal. De Padovában a hármas tornán, igaz, hogy csak egy ponttal, de előbb kikaptak az osztrákoktól (15-16). 500 néző előtt zuhogó esőben folyt a mérkőzés és az osztrákoknál három Amerikát is megjárt játékos is felbukkant. A magyar pontszerzők Velkei (6), Szamosi (5), Kozma (2), Csányi III. (2). Graziani az olasz szövetségi kapitány szerint "a magyaroknak a felázott pályán (már megint az a felázott pálya, mint 1954-ben Bernben, a foci-Vb-n, a szerk.) haránt stoplis cipőkben kellett volna játszaniuk, de sajnos ez nem állott a rendelkezésükre". Király István szövetségi kapitány csak ennyit fűzött hozzá: "Nem balszerencse, irreális pálya. Mi nem szoktunk esőben játszani".

 

 

Forrás: MTI Sportkiadás 1936. május 3.

Az olaszok előtt is fejet kellett hajtani, de nagyon... (14-48).

 

 

 

 

 

 

Forrás: MTI Sportkiadás 1936. május 10.

A következő meccsek sem jöttek be, a BEAC pálya sem hozott szerencsét, előbb két ponttal volt jobb a lengyel főiskolás válogatott (19-21).

 

Ezt a katasztrofálisan eredménytelen sorozatot betetőzte a japánok elleni sikertelenség (28-33), bár igen tanulságos elolvasni a mérkőzés utáni, a magyarokat dicsérő nyilatkozatokat!

 

„A bajnokságok befejezése után, amelyet a MAFC csapata nyert meg a BSzKRT és a BBTE előtt, ismét megindult a közös válogatott tréning és júliusban az olimpiai játékokra utazó japán csapat volt a magyar válogatott utolsó ellenfele. A mérkőzést a magyar csapat elvesztette, de mindenki megállapította, hogy ennek a mérkőzésnek a magyar csapat volt az erkölcsi győztese. A mi fiaink még nem edződtek meg a nemzetközi mérkőzések forró légkörében annyira, hogy ilyen nagy mérkőzéseken győzni tudjanak. Képességeiknek teljes kifejtését nagyban hátráltatta az a körülmény is, hogy a japán csapat egészen más szabályok szerint játszott, mint mi. Ennek az oka az, hogy a Nemzetközi Kosárlabda Szövetségnek még nem volt egységes szabálya és ezt csak az olimpiai játékokkal kapcsolatban megtartott kongresszuson fektették le.”

 

„A mérkőzés második félidejének elején a közönség viharos biztatással hajszolja meg-megújuló rohamokra a magyar csapatot. A fiúk remekül küzdenek, egymás után érik el góljaikat s a második félidőt meg is nyerik. Két gól különbséggel. Végeredményben a japánok győztek.”

(Pluhár István: Berlini Olimpia 400 képpel)

Ki tudja a lelkes magyarok a vereségeik ellenére mégis miben bíztak. A kiutazási költség összekalapozása után a játékosok nagyon reménykedtek a lehetőség elnyerésében. A szakemberek viszont úgy látták, hogy rosszul választották meg az ellenfeleiket, mert "ha legalább egy győzelmükre hivatkozhattak volna..." - mondták. Hiába, az ellenfélválasztás is egy tudomány.

 

Ők voltak a végül hoppon maradt olimpiai keret (a magyar kosárlabda esetében nem az utolsók, gondoljunk csak az 1984. évi boycott miatt itthon maradt női válogatottra vagy az Európa-bajnokként 1956-ban az olimpiára ki sem utaztatott férfi csapatra):

Károlyi, Kókai, Kardos, Lelkes, Péteri (BSzKRT), Szamosi, Majzik, Kozma, Takács, Eszéki (MAFC), Csányi II, Velkei, Kunvári (Elektromos), Csányi III (BEAC), Bácsalmási, Tölgyes (TFSC), Lehel, Kovács (BBTE), Salgó, Serényi (VAC).

