Kollégája Hodászy Miklós, a kosárlabda elkötelezett híve, későbbi székesfővárosi tanfelügyelő ezt írta róla 1931-ben:

 

„Felsőkereskedelmi iskolai rendes testnevelési tanár. Tornatanításra képesítő és vívómesteri oklevele van. Többszörösen díjazott atléta, korcsolyázó és futballista. (Gyeplabda és labdarúgó mérkőzéseket is vezetett. - a szerk.) Az ÓTE (Óbudai Torna Egylet) alelnöke. A MOTESz (Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége) tanácsának és tornaszakbizottságának tagja, az Óbudai Gazdák elnöke. A székesfővárosi testnevelési tanári kar egyik leglelkesebb tagja. A VIII. kerületi Vas utcai fiú felsőkereskedelmi iskolánál működik.”

 

 

 

 

A Vas utcai községi felső kereskedelmi iskola 1920. év végi értesítőjében az említetteken kívül még ez is olvasható róla:

„A tornaszertár őre. Az iskolai testgyakorlókör vezetője. Heti óráinak száma 20."

 

 

Hogy milyen állomásokon ment végig Kuncze élete, arról az 1939/1940. évi értesítő beszédesen szól:

 

 

 

„Kuncze Géza. A Budapest III. Föld- és Szőlőművesek Egyesülete és a MOVE Óbudai Torna-Egylet elnöke, a III. Munkástelepi Magyar Asztaltársaság díszelnöke, a III. Keresztény Társaskör örökös tiszteletbeli tagja, a MOTESz tiszteletbeli elnökségi tagja, a III. Keresztény Tanügyi Bizottság alelnöke, az Óbudai Hegyvidéki Szövetség tiszteletbeli tagja, a vagyonváltság döntőbizottságának tagja, a MOVE nagytanács- és országos intézőbizottságának tagja, a MÉP budai II. pótképviselője. A MÉP III. szervezete tiszteletbeli elnöke. A Budai Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet igazgatója. Az óbudai róm. kat. egyházközség tanácstagja. A III. ker. Polgári Társaskör társelnöke. A Wolff Károly Klub tagja. Kitüntette a TESz és a MOVE jubileumi díszjelvénnyel.

A lányoknál csak a húszas évek végén indult be igazán a játék. A Székesfőváros közoktatási ügyosztálya 1929-ben a leány polgárik és középiskolák részére háromudvaros (egyes helyeken "kullancs" elnevezés is felbukkan) bajnoki körmérkőzést írt ki.

 

Kilenc polgári és öt középiskola indult, összesen 26 csapattal, kieséses rendszerben. A mérkőzésekre tavasszal a Simor utcai játszótéren került sor, rendszerint Bóka Andor bíráskodása mellett. A X. kerületi Óhegy utcai polgári Dobó Katalin felsőkereskedelmi "A" csapata győzött megelőzve saját "B" gárdáját. Egy évre rá csak polgári iskolák indultak és az Óhegy utcaiak megvédték címüket.

 

„IX. Szt. István fk. – VII. Izr. alapítvány rg. 15:9 (9:7). Bíró: Bóka Andor.

IX. Szt. István fk.: Győry Szabó – Horváth – Matusik, Pleva. –  VII. Izr. rg.: Bódi, Weisz – Herskovits – Pfeifer, Rosenwasser.

A diákok egyik legkedveltebb téli teremjátéka az évről-évre nagyobb népszerűséggel űzött kosárlabda, az idén 14 fővárosi középiskola csapatát szólította küzdelembe.  A két csoportban végig harcolt körmérkőzés döntőjét tegnap délután tartották meg az Abonyi-u rg. tornatermében, ahol a szépszámú diákközönség olyan hangos buzdítással kísérte kedvenc csapatainak küzdelmét és olyan érdeklődéssel figyelte a pompás játék sok ügyességet és erőt kívánó akcióit, hogy ahhoz hasonló csak a legizgalmasabb futballmérkőzéseken látható.”

 

Az évtized végére a Magyar Atlétikai Szövetség és ellenlábasa, a már új nevet viselő Magyar Országos Torna Szövetség jobbnak látták befejezni a civakodást, megértették, hogy a kosárlabda érdekét a legkevésbé sem a kettejük magánszáma szolgálja és vagy ezért vagy a fogyóban levő muníció okán, de végül csak eljutottak egy 11 pontból álló megállapodásig.  (1930, MASZ évkönyv 111-112. old.) Ennek értelmében a két szövetség közös fennhatósága alatt álló Kosárlabdajáték Bizottság vette a kezébe az irányítást.

 

 

 

„Sokáig csak a főváros felsőkereskedelmi iskolái, később a K. I. S. O. K. foglalkoztak ezen játékkal, míg a M. A. Sz. és M. O. T. E. Sz.-ben a nagy látókörű két elnök fel nem ismerte a játék sok és hasznos előnyeit. Demény Károly és Stankovits Szilárd őméltóságáék érdeme, hogy ma már bajnokságot ír ki a M. A. Sz. – és M. O. T. E. Sz. közös kosárlabda bizottsága.”

- írta igen békülékeny hangnemben a nemzetközi szabálykönyv előszavában Kuncze.

 

 

 

A bizottság elnökét és két tagját a MASz, előadóját és egy tagját a MOTESz delegálta, azaz a MASz uralhatta az utolsó szót. A mindkét oldalon kulcsszerepet betöltő Kuncze Géza lett a bizottság első elnöke. Miután a tornászok néhány év elteltével hallgatólagosan kisétáltak a megállapodásból, a sportág ügyeit gyakorlatilag a MASz égisze alatt működő bizottság vitte tovább. Az iskolai munkája és a kosárlabda ügye mellett Kuncze Géza figyelmét a harmincas évek elején egyre erőteljesebben kötötte le a torna is.

 

 

Nagy erőkkel készültek a Székesfővárosi leány- és fiú középiskolák 1930-ban rendezett II. tornaünnepélyére, melynek anyagát Hodászy Miklóssal és Budai Annával szerkesztette.  A kiadvány előszavában Kuncze Dr. Purebl Győző tanügyi tanácsnok őméltóságát emeli ki, mint a "testnevelő tanárok legjobb akarója, a magyar sportnak mindenkori és minden akadályokat leküzdő támogatója."

 

 

„Alatta működő testnevelési tanárnők és tanárok adják e kis füzetben tudásuk és modern irányban való működésük legjavát. Szorgalmas munkájuk méltó elismerése óhajt lenni az ünnepi gyakorlatok megörökítése, melyekkel a testnevelés magasztos ügyét szolgálták és csonka országunk ifjú lelkében az irredenta mécset élesztették.

 

Budapest, 1930. április havában.

Kuncze Géza”

 

A májusi rendezvény hatalmas sikerrel zárult,

 

„az ünnepélyen 2600 tanuló vett részt. A fiúiskolák oszlopainak felvonulása katonás rendben és fegyelmezetten folyt le, a Hiszekegy eléneklése után bámulatos tökéletességgel végrehajtott szabadgyakorlatok következtek, melynek zenéjét Kertész Gyula szerzette, a gyakorlatokat pedig Kuncze Géza felsőkereskedelmi iskolai testnevelési tanár állította össze.”

A tornászok és atléták közt kitört békével megfordult a hanyatlás tendenciája is és a kosárlabda újra prosperálni kezdett. Ennek a periódusnak az első KISOK bajnoka a Rákóczi Fk.

 

 

 

 

„Részt vettünk a KISOK kosárlabda-bajnokságában, hol csapatunk állandóan a bíróérdekek ellen küzdve, a 3. helyet érte el. Róna, Füstös, Faragó, Korb és Moharos éremdíjazásban részesültek.”

A középiskolások részére nagy örömöt jelentett, hogy részükre a főváros újra versenyt szervezett, fiúknak is, lányoknak is kétudvaros játékban. Egyebek mellett a labdáról is a csapatoknak kellett gondoskodniuk, a bírót viszont a főváros küldte.

 

 

„A székesfőváros közoktatási ügyosztálya kosárlabdabajnokságot rendez a polgári és középiskolák részére

 

Saját tudósítónktól –

 

A diákok legkedveltebb teremjátékának, a kosárlabdajátéknak, nagyobb mértékű fejlődését és elterjedését kívánja szolgálni a közoktatásügyi ügyosztály új intézkedése. Eszerint úgy a fiú, mint a leány polgári és középiskolák részére kosárlabdabajnokságot ír ki.

A fiúközépiskolák részére már régebben is évenként megrendezte a közoktatási ügyosztály a kosárlabdabajnokságot, de a KISOK megalakulása után ez abbamaradt.