 

 

Velkei Ferenc visszaemlékezése:

 

„A kézilabda és a kosárlabda válogatott kerettel is készültem a berlini kiutazásra. A két szövetség között dúlt a harc, hogy melyik nevezzen a játékokra. Végül olyan döntés született, hogy mindkét sportág nevezett és majd a helyszínen a program időpontok egyeztetése alapján döntenek szerepeltetésemről - mondták. A Keleti pályaudvaron volt a gyülekezés. Én a kosárlabdásokkal várakoztam, amikor a búcsúztatáshoz kijött az akkori sportvezetés küldöttje és ott közölte, hogy a legfelsőbb sportvezetés az előző napi ülésén úgy határozott, hogy a kosárlabda válogatott nem vesz részt a játékokon, mert annak nincs esélye az eredményes szereplésre. Nagy volt a megdöbbenés, de amikor magamhoz tértem, fogtam a csomagomat és átsétáltam a kézilabdásokhoz, ahol szeretettel fogadtak.”

Az eset különlegessége, hogy négy kosaras mégis csak szerepelhetett a berlini olimpián, Bácsalmási atlétaként (rúdugrásban 6.), sőt akár csak négy évvel korábban, ismét ő vihette az olimpiai megnyitón a magyar delegáció zászlaját, atlétaként indult Csányi II is (tízpróba), Velkei és Takács pedig a végül a negyedik helyen végzett kézilabdacsapatban kapott helyet.

 

A teljes igazsághoz hozzátartozik még az is, hogy az olimpia után a berlini döntő legjobb európai csapata, a negyedik helyezett lengyelek meghívására Varsóban játszott a magyar válogatott, de akkor is kudarcélmény lett a vége: két vereséggel tértek haza.

 

„Az idei évben mutatott határozott fejlődés azonban az előjelek szerint nem fog megállani. Az 1936-/37. évi bajnokságra és a szövetségi díjra ugyanis újabb csapatok jelentkeztek és a rendes bajnoki létszám mellett a szövetségi díjban már 15 csapat küzd az elsőségért. A lelkes és minden támogatást megérdemlő kosárlabdasport vezetősége és játékosai hatalmas akaraterővel és lankadhatatlan buzgalommal dolgoznak kedvelt és szeretett sportjuk naggyá tétele érdekében s minden reményük megvan arra, hogy hamarosan elérik a szükséges nemzetközi színvonalat.”

(1936 MASz éves jelentés, 36. old.)

PDF TF 1936-01-01 MASZ ÉVKÖNYV

 

KOSÁRLABDA. CÍM ALATTI FEJEZET (34., 35., 36. OLD)

 


Az első olimpiai tornán tehát – nevezése ellenére - Magyarország nem jelent meg, s így a történelmi eseményen 21 válogatott szerepelt. Érdekesség, hogy füves teniszpályán játszották a tornát, melyet az USA nyert meg (el lehet képzelni, hogy "pattoghatott" a labda ezen a talajon a szakadó esőben lezajlott döntőben). Pluhár István könyvében így értékelte az első kosár torna sikerét:

 

„ A torna arról beszélt, hogy ez az amerikai játék nagy hódítást végzett. Az öt világrész minden táján játsszák már s az afrikaiak, délamerikaiak, kínaiak, japánok különös ízt adnak neki.”

(Pluhár István: Berlini Olimpia 400 képpel)

KÉP-11.14 0006

 

 

 

 

Útban az önállósodás felé

A következő évi Európa-bajnokságra nem jött szóba a csapat szereplése, pedig ha ott lettek volna Lettországban testközelből láthatták volna, ahogy a döntőben a litvánok egy ponttal legyőzik az olaszokat és megszerzik az Eb aranyat.

 

 

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

Az előző évben feltűnően nagyarányú, esetenként 50-60 pontos győzelmeket is aratott és meglepetésre bajnokként a csúcsra került BSzKRT újra aranyérmes lett az 1937/1938-as szezonban is. A második osztályban is ők ünnepelhettek, a BSzKRT II. vitte a prímet.