Most a fővárosi középiskolák, de főképen a polgári iskolák tanárainak a kívánságára a közoktatási ügyosztály újból kiírta a bajnokságot és ezzel az intézkedésével különösen a polgári iskolák ifjúságának szerez nagy örömet. Ezeknek ugyanis eddig alig volt alkalmuk sportszerű játékban iskolájuk színeiben megmérkőzni.”

 

 

 

 

 

 

A Vas utca 1931/1932 évi tablójának tanúsága szerint nem csak hogy Szerb Antal neve szerepel már helyesen, de már egy tanárnő is feltűnik a tanári karban.

 

Azt nem tudni, hogy a tíz évvel későbbre ígért találkozót megtartották-e, s ha igen, azon hányan jelenhettek meg, de az biztos, hogy 1942 Péter és Pál napjára szólt a meghívás. Ez a tíz év a világ történetének legpokolibb tíz éve, benne a gazdasági világválságtól a II. világháború kirobbanásáig és rémének világméretű terpeszkedéséig.

 

Ebben az új évtizedben a hazai kosárlabdában földindulást hozott egy váratlan esemény, s kiírták az első magyar bajnokságot is, amelyet azóta is minden évben megrendeztek (még a háborús évek alatt is!). 1931/32-ben létrehozták a bíróbizottságot is, mely a mai napig áll és dolgozik.

 

 

 

„Portyázás a kosárlabdafronton, avagy a VAC megverte a MAC-ot

 

–  Saját tudósítónktól –

 

Vasárnapi számunkban szerényen húzódott meg az a kis hír, mely tudtul adja, hogy délután többek között sor kerül a MAC-VAC kosárlabdameccsre. MAC és VAC egymás ellen! Mindenkép érdekesnek ígérkezett a meccs, de azért annyi nézőt mégsem vártunk, mint amennyi az abonyi utcai tornateremben szorongott.

Tessék elképzelni egy tornatermet, fűrészporral felhintettet, körül a fal mellett elszánt kosárlabdadrukkereket, akiket átlag félpercenként a bordásfalhoz lapítanak. Biztos hely csak a kosarak háta mögött, az ajtókban, azután a bordásfalon és a póznák tetején található. Itt aztán fürtökben lógtak az oda felmászott nézők.

A kosárlabda komoly dolog. Itt a közönség is sportol…"

- adta hírül a korabeli tudósító, majd ezt írta:

 

„...mindinkább népszerűvé válik a kosárlabda. Tavaly csak hat résztvevője volt az NTE-körmérkőzésnek, idén tizenegy csapat jelentkezett. Minden meccs derbi, a VAC ingyen adja a tormatermet, bíró csak kettő van, nagyon kevés ez, Bóka például tízig itt bíráskodik. Férfias játék a kosárlabda, de három év alatt csak egy komolyabb baleset történt, Németh lábát törte el a kosárfa, de már játszik. Auspitz dob, a MAC kosara mellett álló nézők közül valaki meglöki a karját, a labda így is bemegy, de az illetőt majdnem meglincselik. Kifelé lökdösik, a macisták összefutnak.  A csomóból Csorba hangja hallatszik ki:

 

- Uraim, ne felejtsék el, hogy mi itt vendégek vagyunk!”

 

PDF ORSZÁGOS SZÉCHENY 2016-10-17-1-13-28

 

Különleges dolog történt 1931. február 10-én:

 

„Szkreccselte a Vasast a kosárlabda bizottság, mert két mérkőzéséről indokolás nélkül elmaradt és a harmadikon – a VAC ellenin – is csak a nézők közül kerített kiegészítő emberrel tudott kiállni.”

De ami talán még ennél is egyedülállóbb, (elvégre előfordult már olyan eset is a sportban, amikor Papp Lacit - hogy ha már ott volt - a nézőtérről hívták be a ringbe öklözni, ugyan hirtelen ugorjon már be valaki helyett) az az, hogy a 92-6-os eredménnyel véget ért meccsen László egymaga ötven (!) pontot szerzett, ami nagy valószínűséggel rekord lehet a játék hazai történetében. A korrektség kedvéért essen szó a Vasas pontszerzőjéről is, Czabalának sikerült csapata mind a hat pontját betermelni az ellenfél kosarába.

 

„Egyfordulós kosárlabdabajnokságot ír ki a MASz

 

A MASz kosárlabda bizottsága szerdán este ülést tartott, melyen elhatározták, hogy 1933. évre kiírják a kosárlabda bajnokságot.

Nagy vita volt akörül, hogy egyfordulós, vagy kétfordulós legyen-e a bajnokság. Az egyesületek szinte egyhangúan az egyfordulós, maga a bizottság ellenben a sportszerűbb kétfordulós bajnokság mellett volt, végül mégis abban történt megegyezés, hogy a jövő évre egyfordulósnak írják ki, azontúl azonban feltétlenül kétfordulós lesz a kosárlabdabajnokság.”

PDF (SM_32_12_22)

 

1932 legfontosabb kosaras eseménye június 8-án Genfben történt, ekkor alakult meg a sportág nemzetközi szövetsége, a F.I.B.B. (Federation Internationale Basketball), melyet nyolc ország alapított (Argentína, Csehszlovákia, Görögország, Olaszország, Lettország, Portugália, Románia és Svájc), s 2016-ra már 213 ország szövetsége tartozik hozzá. A megalakulásra két évvel azután került sor, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a kosárlabdát besorolta az elismert sportágak közé.

 

Egészen 1933-ig Magyarországon csak a palánk nélküli póznás kosár volt divatban.

 

Az az évi torinói főiskolai világbajnokságra kiutazott magyar csapat (Rózsa László, Matusik-Maros Ferenc, Károlyi József, Petrik-Péteri Béla, Majzik László, Szamosi-Sztankovics István, Kozma Emil) abban a hitben érkezett oda, hogy a megszokott német korb-ball-t fogják játszani, ámde a helyszínen kiderült, hogy erről szó sincs, mert a csapatokra az amerikai, a palánkos kosárlabda vár.

 

A mieink a dr. Misángyi Ottó csapatvezető által hirtelen beszerzett szabálykönyv tanulmányozásával egy-két nap alatt ismerkedtek meg a számukra idegen formátumú játékkal, oly sikerrel, hogy végül - három vereség mellett - a franciák ellen még győzni is sikerült.

 

Ez a tapasztalat segített ahhoz, hogy Magyarországon is lökést kapjon a valódi "basketball", felszereljék a palánkokat, majd feledve az eltelt húsz év "korb-ball-ját" átálljanak

a  k o s á r l a b d á r a, melyben "sima talpú gumicipők használhatók, a pálya talaja sima föld vagy vörös salakos". (Gyimesi János-Zsíros Tibor: Az első 100 évünk)

 

 

A dr. Misányi - dr. Bakos - Rózsa trió angolból fordított szabálykönyve 1938-ig volt használatban, amikor is az 1936-ban, a F.I.B.B. berlini kongresszusán elfogadott új szabályait Hepp dr. adta közre magyar nyelven.

 

„... meghonosítjuk a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség játékszabályait, melyeket 1932-ben fogadtak el Genfben.

 

Angolból Dr. Bakos Gábor és Rózsa László lelkes tanítványom fordítása e szabályok. Hálával és köszönettel tartozom Dr. Szukováthy Imre úr őméltóságának tanácsaiért, Misángyi Ottó főiskolai tanár úrnak kedves utasításaiért, valamint Zsingor László kollégámnak munkálkodásáért. A szövetségben pedig a bizottság tagjainak, kik velem karöltve önzetlenül dolgoznak e szabályok és a kosárlabda ügyéért.

 

Hiszem és remélem, hogy ezen játék új felszerelésével és új szabályaival ifjúságunknak annyira kedves lesz, hogy a legközelebbi világbajnokság alkalmával édes hazánk versenytabelláján már előkelőbb helyezésével a többi elismert sportágak mellé fog sorakozni.

 

Budapest, 1933.

Kuncze Géza

a M. A. Sz. – M. O. T. E. Sz.

kosárlabda bíróbizottság

elnöke.”

 

 

A füzetből természetesen az is kiderül, hogy Lopos Gyula azonnal készen is állt az új szabályok szerinti kosárlabda állványok, labdák, hálók, jelzőszámok szállíiacute;tására.

 

 

 

„A palánk 183x122 cm. nagyságú volt, a gyűrűt a föld felszínétől 3 m-re kellett elhelyezni, 16 cm-re a palánktól. Mindegyik csapat részére 2-2 cserejátékos volt engedélyezve, a cserejátékost csak két ízben lehetett cserélni a mérkőzés folyamán. A hivatalos személyek: bíró, két határbíró, két időmérő és két pontozó /jegyző/.”