 

A KISOK bajnokságot az Eötvös gimnázium nyerte, míg a főiskolai bajnokságot a férfiaknál és a nőknél is a TFSC. Ezeket a versenysorozatokat szerencsére be lehetett fejezni, nem úgy, mint a Szövetségi díjat, ahol pénzhiány miatt csak a fedettpálya fordulót tudták lebonyolítani. Annak alapján az MTE II. lett a győztes. Az olimpiai kupát végig játszották és a húsz csapat közül a MAC és a BSzKRT kerültek a döntőbe, ahol két ponttal a MAC javára dőlt el az elsőség.

 

1938 áprilisában hazai közönség előtt a válogatott is megízlelhette a siker ízét, Bulgáriát legyőzve végre mérkőzést nyertek, ráadásul a szünetbeli állást megfordítva és 22-5-re hozva a második félidőt.

Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1938-aprilis/sport/ertekes-gyozelmet-arattak-a-magyar-kosarlabdazok

„A magyar kosárlabdázók annak ellenére, hogy két éve nem játszottak nemzetközi mérkőzést, meglepő eredményt értek el: 25:12 arányban győzték le a bolgárokat. A BEAC pályán közel ezer főnyi közönség előtt játszott a két csapat. A bolgárok több akcióját szerencse kísérte, s így történt, hogy a félidőben 7:3-ra vezettek. Szünet után a magyar csapat kapujához szegezte az ellenfelét. A gólokat szerezték: Boldizsár 14, Rózsa 2, Kozma 2, Zetkei 5, Szamosi 2.”

 

„Kosárlabdabizottságunk ez évben hosszú és fáradságos munka után megalkotta a nemzetközi szövetség szabályzata alapján az új magyar szabálykönyvet. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség új szabályai alapján játszották már az 1938. évi mérkőzéseket. Ennek szellemében nemcsak a játékosoknak, de a bíráknak is teljesen új alapokra kellett a kosárlabdasportot fektetni. Új szabályok alapján, amelyeket dr. Hepp Ferenc állított össze, a bíróképzés is megindult ás a kisszámú bírógárda igen tehetséges és minden tekintetben megbízható tagokkal szaporodott. Az elmúlt évben kosárlabdasportunk fejlődését nagyban akadályozta az a körülmény, hogy ez a sportág nem rendelkezik megfelelő és alkalmas fedettpályával.  Az idén is csak nagy nehézségek árán tudtuk a díjmérkőzéseket lebonyolítani, noha játszóhelyeink meglévő kis száma eggyel gyarapodott. A MOVE áldozatkészsége tornacsarnokában ugyanis biztosított számunkra pályát és az olimpiai kupa mérkőzéseket már itt bonyolítottuk le.”

(MASz évkönyv 1938)

Forrás: MASz évkönyv 1938. (Testnevelési Egyetem könyvtára)

A BSzKRT semmi pénzért sem mondott volna le a bajnoki elsőségről az 1938/1939-es évadban sem. Két évvel korábban a MAC, egy évre rá a MAFC, ebben az esztendőben a BBTE volt a fő kihívója, de mind csak az ezüstéremig jutottak. Ekkorra már rengeteg versenyen indulhattak a csapatok. A MOVE bajnokság győztese az MRTSE, a KISOK bajnokságot a Mester utcai Szent István fk. (már kilencedszer!), a férfi főiskolai bajnokságot a MAFC, a nőit a TFSC nyerte. A Molnár Endre emlékversenyben a MAFC-é, az Olimpiai Kupában a BEAC-é lett az elsőség. Ilyen meccsdömping mellett erőteljesen megnőtt a bírók iránti igény is és a három osztályba rangsorolt kar tagjai közt (akik kéthetente "vitaesteken" tárgyalták meg a működésük aktuális kérdéseit) a következőket sorolták az akkori legkiemelkedőbbek közé:

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

1939-ben a válogatott megint lehetőséget kapott az Európa-bajnokságon való szereplésre. Kaunasban nyolc csapat, mindenki játszott mindenkivel. Szerencsére ott voltak a finnek is, a velük szemben aratott győzelemmel (45-16) az utolsó helyet elkerülték a magyarok. Az arany sorsa rögtön az első meccsen eldőlt, amikor a házigazda litvánok egy ponttal verték a letteket és ezzel megvédték címüket. Mi kikaptunk az olasz, francia, lengyel, észt, lett és litván csapattól. Az utóbbitól 64 ponttal, de mivel pofozták a finneket is, ezért nem mi voltunk a fő beszédtéma. A balti barátságról vagy testvériességről szó sem esett, mert az észtek 91-1-re, a lettek 108-7-re, a litvánok 112-9-re porolták el a finneket. Szegény északi rokonaink átlagban mínusz 70 pontot szedtek össze a hét meccsükön, miközben átlagban 10 pontot sikerült szerezniük. Mi voltunk a mezőnyben a másik negatív kosárkülönbségű csapat, de nekünk az átlagunk csak -25 pont per meccs volt. A derék finnek, becsülendő, végig játszották a tornát.

 

A második világháború kitörése előtti utolsó napokban érte a sportág híveit a hír, miszerint Bécsben a főiskolai világbajnokságon, igaz hogy csonka mezőnyben, de a mieink helyt álltak és ezüstöt szereztek azzal, hogy Bulgáriát, Perut és Németországot is megverték, s csak az olaszok előtt kellett újra meghajolniuk. Az ezüst átvétele után épp hogy elérték a még békében indult utolsó Bécs-Budapest expressz vonatot, mint azt Zsíros Tibor megfogalmazta a "Budapesti kosarasok" c. könyvében.

 

1940. A labda pattog tovább, a bajnokságok zajlanak, sőt hogy könnyen ki lehessen találni, már megint a BSzKRT a bajnok - sorrendben negyedszer. A középiskolai bajnok a Zsidó gimnázium - már harmadszor. Szóval ezekben nincs semmi újszerű. Az viszont igenis új, hogy 1940-től már Hepp Ferenc dr. az első számú szervezője a játékvezető képzésnek és vizsgáztatásnak. Időközben a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség Technikai Bizottságának elnöke lett! 

 

Rég nem esett szó Kuncze Gézáról, akivel ebben az évben szintén nagyot fordult a világ, 1940-ben a júniusi kapuzáráskor a szeptemberi viszontlátás reményével búcsúztak tőle Vas utcai kollegái. A júliusi lapok viszont már arról értesítették őket, hogy "szűkebb hazájának, Óbudának országgyűlési képviselői mandátumával tüntette ki őt polgártársai bizalma". 50 évesen ezzel be is fejezte 1911 óta tartó tanári munkáját.

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

Az I. választókerület képviselőjeként adta át a megbízólevelét a Parlamentben. Első felszólalásában átfogóan foglalkozott a testnevelés ügyével. Úgy tűnik nagyon hosszú időn át foglalkoztatta az a kérdés, amire visszatért ebben a beszédében:

 

„A tanítás csak délelőtt folyjék. Maximum két óráig tanítsanak, és délután a tanulók legfeljebb csak sporttal vagy neveléssel legyenek az iskolákban elfoglalva. Értem ez alatt a becsületes hazafias nevelést. Oltsuk be ezeken a délutánokon ifjúságunkba - úgy leány, mint fiúifjúságunkba - a hazafias érzést.”

(Gyimesi János-Zsíros Tibor: Az első 100 évünk)

A kép bal oldalán Kuncze Géza

Forrás: Képes Sport 1941. július 15.

A férfi bajnokságban talán előre oda lehetne adni az aranyérmeket a BSzKRT  játékosainak, mert ők tántoríthatatlanul végzik a dolguk és nyernek 1941-ben is, sorrendben ötödször is. 

A BSzKRT-nél jól bevált gyakorlat volt, hogy évről-évre elismerték és köszöntötték szakosztályaik legkiválóbbjait. A negyvenes évekre már megkerülhetetlen volt a kosárlabda szakosztály is, melyet a kapitánya, Velkey Ferenc képviselt az ünnepségen (a képen balról az ötödik)

Forrás: Testnevelési Egyetem könyvtára

 

 

Forrás: Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola

A nőknél sokkal cifrább a helyzet, ahány év, annyi bajnokcsapat! 1939 - TFSC, 1940 - BSzKRT, 1941 - Gamma. A középiskolásoknál 16 év után a Széchenyi fk. újra feljut a csúcsra és aranyat ünnepelhet.