A szabálykönyv megjelenéséről beszámolt a Testnevelési Tanárok közlönye is:

 

„Kuncze Géza kartársunknak, a kosárlabda bíróbizottság elnökének szerkesztésében a mindig áldozatkész Lopos Gyulának kiadásában megjelent a MASz és a MOTESz által elfogadott és jóváhagyott, s a nemzetközi szövetség szabályaival megegyező Játékszabály. Sajnos, a füzeten az ára nincs feltüntetve, s így az érdeklődőket Lopos Gyulához tudjuk csak utasítani.”

- írta a szerkesztő az ajánlásában.

 

 

PDF 33_01_01 MASZ Kosárlabda c. egység

 

 

Hogyan fogadja a számára földrengéssel felérő változásokat Kuncze Géza?

 

Egy szóban kifejezve, bizakodva, mint ahogy azt a szabálykönyv előszavának végén írta is. Igaz, ekkoriban már legalább annyira fordult a figyelme a torna felé, mint a kosárlabda felé. Bár az is igaz, hogy 1933-ban és 1934-ben ő a kosárlabda bíróbizottság elnöke. A Kosárlabdajáték Bizottság elnöki posztját egy idő után Kunczét követve Vass Ferenc vette át.

 

Kuncze 1933-ban adta ki a Budai Annával közösen megtervezett "Újszerű tornagyakorlatok" c. füzetüket.

 

Ennek az előszavában írták a szerzők:

 

„Testnevelésünk pedig az utolsó húsz évben, de főképpen a világháború óta hatalmas fejlődésen ment át. Ezért igyekeztünk 9 válogatott, a testnevelés mai fejlett fokának megfelelő mintacsapat anyagot könyvünkben csokorba foglalni...

 

Ha kedves kartársaink annyi szeretettel és jóindulattal fogadják és használják fel gyakorlatainkat, mint amennyi munkát mi végeztünk azok megtervezésével, akkor nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nyert ügyet szolgáltunk és édes hazánk testnevelésének nemzetfenntartó pilléreit egy téglával megerősítettük.

 

Budapest, 1933. február hó.

A SZERZŐK.”

1933 márciusában jelenti be a Testnevelési Tanárok közlönye, hogy az "Újszerű tornaünnepély-gyakorlatok" megjelent. (A szerzők kiadása, 148 oldal, ára 3 pengő, kapható a szerzőknél. Budai Anna címe: Budapest IX., Üllői-út 109/b II. 20, Kuncze Gézáé: Budapest III., Szentendrei utca 38):

 

„Budai Anna és Kuncze Géza nagy mesterei a gyakorlatok összeállításának. A MOTESz gyakorlatanyag-pályázatok eredményhirdetésénél mindig az élre kerülnek, az ő tervezetüket fogadta el a szövetség az idén is, a jövő évben Budapesten megrendezésre kerülő világbajnokságra. Mesterek kezéből került hát ki a kis könyv!”

- írta Szőke Elemér a közlöny szerkesztője.

 

 

Dr. Szukováthy Imre, a TF igazgatójának előszavában ez áll:

 

„Nagy örömmel értesültem arról, hogy két kiváló testnevelési pedagógus, Budai Anna és Kuncze Géza vállalkoznak arra, hogy kartársaik munkájának megkönnyítésére gyakorlati anyagot állítanak össze és azt könyv alakban megjelentetve, közkinccsé teszik. Meg vagyok arról győződve, hogy kollegáim ugyanazzal az érzéssel, örömmel és köszönettel fogják üdvözölni ezt a hézagpótló munkát, amely működésüket megkönnyíti és így az egész magyar testnevelés ügyét is előmozdítja.”

Kuncze - szokása szerint - továbbra is nyughatatlan, 1933-ban havonta jelentkezik egy-egy újabb írással a Testnevelési Tanárok közlönyében, de a kosárlabdával kapcsolatban nem publikál. A lap első évfolyamának januári számában "Súlygolyógyakorlatok"-at közöl.

 

„Az igen ötletes és ügyes Kuncze Géza kedves kis táblázattal lepett meg bennünket újév napján. Ő, aki ritmikus és versenyszabadgyakorlataiban mindig tudott valami újat és meglepőt adni, most a súlygolyót, mint kéziszert használja és összekapcsolja a kar mozdulatait olyan láb és törzsmozdulattal, hogy a táblázat 24 gyakorlata ugyancsak kiadósan átdolgozza az egész testet.”

A lap májusi számában Kuncze óratervvel jelentkezik oly iskolák III.-IV. osztálya számára, melyeknek tornaterme nincs felszerelve. Ezután pedig cikket tesz közzé "Játékok medicin labdával" címmel.

 

 

 

De hagyjuk is a tornát egy időre, annál is inkább, mert 1933-ban a MASz Kosárlabdajáték Bizottsága az első hivatalos kosárlabda bajnokságot kiírta tizennégy csapat jelentkezése mellett.

 

 

PDF-ek: TF 1933-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1934-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1935-01-01 MASZ évkönyv

 

TF 1936-01-01 MASZ évkönyv

 

 

Az első magyar bajnok a KEAC (Közgazdasági Egyetemi Atlétikai Klub): Károlyi József, Kozma Emil, Majzik László, Matusi Ferenc, Péteri-Petrik Béla, Rózsa László, Simon József.

 

 

PDF-ek: TF 1933-01-01 MASZ évkönyv

 

az anyag végén levő három táblázat

 

 

 

Az év eseményei sorba vételének a végére egy igazán jó hír a testnevelő tanároknak is jutott. Érdekvédelmi szervezetük elnöksége még 1933 tavaszán azzal a kérelemmel fordult a

 

„m. kir. kereskedelmi miniszterhez, hogy a tanárokat megillető 50 százalékos távbeszélő díjkedvezményt a testnevelő tanárokra is terjessze ki.”

És mit ád Isten, július közepén a magas hivatal így jelzett vissza:

 

„Értesítem, hogy az 50 százalékos távbeszélő díjkedvezmény főiskolai képesítésüknél fogva azokat a kinevezett, fizetési osztályba sorozott, esküt tett testnevelési tanárokat (tanárnőket) is megilleti, kik végleges minőségben a törvényhatóságok által fenn tartott tanintézeteknél vannak alkalmazva.”

Éljen! Szóval sok sok szaktársa mellett Kuncze Géza is fél áron telefonálhatott. Legalább ennyivel könnyebb lett az életük, mert azért a gazdasági világválság éveiben különösen megterhelők voltak a mindennapok. Íme egy adalék ahhoz, hogy az atlétáknál például több egyéb mellett miben jelentkeztek a problémák.

 

„A gazdasági viszonyok romlása leginkább a versenyek és versenyzők számának apadásában nyilvánult meg. Budapesten múlt évben csak 50 szenior, 22 ifjúsági és 11 női, vidéken 108 szenior 76 ifjúsági és 8 női versenyt tartottak, a versenyek száma tehát az 1932. évvel szemben 17%al apadt.

 

Még nagyobb az apadás az igazolásoknál (847) és az átigazolásoknál (151), mert itt a fogyás már 33%-ra emelkedett.

 

A gazdasági viszonyok romlása leginkább a versenyek és versenyzők számának apadásában nyilvánult meg. Budapesten mult évben csak 50 szenior, 22 ifjúsági és 11 női, vidéken 108 szenior, 76 ifjúsági és 8 női versenyt tartottak, a versenyek száma tehát az 1932. évvel szemben 17%al apadt.

 

Még nagyobb az apadás az igazolásoknál (847) és az átigazolásoknál (151), mert itt a fogyás már 33%-ra emelkedett.”

 

Visszatérve a kosárlabdára. Az új formájában minden korábbinál kedveltebb lett a játék, melynek 1934. évi bajnoka a BSzKRT. A MASz a növekvő népszerűséget érzékelve az 1934/1935. évi bajnokságot már téli, tornatermi és tavaszi, nyílt pályafordulókon keresztül bonyolította. A bajnokságot a TFSC nyerte a MAFC előtt.

 

 

 

A bajnoksággal egyidejűleg megrendezték a második csapatok részére a Szövetségi díj mérkőzéseket is. Itt fordított sorrend alakult ki a MAFC és a TFSC között. Az akkor 44 éves, ereje teljében levő Kuncze Gézát úgy is, mint a MOTESz 11 alelnökének egyikét (a további 15 társelnök mellett!) leginkább az 1934. évi budapesti tornász világbajnokság kötötte le, kiemelt szerepet kapott az előkészítésben és a lebonyolításban, de emellett a szövetség propaganda, műszaki és KISOK bizottságának is tagja. A dolgok természetéből fakadt, hogy a világbajnokság záróünnepségen a férfiak közös szabadgyakorlatait, mint addig soha nem látott látványosságot ő vezette 12000 tornász részére az Ügető pályán.

 

Elérkezett a záróünnepség. Esett az eső, kérdéses volt, hogy megtartják-e az eseményt. Az ünnepségnek anyagiak hiányában nem volt főpróbája, úgy tervezték, hogy a próbát majd közvetlenül az előadás előtt tartják meg, de az időjárás ezt a tervet meghiúsította. Végül a szervezők úgy döntöttek, hogy az ünnepséget minden körülmények közt megtartják, különösen az után, hogy a kormányzó úr kabinetirodája megüzente, a programon Horthy Miklós is megjelenik feleségével és két fiával.

 

„A díszpáholyban foglalt helyet Städing, a német sportdiktátor helyettese, rohamosztagos uniformisában, horogkeresztes karszalaggal. 1500 német jött el és hatalmas horogkeresztes lobogóval vonultak el a tribünök előtt. Ezután olyan jelenet következik, amilyet Magyarországon még nem láttak: tizenkétezer tornász tüneményes szabadgyakorlatokat mutat be impozáns fegyelemmel, méltóságteljes pontossággal. A résztvevők már régóta tanulják ezeket a gyakorlatokat, melyeket Kuncze Géza testnevelési tanár szerzett. Alkalmazkodik a tömegek erejéhez, sokat lendül magasba a kéz, összecsapódnak a tenyerek, változatos fordulatok, amelyek mind-mind színessé, szemet gyönyörködtetővé teszik az egész bemutatót. A legszebb szakmunka Kuncze tanáré.”

„Amit a leventék az igen nehézfokú és Kuncze Géza alelnökünk által szépen összeállított és vezényelt szabadgyakorlatok bemutatásánál produkáltak, az egyszer s mindenkorra igazolta a leventeintézmény tízéves munkájának nem remélt eredményeit, az intézmény életrevalóságát és azt, hogyha társadalmi sportszövetség és leventeintézmény összefognak azért a közös célért, amely mindkettő zászlajára arany betűkkel van felhímezve, akkor a magyar föld fölé boruló gyászfellegek nem sokáig maradnak az égen s az azokon keresztül törő igazság fényében felvirul ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek a múltéhoz méltó jövendője.”

 

 

No de vissza a kosárlabdához, még akkor is, ha náluk világverseny rendezéséről nem csak hogy nem beszél, de még csak nem is álmodik senki. Van viszont miről beszélni, hisz Molnár Zoltán szerint nincs méltó ellenfele a Szt. István fk.-nak (Nemzeti Sport 1935. január 4.).

 

 

A KISOK bajnokság döntője meg csak késik, s nem fogják kitalálni, hogy miért. Mert hogy nem győzik a sportorvosikat a dokik. (Nemzeti Sport 1935. január 17.)  

 

 

És van itt még egy kis csemege is. A Magyar Torna 1935 szeptemberi számában ír az "Olympia" Dolgozó Nők Sport Egyesületének rendezésében zajló kosárlabda körmérkőzésről. Ez önmagában is érdekes, hiszen 14 indulóról tájékoztatnak, de az meg különösen izgalmas, hogy a mérkőzésekre bíróként négy hölgyet jelöltek!

 

 

Kilépve a kronológiából érdemes megállni egy kis kitérőre. 1941-ben jelent meg cikk az 1932-ben alakult Olympiáról, részletesen bemutatva a piros-fehér női egyesület életét.

 

Az 1935. év sem eseménytelen a kosárlabda számára, hiszen a magyarok is bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe. Ebben az évben kérte felvételét Magyarország a nemzetközi szövetségbe, majd a Genfben májusban rendezett első Európa-bajnokságra csapatot is indított. A nagyrészt főiskolai játékosokból álló, újonc válogatottnak túl nagy szerencséje persze nem volt, hisz a torna végső győztesével, Lettországgal kezdtek és 46:12 (20:7) lett a vége. A magyar csapat: Szamosi (4), Nagy, Csányi (5), Kolozs (1), Szunyogh (2) (Velkei, Kozma).

 

A rutintalan csapat a vigaszágon kikapott Bulgáriától (22:19), de 24:17 (9:12) arányban legyőzte Romániát. A csapat: Szamosi (5), Nagy (1), Csányi (14), Kolozs, Velkei (Lehel (4), Kozma). Rajtuk kívül még Lelkes, Majzik és Rózsa is ott volt a versenyen. A szövetségi kapitány Várkonyi-Valasek Ferenc, a MASz szakfelügyelője volt. Király István és Rózsa László a bírói munkát tanulmányozták, s utóbbi a sajtót is tájékoztatta az eseményekről. A vigaszdíj 4., az Eb 9. helyével utazhatott haza a válogatott, egy hellyel az utolsó románok előtt.

 

A genfi szereplés a tapasztalatszerzés terén sokat hozott a konyhára és ez már az augusztusi, MFSE rendezte budapesti főiskolai világbajnokságon kamatozott is.  A mieink a franciák és a németek (!) legyőzésével, a lettek és a lengyelek mögött a harmadik helyen végeztek. Tele is volt dicsérettel az évet záró MASz jelentés, mely többek közt kiemelte azt is, hogy tíz éve vették fel a kosárlabdát a programjukba.

 

„A főiskolai világbajnokságon résztvevő csapat az itt megjelent csapatoknak kemény ellenfele lett és bizony nem késik az idő, amikor teljesen egyenrangúvá fog lenni a külföldi csapatokkal. Az is bizonyítja ezt, hogy a szövetségbe egymás után érkeznek a szomszédos országokból meghívások, hogy a magyar csapatot egy-egy vendégszereplésre megnyerjék. A közönség érdeklődése, különösen a vidéken is felfokozódott. Kalocsa volt az első vidéki város, amely nagyszabású ünnepélyt rendezett, amelyre a szövetségtől két csapatot kért, hogy ott az ifjúságnak bemutathassák és ezek alapján kezdjék lerakni a kosárlabda játék alapjait vidéken is. .....hisszük és reméljük, hogy az új esztendő ebben a sportágban is meghozza a maga nagy fejlődését.”

 

PDF TF 1935-01-01  MASZ évkönyv

 

Kosárlabda. címszó alatti bekezdés

 

A jelentés ugyan nem említi, de tegyük hozzá, hogy - igaz csak három közül - a nők bronzérmet szereztek a lengyelek és a lettek mögött a főiskolai világbajnokságon. Vonke Rudolfné csapatvezető Barczát, Czakót, Jankót, Kutast, Pásztort, Perjést és Sándort küldte pályára.

 

S ha mindez kevés lenne erre az évre, tegyük hozzá azt is, hogy 1935-ben a TF-en önálló tárgyként bevezették a kosárlabdát.

 

 

 

 

Azt nem tudni, hogy Kuncze Géza valaha is ábrándozott-e arról, hogy a kosárlabda egyszer még olimpiai programra is kerülhet, esetleg arról, hogy ott a magyarokat is nevezik az indulók közé. Álom ide, álom oda, 1936-ban jó esély látszott arra, hogy mindez valósággá váljon. A kosárlabda a berlini olimpián került be a műsorba és attól kezdve be is betonozta ott a helyét. A magyaroknak azonban csak "majdnem" sikerült részt venniük a történelmi első ötkarikás seregszemlén. A menedzselésben pedig igazán nem volt hiány, a MASz messze nem mostohájaként bánt a kosarasokkal, sőt külön fejezetet nyitott a témáról az 1935. évi évkönyvében "A kosárlabda-sport olympiai készülődése" címmel.

 

PDF TF 1935-01-01  MASZ évkönyv

 

"A kosárlabda-sport olympiai készülődése" fejezet

 

MTI jelentés 1936 áprilisból:

 

A kosárlabda olimpiai keret tagjai április 22.-én, szerdán és 24.-én, pénteken a BEAC pályán délután l/2 5 órakor tartják olimpiai közös edzésüket, amikor ellenfelük a BEAC csapata lesz. Ezeket a mérkőzéseket már szabadtéren bonyolítják le.

 

„A szövetség, hogy a bajnoki mérkőzések fedettpálya fordulója, és a szabadtéri forduló közötti időszakot mérkőzésekkel kitöltse, olimpiai kupa-mérkőzéseket írt ki, amelyet kiesési rendszer alapján bonyolított le. A résztvevő 9 csapat hatalmas küzdelmet vívott a győzelemért és a megelőző közös tréningeknek már itt meg is látszott a hatása, mert minden egyes mérkőzésen, a komoly és céltudatos munka eredménye fokozódó mértékben jelentkezett.”