 

Mint ahogy ünnepelhet a teljes magyar sport is, ugyanis a Klebersberg-i sportlétesítmény fejlesztési hármas tervből a Nemzeti Sportuszoda után megvalósult a Horthy Miklósról elnevezett Sportcsarnok álma is, meghagyva a harmadik betervezett pillér, a Nemzeti Stadion felépítését már egy teljesen másfajta garnitúrának. 1941. december 6., az avató ünnepség után különösen boldogok lehetettek a kosarasok, mert igazi otthonra leltek a sportcsarnok falai közt. Ezzel Magyarországon a BBTE és a BSzKRT csarnokai mellett már háromra emelkedett azoknak a pályáknak a száma, melyek megfeleltek a korabeli nemzetközi követelményeknek is.

 

A kosárlabda társadalom számára legalább akkora volt az öröm az 1941. november 26.-i Kosárlabda Híradó-t olvasva is:

 

„Felkérjük a kosárlabdával foglalkozó egyesületeket, hogy az önálló kosárlabda Szövetség megalakításával kapcsolatban folyó hó 28.-án pénteken délután fél 6 órai kezdettel a MASz hivatalos helységében (Budapest V. Alkotmány u. 3) tartandó előkészítő értekezletre megbízó levéllel ellátott egyesületi képviselőjüket elküldeni szíveskedjenek.”

Innen már csak egy év volt hátra és létrejöhetett a kosarasok önálló szövetsége.

 

1942 eleje megint csak a kosárlabdázóktól volt hangos, január 17-én ugyanis "beköltözhettek" az új sportcsarnokba, melynek a palánkok mögötti falait külön erre az alkalomra "kipárnázták". (Az esemény fontosságára való tekintettel a mieink még próbamérkőzést is rendeztek, melyre "propaganda helyárakkal" lehetett belépni az 50 fillértől a két pengőig terjedő jegyekkel.) A program egyben komoly társadalmi esemény is volt, melyen a német követtől a magyar sportvezetés krémjéig a díszpáholyban gyakorlatilag mindenki megjelent, aki ezen a téren akkor számított. Az előmérkőzések egyikén a Budapesti KISOK a marosvásárhelyi KISOK-ot győzte le (37-9), majd a női meccsen a Társadalmi egyesületek válogatottja a Főiskolai válogatottat (24-18).  A magyar utánpótlás válogatott is bemutatkozhatott a kosárlabda ünnepen és a kassai főiskolával mérte össze erejét, sikerrel (28-11).

 

 

 

Forrás: Képes Sport 1942. január 20.

Az est fő mérkőzésén viszont Király István csapata nem tudta feltenni a koronát erre a varázslatos napra, mert a németek 35-32-re jobbnak bizonyultak a 184 cm átlagmagasságú válogatottunknál. 

A magyar válogatott a németek ellen 1942 januárjában

Forrás: Képes Sport 1942. január 20.

 

 

 

Forrás: Képes Sport 1939. október 17.

Függetlenül a csupán három pontos vereségtől nem lehetett nem észrevenni, hogy erre az időre a kosárlabda végleg befutott. Npszerűségben felzárkózott a labdarúgás és a vízipóló mögé, egyre többen játszották szerte az országban, a férfiaknál négy, a nőknél három osztályban zajlott a bajnokság, folytak a vállalati bajnokságok is, az emberek szerették a játékot, űzték a strandokon és mindenfelé, ahol csak palánkkal találkoztak.

Forrás: Képes Sport 1942. augusztus 4.

A nők számára ideális csapatjátéknak bizonyult a kosárlabda. Gombamód szaporodtak a női csapatok is. Érdekes megismerkedni a történetükkel a Nagykovácsy és a Chinoin példáján keresztül.