MTI jelentés 1936. április 23-án:

 

A MASz északnyugati kerületének meghívására a szövetség az olimpiai kosárlabda keretet A /fehéringesek/ és B /pirosingesek/ leküldte Székesfehérvárra, egyrészt, hogy a kosárlabda sportnak a vidéken újabb híveket szerezzen, másrészt, hogy a jövő hétvégén Páduában eldöntésre kerülő hármas nemzetközi tornára a magyar válogatott csapat teljes felkészültséggel álljon ki. A székesfehérvári ARAK pályát nagyszámú közönség lepte el, hogy tanúja lehessen a kosárlabda bemutatónak. Az olimpiai keret két csapata pályára vonulásakor karfelemeléssel üdvözölte a közönséget. A két csapat a következő összeállításban állott föl:

A/fehéringesek: Csányi III, Lehel-Szamosi-Marosi, Kozma. Csere: Badacsonyi, Eszéki
B/pirosingesek: Péteri, Lelkes-Kardos-Károlyi, Valjen (?). Csere: Kovács, Polgárdi. Biró: Zsingor László

A félidő vége felé az A csapat újból lendületbe jött és a félidőt 14:6 arányban megnyerte. Végeredményben az A csapat 41:29 /14:6/ arányban győzött. A kosárlabda bemutató nemcsak erkölcsi sikert, hanem sok hívet is szerzett a kosárlabdasportnak.

 

 

MTI jelentés 1936. április 29-én:

 

Vasárnap délelőtt a BSzKRT tornacsarnokában fontos mérkőzést bonyolítottak le. A MASz az olimpiai előkészületek során műsorába iktatta az olimpiai sorsolás szerinti kupamérkőzés megrendezését, amely a döntő mérkőzéssel ért véget. A szombati elődöntő mérkőzések után a MAFC A és a BBTE került a döntőbe. A mérkőzés egyike volt a legszebb játékoknak. Végül is a jobban összeszokott MAFC csapata győzött kis gólkülönbséggel, 23-19-re. A TFSC jó képességű hölgycsapata a BEAC/MAFC vegyes csapattal játszott bemutató mérkőzést, amelyet a TFSC hölgyei nyertek meg 29-4 arányban.

 

A mérkőzések befejezése után dr. Szerelemhegyi Jenő, a MASz ügyvezető alelnöke lelkes beszédben felhívta az egyesületek és játékosok figyelmét az olimpiai játékokra és kérte őket, hogy a magyar kosárlabda sport érdekében eddigi munkájukat még fokozzák, hogy Berlinben méltóképpen képviselhessék a magyar színeket. Rózsa László, a MAFC kapitánya keresetlen szavakkal köszönte meg a szövetség támogatását és mindnyájuk nevében megígérte, hogy mindent elkövetnek, hogy a szövetség áldozatkészségét kiérdemeljék.

 

 

A sajtó feltűnő módon határozottan állt ki a válogatott mellett és szorgalmazta a csapat kiutazását Berlinbe, sőt már a japánok elleni felkészülési mérkőzés előtt kész ténynek könyvelte el az utazást.

 

A Nemzeti Sport pedig már azt is közölte, hogy melyik nap melyik sportág hány versenyzője kel útra Berlinbe. A kosarasok utazását augusztus 5-re tették 10 fővel, egy nappal a 23 fős tornász delegáció, az öt kardvívó és a teljes delegáció legutolsó tagjaként megemlített Kuncze Géza előtt. A csapat részvételi költségeit már be is fizették, annak ellenére is, hogy azok esetleges visszatérítésére nem volt lehetőség. Miért is ne bíztak volna az utazásban, hiszen olyan tekintélyes és befolyásos sportvezetők, mint dr. Misángyi Ottó és dr. Szerelemhegyi Jenő minden nyilatkozatukban a berlini részvételük mellett foglaltak állást. 

 

Aznap, amikor az olimpiai láng Olympiából indulva Berlin felé Magyarországon haladt át, 1936. július 28.-án jelent meg a Nemzeti Sport címoldalán (!) "A kosarasoknak" c. szerkesztőségi cikk, mely nagyon korrekten levezeti, hogy a kiutazást irányító vezetőség miért is kell, hogy megadja a játékosoknak a lehetőséget a versenyzésre. Ehhez a pénzt a szövetség, a Műegyetem közösen a játékosokkal előteremtették, csak a magyar olimpiai vezetők igenje váratott magára. A serpenyőben a másik oldalt az nyomta, hogy "szegények vagyunk a labdasportokban. Hadd legyen több, minél több labdázó sportág idehaza".

 

A végső válasz: nem!

 

„Az OTT elnöki tanácsa Berlinben, a Collegium Hungaricumban ülésezett. Még egyszer foglalkozott az elnöki tanács a kosárlabdázók ügyével és megismételte előző határozatát: a kosárlabdázók nem értek el semmiféle olyan eredményt, amely indokolttá tenné olimpiai szereplésüket.”

 

 

Az igazsághoz valóban hozzátartozik, hogy a csapat nem mutatott bíztató eredményeket a felkészülése során. Pedig amikor a Déli pályaudvarról elindultak az olaszországi mérkőzéseikre, még tele voltak optimizmussal. De Padovában a hármas tornán, igaz, hogy csak egy ponttal, de előbb kikaptak az osztrákoktól (15-16). 500 néző előtt zuhogó esőben folyt a mérkőzés és az osztrákoknál három Amerikát is megjárt játékos is felbukkant. A magyar pontszerzők Velkei (6), Szamosi (5), Kozma (2), Csányi III. (2). Graziani az olasz szövetségi kapitány szerint "a magyaroknak a felázott pályán (már megint az a felázott pálya, mint 1954-ben Bernben, a foci-Vb-n, a szerk.) haránt stoplis cipőkben kellett volna játszaniuk, de sajnos ez nem állott a rendelkezésükre". Király István szövetségi kapitány csak ennyit fűzött hozzá: "Nem balszerencse, irreális pálya. Mi nem szoktunk esőben játszani".

 

 

Az olaszok előtt is fejet kellett hajtani, de nagyon... (14-48).

 

 

 

 

 

 

A következő meccsek sem jöttek be, a BEAC pálya sem hozott szerencsét, előbb két ponttal volt jobb a lengyel főiskolás válogatott (19-21).

 

Ezt a katasztrofálisan eredménytelen sorozatot betetőzte a japánok elleni sikertelenség (28-33), bár igen tanulságos elolvasni a mérkőzés utáni, a magyarokat dicsérő nyilatkozatokat!

 

„A bajnokságok befejezése után, amelyet a MAFC csapata nyert meg a BSzKRT és a BBTE előtt, ismét megindult a közös válogatott tréning és júliusban az olimpiai játékokra utazó japán csapat volt a magyar válogatott utolsó ellenfele. A mérkőzést a magyar csapat elvesztette, de mindenki megállapította, hogy ennek a mérkőzésnek a magyar csapat volt az erkölcsi győztese. A mi fiaink még nem edződtek meg a nemzetközi mérkőzések forró légkörében annyira, hogy ilyen nagy mérkőzéseken győzni tudjanak. Képességeiknek teljes kifejtését nagyban hátráltatta az a körülmény is, hogy a japán csapat egészen más szabályok szerint játszott, mint mi. Ennek az oka az, hogy a Nemzetközi Kosárlabda Szövetségnek még nem volt egységes szabálya és ezt csak az olimpiai játékokkal kapcsolatban megtartott kongresszuson fektették le.”

 

„A mérkőzés második félidejének elején a közönség viharos biztatással hajszolja meg-megújuló rohamokra a magyar csapatot. A fiúk remekül küzdenek, egymás után érik el góljaikat s a második félidőt meg is nyerik. Két gól különbséggel. Végeredményben a japánok győztek.”

Ki tudja a lelkes magyarok a vereségeik ellenére mégis miben bíztak. A kiutazási költség összekalapozása után a játékosok nagyon reménykedtek a lehetőség elnyerésében. A szakemberek viszont úgy látták, hogy rosszul választották meg az ellenfeleiket, mert "ha legalább egy győzelmükre hivatkozhattak volna..." - mondták. Hiába, az ellenfélválasztás is egy tudomány.

 

Ők voltak a végül hoppon maradt olimpiai keret (a magyar kosárlabda esetében nem az utolsók, gondoljunk csak az 1984. évi boycott miatt itthon maradt női válogatottra vagy az Európa-bajnokként 1956-ban az olimpiára ki sem utaztatott férfi csapatra):

Károlyi, Kókai, Kardos, Lelkes, Péteri (BSzKRT), Szamosi, Majzik, Kozma, Takács, Eszéki (MAFC), Csányi II, Velkei, Kunvári (Elektromos), Csányi III (BEAC), Bácsalmási, Tölgyes (TFSC), Lehel, Kovács (BBTE), Salgó, Serényi (VAC).