A Képes Sport vállalta magára azt a feladatot, hogy 1939-től kezdve "A magyar jövő pillérei" címmel folyamatosan ismertette a legsportosabb magyar iskolákat, személy szerint is bemutatva azok legkitűnőbb sportolóit, köztük rengeteg kosárlabdázót és a játékkal magas szinten foglalkozó tanárokat is. A sorozatból egyrészt kiderült, hogy az utánpótlásnak milyen komoly jelentőséget tulajdonítottak, másrészt az is, hogy erre a időszakra már szinte országos lefedettségűnek volt mondható a sportág.

 

Éber Ottó

Rébay László

Kereskedelmi Akadémia

Marosvásárhely Ref. Kollégium

Werbőczy István gimnázium

Szombathely

Kecskemét

Széchenyi gimnázium

Komáromi Bencés gimnázium

Sárospatak

Csíkszereda

 

Az önálló szövetség megalakulása körül néhány különlegességre figyelhet fel az, aki alaposan tanulmányozza a korabeli sportsajtót. 1942. április 21-én írta a Képes Sport, hogy "ennek a magyar vérmérsékletnek oly annyira megfelelő fiatal sportágnak" bizony már nagyon is időszerű lenne az önálló szövetség létrejötte. Négy férfi és három női osztályban, 24 egyesületben 1200 játékos játszotta a kosárlabdát - jelent meg a cikkben. Körmendy István, a budaiak szakosztályvezetőjének (és mérkőzésvezetőnek, a szerk.) nyilatkozatára hivatkozva a lap közölte, hogy oly annyira közeledett a megalakulás, hogy már tudni vélték, sőt kikürtölendőnek gondolták a szövetség első tisztikarának névsorát is: elnök Károlyi József, "titkároknak Kamarást és Szamosit kombinálják, szövetségi kapitány és a bíróküldő bizottsági elnök Hepp dr. lesz".

Forrás: Képes Sport 1942. április 21.

Hogy mi volt az alapja Körmendy megnyilatkozásának, arra nem derült fény, de az kiderült, hogy szakosztályvezetőnek alkalmasabb lehetett, mint hírforrásnak. Az élet több tekintetben is rácáfolt. Ugyanis már szeptember közepén is túllépett a naptár, amikor a szövetségnek még mindig se híre, se hamva. Legalábbis úgy látszott, de valójában valami mégis csak készült.

 

 

 

Forrás: Képes Sport 1942. szeptember 21.

Forrás: Képes Sport 1942. szeptember 23.

Szeptember 21-én arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy az olasz női főiskolai válogatott visszavágó mérkőzésen Budapesten 20 ponttal legyőzte a magyar hölgyeket. Ha fordítva történt volna, talán még akkor sem került volna a téma a címlapra, pedig akkor már komoly közönsége is volt a játéknak, kétezren nézték a meccset, köztük igen fontos közéleti szereplők, mint az Ifjúság Országos Vezetője, vitéz Béldy Alajos altábornagy és dr. Misángyi Ottó, az OSK vezetője. Mint utóbb kiderült, nem volt véletlen, hogy az olaszok iránti kötelező udvariasságon túl más miatt is megtisztelték a mérkőzést.

 

LINK

 

Ennél a tudósításnál és az elemzésnél esetünkben sokkal különlegesebb az, ami nem a pályán történt és amiről a szeptember 22-i Képes Sport számolt be. Ott ugyanis kerek perec a következő címet adták az írásuknak a szerkesztők: "Megalakult az önálló kosárlabda szövetség".

 

A múlt időben fogalmazó, a megalakulást befejezett tényként közlő cikk tanúsága szerint "a mérkőzésen jelenlevő vitéz Béldy Alajos altábornagy, az Ifjúság Országos Vezetője a látottak alapján elhatározta a már régen vajúdó önálló kosárlabda szövetség megalakítását. Már a mérkőzésen előterjesztették a hivatalos listát, amelyet elolvasva aláírt és ezzel az aktussal végleges befejezést nyert a MASz szakosztályaként működő kosárlabdások önálló szövetséggé való nyilvánítása".

 

Vitéz Béldy a cikkben idézett nyilatkozatában is megerősítette a szövetség működésének rövid időn belül várható elindítását.