 

 

Velkei Ferenc visszaemlékezése:

 

„A kézilabda és a kosárlabda válogatott kerettel is készültem a berlini kiutazásra. A két szövetség között dúlt a harc, hogy melyik nevezzen a játékokra. Végül olyan döntés született, hogy mindkét sportág nevezett és majd a helyszínen a program időpontok egyeztetése alapján döntenek szerepeltetésemről - mondták. A Keleti pályaudvaron volt a gyülekezés. Én a kosárlabdásokkal várakoztam, amikor a búcsúztatáshoz kijött az akkori sportvezetés küldöttje és ott közölte, hogy a legfelsőbb sportvezetés az előző napi ülésén úgy határozott, hogy a kosárlabda válogatott nem vesz részt a játékokon, mert annak nincs esélye az eredményes szereplésre. Nagy volt a megdöbbenés, de amikor magamhoz tértem, fogtam a csomagomat és átsétáltam a kézilabdásokhoz, ahol szeretettel fogadtak.”

Az eset különlegessége, hogy négy kosaras mégis csak szerepelhetett a berlini olimpián, Bácsalmási atlétaként (rúdugrásban 6.), sőt akár csak négy évvel korábban, ismét ő vihette az olimpiai megnyitón a magyar delegáció zászlaját, atlétaként indult Csányi II is (tízpróba), Velkei és Takács pedig a végül a negyedik helyen végzett kézilabdacsapatban kapott helyet.

 

A teljes igazsághoz hozzátartozik még az is, hogy az olimpia után a berlini döntő legjobb európai csapata, a negyedik helyezett lengyelek meghívására Varsóban játszott a magyar válogatott, de akkor is kudarcélmény lett a vége: két vereséggel tértek haza.

 

„Az idei évben mutatott határozott fejlődés azonban az előjelek szerint nem fog megállani. Az 1936-/37. évi bajnokságra és a szövetségi díjra ugyanis újabb csapatok jelentkeztek és a rendes bajnoki létszám mellett a szövetségi díjban már 15 csapat küzd az elsőségért. A lelkes és minden támogatást megérdemlő kosárlabdasport vezetősége és játékosai hatalmas akaraterővel és lankadhatatlan buzgalommal dolgoznak kedvelt és szeretett sportjuk naggyá tétele érdekében s minden reményük megvan arra, hogy hamarosan elérik a szükséges nemzetközi színvonalat.”

PDF TF 1936-01-01 MASZ ÉVKÖNYV

 

KOSÁRLABDA. CÍM ALATTI FEJEZET (34., 35., 36. OLD)

 

Az első olimpiai tornán tehát – nevezése ellenére - Magyarország nem jelent meg, s így a történelmi eseményen 21 válogatott szerepelt. Érdekesség, hogy füves teniszpályán játszották a tornát, melyet az USA nyert meg (el lehet képzelni, hogy "pattoghatott" a labda ezen a talajon a szakadó esőben lezajlott döntőben). Pluhár István könyvében így értékelte az első kosár torna sikerét:

 

„ A torna arról beszélt, hogy ez az amerikai játék nagy hódítást végzett. Az öt világrész minden táján játsszák már s az afrikaiak, délamerikaiak, kínaiak, japánok különös ízt adnak neki.”

KÉP-11.14 0006

 

 

 

 

A következő évi Európa-bajnokságra nem jött szóba a csapat szereplése, pedig ha ott lettek volna Lettországban testközelből láthatták volna, ahogy a döntőben a litvánok egy ponttal legyőzik az olaszokat és megszerzik az Eb aranyat.

 

 

Az előző évben feltűnően nagyarányú, esetenként 50-60 pontos győzelmeket is aratott és meglepetésre bajnokként a csúcsra került BSzKRT újra aranyérmes lett az 1937/1938-as szezonban is. A második osztályban is ők ünnepelhettek, a BSzKRT II. vitte a prímet.

 

A KISOK bajnokságot az Eötvös gimnázium nyerte, míg a főiskolai bajnokságot a férfiaknál és a nőknél is a TFSC. Ezeket a versenysorozatokat szerencsére be lehetett fejezni, nem úgy, mint a Szövetségi díjat, ahol pénzhiány miatt csak a fedettpálya fordulót tudták lebonyolítani. Annak alapján az MTE II. lett a győztes. Az olimpiai kupát végig játszották és a húsz csapat közül a MAC és a BSzKRT kerültek a döntőbe, ahol két ponttal a MAC javára dőlt el az elsőség.

 

1938 áprilisában hazai közönség előtt a válogatott is megízlelhette a siker ízét, Bulgáriát legyőzve végre mérkőzést nyertek, ráadásul a szünetbeli állást megfordítva és 22-5-re hozva a második félidőt.

„A magyar kosárlabdázók annak ellenére, hogy két éve nem játszottak nemzetközi mérkőzést, meglepő eredményt értek el: 25:12 arányban győzték le a bolgárokat. A BEAC pályán közel ezer főnyi közönség előtt játszott a két csapat. A bolgárok több akcióját szerencse kísérte, s így történt, hogy a félidőben 7:3-ra vezettek. Szünet után a magyar csapat kapujához szegezte az ellenfelét. A gólokat szerezték: Boldizsár 14, Rózsa 2, Kozma 2, Zetkei 5, Szamosi 2.”

 

„Kosárlabdabizottságunk ez évben hosszú és fáradságos munka után megalkotta a nemzetközi szövetség szabályzata alapján az új magyar szabálykönyvet. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség új szabályai alapján játszották már az 1938. évi mérkőzéseket. Ennek szellemében nemcsak a játékosoknak, de a bíráknak is teljesen új alapokra kellett a kosárlabdasportot fektetni. Új szabályok alapján, amelyeket dr. Hepp Ferenc állított össze, a bíróképzés is megindult ás a kisszámú bírógárda igen tehetséges és minden tekintetben megbízható tagokkal szaporodott. Az elmúlt évben kosárlabdasportunk fejlődését nagyban akadályozta az a körülmény, hogy ez a sportág nem rendelkezik megfelelő és alkalmas fedettpályával.  Az idén is csak nagy nehézségek árán tudtuk a díjmérkőzéseket lebonyolítani, noha játszóhelyeink meglévő kis száma eggyel gyarapodott. A MOVE áldozatkészsége tornacsarnokában ugyanis biztosított számunkra pályát és az olimpiai kupa mérkőzéseket már itt bonyolítottuk le.”

A BSzKRT semmi pénzért sem mondott volna le a bajnoki elsőségről az 1938/1939-es évadban sem. Két évvel korábban a MAC, egy évre rá a MAFC, ebben az esztendőben a BBTE volt a fő kihívója, de mind csak az ezüstéremig jutottak. Ekkorra már rengeteg versenyen indulhattak a csapatok. A MOVE bajnokság győztese az MRTSE, a KISOK bajnokságot a Mester utcai Szent István fk. (már kilencedszer!), a férfi főiskolai bajnokságot a MAFC, a nőit a TFSC nyerte. A Molnár Endre emlékversenyben a MAFC-é, az Olimpiai Kupában a BEAC-é lett az elsőség. Ilyen meccsdömping mellett erőteljesen megnőtt a bírók iránti igény is és a három osztályba rangsorolt kar tagjai közt (akik kéthetente "vitaesteken" tárgyalták meg a működésük aktuális kérdéseit) a következőket sorolták az akkori legkiemelkedőbbek közé:

1939-ben a válogatott megint lehetőséget kapott az Európa-bajnokságon való szereplésre. Kaunasban nyolc csapat, mindenki játszott mindenkivel. Szerencsére ott voltak a finnek is, a velük szemben aratott győzelemmel (45-16) az utolsó helyet elkerülték a magyarok. Az arany sorsa rögtön az első meccsen eldőlt, amikor a házigazda litvánok egy ponttal verték a letteket és ezzel megvédték címüket. Mi kikaptunk az olasz, francia, lengyel, észt, lett és litván csapattól. Az utóbbitól 64 ponttal, de mivel pofozták a finneket is, ezért nem mi voltunk a fő beszédtéma. A balti barátságról vagy testvériességről szó sem esett, mert az észtek 91-1-re, a lettek 108-7-re, a litvánok 112-9-re porolták el a finneket. Szegény északi rokonaink átlagban mínusz 70 pontot szedtek össze a hét meccsükön, miközben átlagban 10 pontot sikerült szerezniük. Mi voltunk a mezőnyben a másik negatív kosárkülönbségű csapat, de nekünk az átlagunk csak -25 pont per meccs volt. A derék finnek, becsülendő, végig játszották a tornát.

 

A második világháború kitörése előtti utolsó napokban érte a sportág híveit a hír, miszerint Bécsben a főiskolai világbajnokságon, igaz hogy csonka mezőnyben, de a mieink helyt álltak és ezüstöt szereztek azzal, hogy Bulgáriát, Perut és Németországot is megverték, s csak az olaszok előtt kellett újra meghajolniuk. Az ezüst átvétele után épp hogy elérték a még békében indult utolsó Bécs-Budapest expressz vonatot, mint azt Zsíros Tibor megfogalmazta a "Budapesti kosarasok" c. könyvében.

 

1940. A labda pattog tovább, a bajnokságok zajlanak, sőt hogy könnyen ki lehessen találni, már megint a BSzKRT a bajnok - sorrendben negyedszer. A középiskolai bajnok a Zsidó gimnázium - már harmadszor. Szóval ezekben nincs semmi újszerű. Az viszont igenis új, hogy 1940-től már Hepp Ferenc dr. az első számú szervezője a játékvezető képzésnek és vizsgáztatásnak. Időközben a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség Technikai Bizottságának elnöke lett! 

 

Rég nem esett szó Kuncze Gézáról, akivel ebben az évben szintén nagyot fordult a világ, 1940-ben a júniusi kapuzáráskor a szeptemberi viszontlátás reményével búcsúztak tőle Vas utcai kollegái. A júliusi lapok viszont már arról értesítették őket, hogy "szűkebb hazájának, Óbudának országgyűlési képviselői mandátumával tüntette ki őt polgártársai bizalma". 50 évesen ezzel be is fejezte 1911 óta tartó tanári munkáját.

Az I. választókerület képviselőjeként adta át a megbízólevelét a Parlamentben. Első felszólalásában átfogóan foglalkozott a testnevelés ügyével. Úgy tűnik nagyon hosszú időn át foglalkoztatta az a kérdés, amire visszatért ebben a beszédében:

 

„A tanítás csak délelőtt folyjék. Maximum két óráig tanítsanak, és délután a tanulók legfeljebb csak sporttal vagy neveléssel legyenek az iskolákban elfoglalva. Értem ez alatt a becsületes hazafias nevelést. Oltsuk be ezeken a délutánokon ifjúságunkba - úgy leány, mint fiúifjúságunkba - a hazafias érzést.”

A férfi bajnokságban talán előre oda lehetne adni az aranyérmeket a BSzKRT  játékosainak, mert ők tántoríthatatlanul végzik a dolguk és nyernek 1941-ben is, sorrendben ötödször is. 

 

 

A nőknél sokkal cifrább a helyzet, ahány év, annyi bajnokcsapat! 1939 - TFSC, 1940 - BSzKRT, 1941 - Gamma. A középiskolásoknál 16 év után a Széchenyi fk. újra feljut a csúcsra és aranyat ünnepelhet.

 

Mint ahogy ünnepelhet a teljes magyar sport is, ugyanis a Klebersberg-i sportlétesítmény fejlesztési hármas tervből a Nemzeti Sportuszoda után megvalósult a Horthy Miklósról elnevezett Sportcsarnok álma is, meghagyva a harmadik betervezett pillér, a Nemzeti Stadion felépítését már egy teljesen másfajta garnitúrának. 1941. december 6., az avató ünnepség után különösen boldogok lehetettek a kosarasok, mert igazi otthonra leltek a sportcsarnok falai közt. Ezzel Magyarországon a BBTE és a BSzKRT csarnokai mellett már háromra emelkedett azoknak a pályáknak a száma, melyek megfeleltek a korabeli nemzetközi követelményeknek is.

 

A kosárlabda társadalom számára legalább akkora volt az öröm az 1941. november 26.-i Kosárlabda Híradó-t olvasva is:

 

„Felkérjük a kosárlabdával foglalkozó egyesületeket, hogy az önálló kosárlabda Szövetség megalakításával kapcsolatban folyó hó 28.-án pénteken délután fél 6 órai kezdettel a MASz hivatalos helységében (Budapest V. Alkotmány u. 3) tartandó előkészítő értekezletre megbízó levéllel ellátott egyesületi képviselőjüket elküldeni szíveskedjenek.”

Innen már csak egy év volt hátra és létrejöhetett a kosarasok önálló szövetsége.

 

1942 eleje megint csak a kosárlabdázóktól volt hangos, január 17-én ugyanis "beköltözhettek" az új sportcsarnokba, melynek a palánkok mögötti falait külön erre az alkalomra "kipárnázták". (Az esemény fontosságára való tekintettel a mieink még próbamérkőzést is rendeztek, melyre "propaganda helyárakkal" lehetett belépni az 50 fillértől a két pengőig terjedő jegyekkel.) A program egyben komoly társadalmi esemény is volt, melyen a német követtől a magyar sportvezetés krémjéig a díszpáholyban gyakorlatilag mindenki megjelent, aki ezen a téren akkor számított. Az előmérkőzések egyikén a Budapesti KISOK a marosvásárhelyi KISOK-ot győzte le (37-9), majd a női meccsen a Társadalmi egyesületek válogatottja a Főiskolai válogatottat (24-18).  A magyar utánpótlás válogatott is bemutatkozhatott a kosárlabda ünnepen és a kassai főiskolával mérte össze erejét, sikerrel (28-11).

 

 

 

Az est fő mérkőzésén viszont Király István csapata nem tudta feltenni a koronát erre a varázslatos napra, mert a németek 35-32-re jobbnak bizonyultak a 184 cm átlagmagasságú válogatottunknál. 

 

 

 

Függetlenül a csupán három pontos vereségtől nem lehetett nem észrevenni, hogy erre az időre a kosárlabda végleg befutott. Npszerűségben felzárkózott a labdarúgás és a vízipóló mögé, egyre többen játszották szerte az országban, a férfiaknál négy, a nőknél három osztályban zajlott a bajnokság, folytak a vállalati bajnokságok is, az emberek szerették a játékot, űzték a strandokon és mindenfelé, ahol csak palánkkal találkoztak.

A nők számára ideális csapatjátéknak bizonyult a kosárlabda. Gombamód szaporodtak a női csapatok is. Érdekes megismerkedni a történetükkel a Nagykovácsy és a Chinoin példáján keresztül.

A Képes Sport vállalta magára azt a feladatot, hogy 1939-től kezdve "A magyar jövő pillérei" címmel folyamatosan ismertette a legsportosabb magyar iskolákat, személy szerint is bemutatva azok legkitűnőbb sportolóit, köztük rengeteg kosárlabdázót és a játékkal magas szinten foglalkozó tanárokat is. A sorozatból egyrészt kiderült, hogy az utánpótlásnak milyen komoly jelentőséget tulajdonítottak, másrészt az is, hogy erre a időszakra már szinte országos lefedettségűnek volt mondható a sportág.

 

Éber Ottó

Rébay László

Kereskedelmi Akadémia

Marosvásárhely Ref. Kollégium

Werbőczy István gimnázium

Szombathely

Kecskemét

Széchenyi gimnázium

Komáromi Bencés gimnázium

Sárospatak

Csíkszereda

 

Az önálló szövetség megalakulása körül néhány különlegességre figyelhet fel az, aki alaposan tanulmányozza a korabeli sportsajtót. 1942. április 21-én írta a Képes Sport, hogy "ennek a magyar vérmérsékletnek oly annyira megfelelő fiatal sportágnak" bizony már nagyon is időszerű lenne az önálló szövetség létrejötte. Négy férfi és három női osztályban, 24 egyesületben 1200 játékos játszotta a kosárlabdát - jelent meg a cikkben. Körmendy István, a budaiak szakosztályvezetőjének (és mérkőzésvezetőnek, a szerk.) nyilatkozatára hivatkozva a lap közölte, hogy oly annyira közeledett a megalakulás, hogy már tudni vélték, sőt kikürtölendőnek gondolták a szövetség első tisztikarának névsorát is: elnök Károlyi József, "titkároknak Kamarást és Szamosit kombinálják, szövetségi kapitány és a bíróküldő bizottsági elnök Hepp dr. lesz".

Hogy mi volt az alapja Körmendy megnyilatkozásának, arra nem derült fény, de az kiderült, hogy szakosztályvezetőnek alkalmasabb lehetett, mint hírforrásnak. Az élet több tekintetben is rácáfolt. Ugyanis már szeptember közepén is túllépett a naptár, amikor a szövetségnek még mindig se híre, se hamva. Legalábbis úgy látszott, de valójában valami mégis csak készült.