 

A Nemzeti Sport egy kis lemaradással, csak szeptember 24-én hozta a hírt a létrejött új szövetségről.

Forrás: Nemzeti Sport 1942. szeptember 24.

 

Forrás: Nemzeti Sport 1942. szeptember 26.

Két napra rá visszatérnek a témára, azzal, hogy "a kosárlabda szövetség máris megalakultnak tekinthető."

 

 

Minden szempontból nagyon izgalmas az október 5-i Kosárlabda Híradó. Elsősorban amiatt, mert már arról értesít, hogy nem mint a MASZ "alegysége", hanem mint a magyar kosárlabda szövetség kéri a németektől a német-magyar visszavágó végleges időpontját. Az izgalmas hírek között kiemelkedik még dr. Hepp oktatófilmje, és az is, hogy a Gamma vezetősége áldozatkészségének köszönhetően már villanyfényben játszhatták a vállalati bajnokság (!) mérkőzéseit. Ugyanakkor érdekes a válogató bizottságról beszámoló "szösszenet" is.

 

Egy hónapra rá viszont nem esik szó a szövetségről, csak arról tudhatunk meg sokat, hogy a főiskolás válogatott milyen remekül szerepelt és szép győzelmekkel tért haza Svájcból.

 

A MASz 1942. évi évkönyve a szokásokat követve az atlétikai szakemberek nevei mellett természetesen felsorolja a kosarasokéit is, még egyszer utoljára a MASz égisze alatt:

 

Szövetségi kapitány:                  Király István

Kosárlabda-játékvezető ügyek: Dr. Hepp Ferenc

Kosárlabda fegy. egyesbíró:       I. Paku Ernő

                                                   II. Badacsonyi István

Hírverés és sajtó:                       Bucsinszky Viktor

Női kapitány:                              Wonke Rudolfné

A női kapitány, Wonke Rudolfné Zsigmond Judit

Forrás: Képes Sport 1941. július 15.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

A vidék még mindig csak ébredezik Csipkerózsika álmából, bár a Kassai Főiskola 1941/1942-ben már szerepelt a bajnokságban. Ettől függetlenül azért néhány megyében is akadtak szórványos kezdeményezések már a korábbi években is. Baján - mint azt Tax Imre a bajai kosárlabdasport történetéről írt könyvében leírja - a Ciszter Rend III. Béla Gimnáziumában már 1928-ban kosárlabdáztak.

 

Békés megyében a békéscsabai Leány Líceum tanévzáró ünnepélyén mutatkozott be a sportág 1936. június 1-jén. Később labdarúgópályára felfestett játéktéren hordozható palánkokkal játszották. 1942-ben a békési származású Dr. Hepp Ferenc két kosárlabda palánkot küldött barátjának, Kecskeméti Gábor testnevelőnek, aki Gyöngyösi Elekkel együtt Békésen hamar bevezette és népszerűvé tette a kosárlabdát, olyannyira, hogy a női felnőtt csapatuk később, 1949-ben felkerült az első osztályba.

 

Vas megyében az első feljegyzés a szombathelyi Faludy Gimnázium diákjainak egymás közötti mérkőzéséről szól 1938-ból.

 

Eljött hát a válás napja a MASz-tól, egyben az önálló szövetség hivatalos megalakulásának perce.

MKOSZ megalakulása

Forrás: MTI, 1942. november 14.

Az Országos Sportközpont (OSK) Alkotmány utcai tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen Tatár István ügyvezető alelnök a MASz nevében búcsúzott a kosárlabdázóktól:

 

„...az ő fanatikus lelkesedésük és sportszeretetük mindenkor emlékezetes marad azok számára, akik az atlétaszövetségben a hétfői intézői napokon találkoztak velük...”

- mondta.

 

 

Kuncze Géza képviselőként

Forrás: Gyímesi János: Ti, 55-ösök

1942. november 14-én szombaton önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSz), melynek első elnökévé közfelkiáltással Kuncze Gézát választották. Ő 1945-ig töltötte be ezt a posztot.