 

 

 

Szeptember 21-én arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy az olasz női főiskolai válogatott visszavágó mérkőzésen Budapesten 20 ponttal legyőzte a magyar hölgyeket. Ha fordítva történt volna, talán még akkor sem került volna a téma a címlapra, pedig akkor már komoly közönsége is volt a játéknak, kétezren nézték a meccset, köztük igen fontos közéleti szereplők, mint az Ifjúság Országos Vezetője, vitéz Béldy Alajos altábornagy és dr. Misángyi Ottó, az OSK vezetője. Mint utóbb kiderült, nem volt véletlen, hogy az olaszok iránti kötelező udvariasságon túl más miatt is megtisztelték a mérkőzést.

 

LINK

 

Ennél a tudósításnál és az elemzésnél esetünkben sokkal különlegesebb az, ami nem a pályán történt és amiről a szeptember 22-i Képes Sport számolt be. Ott ugyanis kerek perec a következő címet adták az írásuknak a szerkesztők: "Megalakult az önálló kosárlabda szövetség".

 

A múlt időben fogalmazó, a megalakulást befejezett tényként közlő cikk tanúsága szerint "a mérkőzésen jelenlevő vitéz Béldy Alajos altábornagy, az Ifjúság Országos Vezetője a látottak alapján elhatározta a már régen vajúdó önálló kosárlabda szövetség megalakítását. Már a mérkőzésen előterjesztették a hivatalos listát, amelyet elolvasva aláírt és ezzel az aktussal végleges befejezést nyert a MASz szakosztályaként működő kosárlabdások önálló szövetséggé való nyilvánítása".

 

Vitéz Béldy a cikkben idézett nyilatkozatában is megerősítette a szövetség működésének rövid időn belül várható elindítását.

 

A Nemzeti Sport egy kis lemaradással, csak szeptember 24-én hozta a hírt a létrejött új szövetségről.

 

Két napra rá visszatérnek a témára, azzal, hogy "a kosárlabda szövetség máris megalakultnak tekinthető."

 

 

Minden szempontból nagyon izgalmas az október 5-i Kosárlabda Híradó. Elsősorban amiatt, mert már arról értesít, hogy nem mint a MASZ "alegysége", hanem mint a magyar kosárlabda szövetség kéri a németektől a német-magyar visszavágó végleges időpontját. Az izgalmas hírek között kiemelkedik még dr. Hepp oktatófilmje, és az is, hogy a Gamma vezetősége áldozatkészségének köszönhetően már villanyfényben játszhatták a vállalati bajnokság (!) mérkőzéseit. Ugyanakkor érdekes a válogató bizottságról beszámoló "szösszenet" is.

 

Egy hónapra rá viszont nem esik szó a szövetségről, csak arról tudhatunk meg sokat, hogy a főiskolás válogatott milyen remekül szerepelt és szép győzelmekkel tért haza Svájcból.

 

A MASz 1942. évi évkönyve a szokásokat követve az atlétikai szakemberek nevei mellett természetesen felsorolja a kosarasokéit is, még egyszer utoljára a MASz égisze alatt:

 

Szövetségi kapitány:                  Király István

Kosárlabda-játékvezető ügyek: Dr. Hepp Ferenc

Kosárlabda fegy. egyesbíró:       I. Paku Ernő

                                                   II. Badacsonyi István

Hírverés és sajtó:                       Bucsinszky Viktor

Női kapitány:                              Wonke Rudolfné

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vidék még mindig csak ébredezik Csipkerózsika álmából, bár a Kassai Főiskola 1941/1942-ben már szerepelt a bajnokságban. Ettől függetlenül azért néhány megyében is akadtak szórványos kezdeményezések már a korábbi években is. Baján - mint azt Tax Imre a bajai kosárlabdasport történetéről írt könyvében leírja - a Ciszter Rend III. Béla Gimnáziumában már 1928-ban kosárlabdáztak.

 

Békés megyében a békéscsabai Leány Líceum tanévzáró ünnepélyén mutatkozott be a sportág 1936. június 1-jén. Később labdarúgópályára felfestett játéktéren hordozható palánkokkal játszották. 1942-ben a békési származású Dr. Hepp Ferenc két kosárlabda palánkot küldött barátjának, Kecskeméti Gábor testnevelőnek, aki Gyöngyösi Elekkel együtt Békésen hamar bevezette és népszerűvé tette a kosárlabdát, olyannyira, hogy a női felnőtt csapatuk később, 1949-ben felkerült az első osztályba.

 

Vas megyében az első feljegyzés a szombathelyi Faludy Gimnázium diákjainak egymás közötti mérkőzéséről szól 1938-ból.

 

Eljött hát a válás napja a MASz-tól, egyben az önálló szövetség hivatalos megalakulásának perce.

Az Országos Sportközpont (OSK) Alkotmány utcai tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen Tatár István ügyvezető alelnök a MASz nevében búcsúzott a kosárlabdázóktól:

 

„...az ő fanatikus lelkesedésük és sportszeretetük mindenkor emlékezetes marad azok számára, akik az atlétaszövetségben a hétfői intézői napokon találkoztak velük...”

- mondta.

 

 

1942. november 14-én szombaton önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSz), melynek első elnökévé közfelkiáltással Kuncze Gézát választották. Ő 1945-ig töltötte be ezt a posztot.

 

 

 

Egyhangú szavazással megválasztott további tisztségviselők:

 

 

Ügyvezető alelnök:        dr. Károlyi József

Alelnök:                          dr. Hepp Ferenc és

                                       Király István

Főtitkár:                         Enyedi Ferenc

Titkár:                            Tarr István és

                                       Hercze Andor

Pénztáros:                      Derjanitz János

Ellenőr:                           Dobozi Géza

Jegyző:                            Jánosházy László és

                                        Mészáros Mihály

A LOK képviselői:           Paku Ernő és

                                        Molnár Zoltán

Országos szakfelügyelő: Kamarás István

Fegyelmi egyesbíró:        Bucsinszky Viktor

 

Megválasztottak még 20 tanácstagot és 5 póttagot is.

 

„bárcsak minél több ilyen testet, lelket s szellemet nevelő sportszerű játékot kapna a magyar ifjúság”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- írta dr. Hepp Ferenc 1942-ben.

 

Nemcsak az ifjúság, de a sportszerető közönség is örülhetett, hiszen alig két héttel a megalakulás után, már december elsején arról írhatott a Képes Sport, hogy a magyar válogatott legyőzte az SS. Mussolini Brunot! Mi kell ennél több egy új szövetségnek!

 

 

 

Az év végéig kitartott a lendület, s az év utolsó nemzetközi tornáján - már nem először - ismét megtöltötte a Sportcsarnokot a kosárlabda, amit nem győzött kiemelni Kuncze Géza a nyilatkozatában.

 

„Jól esett látnom azt a nagy érdeklődést, amit a közönség tanusított”

 

A történet, a bölcsőt ringató generációk története itt véget is érhetne.

Kunczéval kezdtük és talán úgy is illik, hogy már mint minden magyarországi kosaras elnökéhez, hozzá is térjünk vissza és vele zárjuk a kezdeti három évtized sokszor kacskaringós, de sikerekkel is teli történetét. 

 

 

 

 

 

 

„Az első félidőben 18:7 arányú vezetésre tett szert a magyar csapat. A második félidőben ez a hatalmas fölény csak fokozódott, úgy, hogy Király István, a magyar csapat kapitánya egy rövid időre leváltotta az első csapatot és a második garnitúrát dobta küzdelembe. Azonban a második csapat sem vallott szégyent és megtartotta a nagyarányú vezetést. A mérkőzés végére újra porondra lépett az első csapat és hatalmas végküzdelemben 38:15 arányban két vállra fekteti a bolgár legénységet. ”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar pontokat Bajári 13, Kocsis 9, Velkei 6, Németh és Szamosi 4-4 és Vadászi 2, szerezte. Elsősorban ki kell emelni Bajárit, mind a csapat legjobbját. Mint beálló center ellenállhatatlan volt. Mellette a másik két magyar csatár Szamosi és Kocsis is nagyszerűen játszott, de a védők is, Kardos és Velkei remek játékot mutattak.

 

Király István, a magyar csapat kapitánya:

 

„Amit bemutattak, a kosárlabda igazi művészete volt.”

Kuncze Géza országgyűlési képviselő, a MKOSz elnöke:

 

„Csak annyit, hogy minden magyar játékos képességein felül megtette kötelességét. Nagyarányú győzelmünknek végtelen örülök.”