 

 

 

Egyhangú szavazással megválasztott további tisztségviselők:

 

 

Ügyvezető alelnök:        dr. Károlyi József

Alelnök:                          dr. Hepp Ferenc és

                                       Király István

Főtitkár:                         Enyedi Ferenc

Titkár:                            Tarr István és

                                       Hercze Andor

Pénztáros:                      Derjanitz János

Ellenőr:                           Dobozi Géza

Jegyző:                            Jánosházy László és

                                        Mészáros Mihály

A LOK képviselői:           Paku Ernő és

                                        Molnár Zoltán

Országos szakfelügyelő: Kamarás István

Fegyelmi egyesbíró:        Bucsinszky Viktor

 

Megválasztottak még 20 tanácstagot és 5 póttagot is.

Forrás: Nemzeti Sport 1942. november 15.

 

„bárcsak minél több ilyen testet, lelket s szellemet nevelő sportszerű játékot kapna a magyar ifjúság”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- írta dr. Hepp Ferenc 1942-ben.

 

Nemcsak az ifjúság, de a sportszerető közönség is örülhetett, hiszen alig két héttel a megalakulás után, már december elsején arról írhatott a Képes Sport, hogy a magyar válogatott legyőzte az SS. Mussolini Brunot! Mi kell ennél több egy új szövetségnek!

 

 

 

Forrás: Képes Sport, 1942. december 29.

Az év végéig kitartott a lendület, s az év utolsó nemzetközi tornáján - már nem először - ismét megtöltötte a Sportcsarnokot a kosárlabda, amit nem győzött kiemelni Kuncze Géza a nyilatkozatában.

 

„Jól esett látnom azt a nagy érdeklődést, amit a közönség tanusított”

(Képes Sport, 1942. december 29.)

 

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

A történet, a bölcsőt ringató generációk története itt véget is érhetne.


Kunczéval kezdtük és talán úgy is illik, hogy már mint minden magyarországi kosaras elnökéhez, hozzá is térjünk vissza és vele zárjuk a kezdeti három évtized sokszor kacskaringós, de sikerekkel is teli történetét. 

 

 

 

1943 nyara, kosarasaink fölényesen nyertek a bolgárok ellen

Forrás: Olimpiai és Sportmúzeum

 

 

 

„Az első félidőben 18:7 arányú vezetésre tett szert a magyar csapat. A második félidőben ez a hatalmas fölény csak fokozódott, úgy, hogy Király István, a magyar csapat kapitánya egy rövid időre leváltotta az első csapatot és a második garnitúrát dobta küzdelembe. Azonban a második csapat sem vallott szégyent és megtartotta a nagyarányú vezetést. A mérkőzés végére újra porondra lépett az első csapat és hatalmas végküzdelemben 38:15 arányban két vállra fekteti a bolgár legénységet. ”

 

A Képes Sport címlapján a Magyarország-Bulgária meccs egyik jelenete

Forrás: Képes Sport, 1943. július 6.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar pontokat Bajári 13, Kocsis 9, Velkei 6, Németh és Szamosi 4-4 és Vadászi 2, szerezte. Elsősorban ki kell emelni Bajárit, mind a csapat legjobbját. Mint beálló center ellenállhatatlan volt. Mellette a másik két magyar csatár Szamosi és Kocsis is nagyszerűen játszott, de a védők is, Kardos és Velkei remek játékot mutattak.

 

Király István, a magyar csapat kapitánya:

 

„Amit bemutattak, a kosárlabda igazi művészete volt.”

Kuncze Géza országgyűlési képviselő, a MKOSz elnöke:

 

„Csak annyit, hogy minden magyar játékos képességein felül megtette kötelességét. Nagyarányú győzelmünknek végtelen örülök.”

Külön köszönjük az oldal létrehozásában és a kép- és video anyagok biztosításában nyújtott segítséget

özv. ifj. dr. Hepp Ferencné Klárának, továbbá

 

a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetnek.

 

Készült a Nemzeti Sport, a Népsport, a Képes Sport anyagainak felhasználásával.

 

© 2017 Magyar Kosárlabda Archívum Alapítvány
a megjelentetésért felelős Lugossy Norbert kurátor